Kedves nők! Kaptatok már visszautasítást? Hogy éltétek meg?

Elozo vagyok. Egy eve udvarlok neki. Neha sikerrel. De legtobbszor nem.

Neha csokolzunk😄😄

Nekem egyszer volt olyan, hogy az illető egyenesen és korrektül megmondta, mi az ábra. Akkor nem esett jól nyilván, hogy nem érzi a szikrát, viszont rá mai napig jó szívvel gondolok, mert amúgy ezután is tudtunk emberi módon kommunikálni és kedvesen, jól bánt velem, tisztelt, én is őt.

Tőle kaptam életemben másodszor virágcsokrot például randira, mert nála ez volt az alap.

Aztán volt olyan is, aki mentálisan nincs rendben, ennek pedig én ittam meg a levét. Elég patkány módon lökött el magától, miközben az elején piedesztálra emelt.

Volt olyan is, aki nem érezte azt, amit kell, ott jött egy cicababa és minden eldőlt.

Voltak rosszul, illetve kevésbé elsült kapcsolataim.

Most érzem azt, hogy hozzákötném a Szerelmemhez az életemet, ez kölcsönös...

Annak ellenére, hogy minden nagyképűség nélkül csinos és jólelkű, okos nőnek tartom magam, sok év kellett a révbe éréshez. A városi legendával ellentétben a szépség nem mindig könnyíti meg az életedet. Gyakran bevonzod vele a nagyon rossz, nagyon gonosz embereket, a csalódásokat is.

Tényleges visszautasítást nem kaptam, mert eleve nem is próbálkoztam be senkinél.

Mondjuk olyanba gyakran belefutok itt gyakorin és más helyeken is hogy valami téma kapcsán elkezdek beszélgetni valakivel, nincsenek egyáltalán romantikus vagy szexuális indittatásaim, én tényleg csak egy jó és érdekes beszélgetést szeretnék. Nőknél ez teljesen jól működik, de a férfiak nagy része lelép amint tudatosul bennük hogy nincs szándékomban se szex se párkapcsolat, a másik fele meg azután kezd el ghostingolni miután megtud rólam pár bővebb infót. Képet nem kap senki, de a súlyom például nem titok, azt elmondom hogy ha mondjuk az egészség, az életmód, vagy a sport felé terelődik a téma vagy ha a másik fél külön megkérdezi. Az elején ténylegesen frusztrál, de próbálok erre úgy tekinteni hogy legalább nem raboljuk egymás idejét - Mondjuk találkoztam pár olyan emberrel akik tényleg érdekesek és szimpatikusak voltak, jókat beszélgettünk de szintén leléptek amikor rájöttek hogy mi a helyzet. Ezt a részét nagyon sajnálom mondjuk. Bár hozzáteszem hogy mindegyik személy tudta a valós szándékaimat, általában a beszélgetés elején megkérdezik a párkapcsolati státuszom én pedig el mondom hogy nem keresek senkit, és nem is áll szándékomban. Egy részük ezt úgy veszi hogy felhívás a keringőre, vagy mintha valami kihívás lenne...

Mondjuk, azt még mindig nem tudom hogy sok férfi hogy tud megkűzdeni a visszautasítással, nem is feltétlen az élmény miatt hanem mert elképesztően önbizalomromboló dolog, és sok férfinek ezért is van alacsony önbecsülése. Főleg akkor amikor a partner képtelen civilizált ember módjára lekommunikálni.

Most, legalábbis ez olyan.

Kinéztem egy pasit évek óta, írtam neki, néhány levél után találkozni hívott, erreföl csak beszélget.

Ez esküszöm rosszabb mintha azt írta volna hogy nem tetszem neki. Most nagyon hülyének és visszataszítónak érzem magam, nőnek meg semmiképp.