Lányok, kaptatok már visszautasítást? Hogy éltétek meg?

Egyszer, és szomorú voltam, nem találtam a helyem.

Nem is tudom, mi nem tetszett a gyereknek, de azóta sincs amúgy senkije.

2. Rögtön a rosszat lásd. :)

Ezt csak az értelmezés, te buta. :D

Azt akartam vele kifejezni, hogy nem tudom, mi nem tetszett, mert nem indokolta meg. :D

Gondolom, neked most sincs senkid(én azóta már megtaláltam a páromat), és savanyú a szőlő. :D Netán te is nőgyűlölő vagy? :D

Amúgy az önbizalommal sincs semmi baj, inkább legyek határozott, mint egy kis hülye, aki még azt sem meri megmondani vendégségben, hogy nem szereti a szénsavas vizet, és inkább simát kérne. :D

A másik, hogy ez négy éve volt, és 22 éves a srác - ennek ellenére nincs senkije, meg nem is volt igazából saját elmondása szerint soha. :) Sőt, ahogy kikerült középiskolában, már semmit sem ad magára, folyton csak a gép előtt játszik, és elhízott már.

De igazad van, velem van a baj. :)

Valószínűleg trauma érte, hogy bepróbálkoztam nála, és ezért mert remetének. XDXDXD

Istenem, milyen rosszindulatú 'emberek' vannak. :DDDD

5. Neked nem kellett volna dumálni. :D

Én is gratulálok - nő létedre is lehetsz rosszindulatú, és az is vagy.:D

Igen, természetesen utasítottak már vissza életem során, nem is egyszer, szerintem nem igazán van olyan ember, aki ezt ne élte volna át.

Hogy éltem meg? Méltósággal elfogadtam és továbbléptem, mégis hogy kellett volna megélnem. :) Lelki törést vagy traumát nyilván nem okozott, nem tetszhet az ember mindenkinek, ettől még nem éreztem azt, hogy bármit veszítettem volna az értékemből.

Borítékolhattam volna a válaszokat...

Ezt mondják:

[link]

És ezt érezték valójában:

[link]