Szép nők, jóképű pasik, ti kaptatok már valaha kosarat? Milyen érzés az, amikor visszautasítanak titeket?

Szerintem nincs olyan aki bárkit megkaphat, kivéve talán valami menő focista, modell. De talán még Nekik is van aki nemet mond.

Mindenkit negatívan érint, van aki könnyebben viseli, van aki kudarcként éli meg.

Én -nőként- eleve nem megyek bele olyan helyzetbe ahol érezhetem,hogy kudarccal végződik. Ha mégis így alakul, akkor a következő pozitív történésig biztos magam alatt vagyok :(

Olyan nincs, hogy valaki bárkit megkaphat. Következésképp eleve olyannál próbálkozom akármivel akin látom, hogy nem közömbös, nem vagyok elszállva magamtól. Tűnhet úgy a külső szemlélőnek ezért, hogy bárkit megkaphatok, de a nyakam rá, hogy nem így van.

Inkább azzal van gond, hogy nem akit, hanem amit akarok nem mindig jön össze. Ennek általában oka van, amit meg lehet vizsgálni, tanulni belőle és elfogadni/megköszönni, így némi szomorúság és a soroltak elvégzése után az élet biza megy tovább.

30/f

Hát egy szép nő biztos elkezd hisztizni, hogy "Mi az, hogy engem visszautasít?"

Elárulom ezeknek a nőknek, nem mindenki akar egy pénzéhes, beképzelt, elviselhetetlen r..bancot az életébe!

Csinos lánynak tartom magam, nem mondom, hogy bárkit megkaphatok, de nem is kell nekem mindenki. :) Sokan próbálkoznak nálam, de nagyon kevés embernél érzem azt a valamit... Általában kell egy olyan belső, intelligencia és figyelmesség, ami magával ragad és úgy érzem, hogy "na, ő az én világom". :) Volt egy srác még ősszel, aki nagyon tetszett nekem, nagyon jóban voltunk, mindenben megvolt a közös hang, poénkodtunk, segítettünk egymásnak, sok helyre kettesben mentünk... Kicsit elhittem, hogy lehet valami köztünk, meg némileg ha lehet mondani ilyet, "fejembe szállt" az, amit más fiúktól hallottam, és gondoltam, hogy ha más annyira jónak tart, ő is talán meglát bennem valamit.

Aztán mondta, hogy ez neki nem megy. Nem azért, mert én, hanem mert ő nincs úgy lelkiekben, hogy meg tudjon nekem adni mindent, amit akarna és amit érdemelnék. A barátságunkat meg nem akarja kockára tenni. Mindezt egy csók után, ami az egyik kocsmázásból hazafelé sétálós, ömlengős beszélgetés után történt.

Igazából az indok nem számított. Sokáig pörögtem ezen, hogy mégis mi velem a baj, vagy mit lehetne magamon javítani, hogy ez másképp legyen, meg egyáltalán, mennyire szánalmas voltam, hogy hagytam magam megcsókolni és visszaemlékezve talán kiskutya módjára pitiztem és nyaggattam... Nem tudtam haragudni rá, mert csodás ember és megértem, hogy úgy érez, ha valóban úgy érez, kerülgetni meg pláne nem akartam, ő sem engem. És korrekt volt, úgy gondolom. Viszont amire minden rossz érzés ellenére figyeltem, az az volt, hogy ne éreztessem vele, hogy bármiről tehet, vagy hasonlók. Pontosan tudom ugyanis, milyen az, mikor valakit korrekten és tapintatosan utasít vissza az ember, az meg hajmeresztő dolgokat talál ki róla a háta mögött, vagy megy a zaklatás, vagy az érzelmi zsarolás és a többi dolog. Nagyon sokan akartak nálam is ilyesmivel kicsikarni változást, nagyon kellemetlen. Az egyik oldalról sajnáltam és sajnos sikerült sokszor elérni bűntudatot nálam ezzel, a másik oldalról meg szánalmasnak tartottam az egészet és nem felnőtt emberhez méltó viselkedésnek.

Csak nagyon nehéz volt visszazökkenni a csók és a reménykedés után a barát szerepébe. Viszont hozzáteszem, abszolút nem éreztem magam friendzoneolva, nem az ment, hogy lelki szemetes vagyok, vagy hogy szükség esetén elővesz, ugyanolyan kölcsönös maradt az egész.:) Aztán valahogy magammal is megbékéltem és beláttam, hogy nem leszek attól rossz nő, hogy nem tetszek mindenkinek, és biztos lesz, azok közt is, akiknek tetszem olyan, akivel úgy kijövünk, mint vele.

Nekem rendben van az önértékelésem, nem okozott ez gondot feldolgozni. Persze, az ember pár napig, esetleg hetekig kényelmetlenül érzi magát a bőrében, de úgy gondolom, visszautasítás nélkül is vannak napok, mikor semmi sem áll rajtunk jól és semmi sem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Az élet ilyen, elutasítanak, elutasítunk, keresnek, keresünk, aztán majd csak egymásra találunk.:) Én nem csináltam anno ebből hisztit, magamban picit rágódtam, kicsit pityeregtem, aztán pár hónap, és elmúlt.:)

20l

Ugyanazt érzi mint egy nem annyira szép nő, mert ő is ember.

Mennyi frusztrált ember van itt. Ha valaki szép nő akkor automatikusan egy beképzelt r...bnc. ebből is látszik az a tendencia miszerint a szép szerintetek egyenlő az üres fejű, műkörmös műmelles műp...csával.

Szép nő vagyok, és utasítottak már vissza. Megpróbáltam még utána meghódítani az illetőt, ha bármi jelét adta, hogy nem vagyok neki közömbös, akkor küzdöttem érte. Ha ezek után sem sikerült elérnem semmit, akkor elfelejtettem idővel.

És nem, nem vagyok pénzéhes mocsok, meg semmi egyéb elviselhetetlen r.ibanc.

"Ha valaki szép nő akkor automatikusan egy beképzelt r...bnc."

Általában, így van. A természetes(ebb) szépségű csajok is ilyenek. Akkor is ha ezt a válaszomat is lepontozzák.

Szóval egy ilyen lánynak nincsenek magas elvárásai, és nem is vetemedik olyan dolgokra sem....

[link]

Biztosan? :)