Lányok, kaptatok már visszautasítást? Hogy éltétek meg?

Amikor ötödikes voltam, egy osztálytársam gonoszságból írt iwiwen egy nyolcadikos csávónak(akiről azt se tudtam kicsoda, de elvileg menő volt) hogy szerelmes vagyok belé és járjon velem. A csávó annyit válaszolt, hogy nem :(

Amúgy soha nem próbálkoztam senkinél, de biztosan állíthatom, hogy kivétel nélkül az összes pasi visszautasított volna, akik után távolról leskelődtem. Egészséges énképem van, tisztában vagyok a gusztustalan külsőmmel, szóval nem alázom meg magam feleslegesen.

35-ös, együttérzek veled. :-(

"2-szer volt olyan hogy pofán is vágott" Ez kemény lehetett.

Igen,volt.Egyszer nagy nehezen összehoztam egy randit egy ismerős sràccal, aki ezt elfogadta de mint kiderült,csak azért,hogy személyesen utasítson el....

Először sokkot kaptam,aztàn dührohamot, hazafelé menet sírógörcsöt,de előtte még a fiú, megrémülvén a reakcióimtól és talàn némi együttérzést mutatvàn meghívott egy colàra.

Nos,a többség véleménye szerint,akinek én nem kellek mint nő,az vagy vak,vagy bu zi.A sràc az utóbbi lehetett,mivel egy óvatlan pillanatban, idegesen kibökte,hogy ő nem szereti a nőket.

Legalàbb volt valami,ami megnevettetett.

Utólag hàlàt adok az égnek,hogy nem kellettem neki,mert sok rosszatt hallottam azóta róla közös ismerősöktől.

Egy màsik eset is van,amit màig nem hevertem ki igazàn,mivel az egy komoly kapcsolatnak indult és kb 3 évig szép is volt minden.A fiú tudta hogy nekem ő az igazi ö is hasonlöan érzett,de aztàn a tàvolsàg és korkülönbség mégis véget vetett a kapcsolatunknak.Az elutasítàs az volt,hogy megmondta,nem akar komolyabb kapcsolatot.Utàna nem is talàlkoztunk többet.

Màr csalàdja van egy nővel,aki dupla olyan széles mint magas,de fiatalabb nàlam és közelebb van...