Lányok, kaptatok már visszautasítást? Hogy éltétek meg?

Bocs, férfi vagyok, látom a kérdés nőknek szól.

Én is utasítottam már vissza nőket, négy esetben, egy ízben nagy hiszti lett belőle, a másik esetben, csak besértődés, a harmadik esetben az illető nő egy k volt. Talán egyébként az elsővel tudok együtt érezni, mert csak 19 volt, de nem tehettem róla, hogy nem tettszett.

A negyedik lányt, egy másik nő "szervezte" rám, akinek éppen udvaroltam, őt ezért utasítottam vissza, ill. érzelmi alapja sem lett volna. Nem szeretem, ha "kiközvetítenek". Ebben az esetben semmi nem lett belőle, mert ő is rájött, telebeszélték az agyát. Felelőtlenség lett volna belemenni.

Az átlag férfit -akinek sosincs barátnője- úgy képzelik el, azonnal ugrik, ha nőhöz "juthat", pedig ez nem így van. A legtöbben a kölcsönös szerelmet keresik.

Próbálok visszaemlékezni, de nem igazán. Ennek oka, hogy nem kezdeményezek. Tehát konkrét visszautasítást nem kaptam. Olyan volt, hogy egy srác próbálkozott, majd találkoztunk, ami szörnyűre sikerült. Szerintem mondhatom nyugodt szívvel, hogy ő is ezt gondolja,mert többé nem beszéltünk.:D

Ha kezdeményező típus lennék, akkor viszont biztosan kaptam volna visszautasítást.

Korábban volt, hogy valaki tetszett, és nyíltan vállaltam, vlmilyen módon közöltem vele. Általában olyan ember volt, akit már azelőtt ismertem, így fájt az elutasítás, mert ugye onnantól kezdve már semmi nem volt olyan.

Manapság - pont ezért - nem kezdeményezek nyíltan barátnál sem. Így nyílt elutasítás sincs. Viszont teszek arra utaló jeleket, hogy az illető tetszik nekem. Ha ezt ő nem veszi, akkor azt elkönyvelem elutasításnak.