Nők hány évesen "engedik el" a "helyes pasi" keresését?

87

Semmi extra!

- 600-700 vagy afeletti kereset.

- 30 ev felett eljen egyedül/legyen saját lakása, v megtakaritása. (Kiabranditó, ha az intim együttlét csak nálam megoldható)

- Legyen jogsija kocsija (Nem, nem kell bmw, audi és tarsai!) Egy egyszerü, közepkategorias autó! Olyan, amivel lehet gyereket hurcolni, bevasarolni menni, programokra menni. (Elég kiabranditó, ha csak az enyemmél lehet....)

Nem én vagyok a 87-es. Az én egzisztenciám jónak mondható? 600EFt a főállásomból, cirka 500EFt a legálisan kiadott ingatlanjaimból. Diploma, két autó, biztosítások, eszközállományok. Van két szakmám, a hobbim is profitábilis.

Ezzel hol tartok ma Mo-on? Mármint női szemmel?

92

Teljesen rendben vagy!

(Ja es mielott hiszti lenne, nem kell eltartani! Jól keresek, van lakásom, autóm, de nem fogok eltattani senkit! Imádom az egzotikus orszagokat, a minősegi sportolast, szeretek itazni, izgalmas programokra járni....szeretem az egészseges finom eteleket, és meg sorolhatnam! A programok rámeső reszet örömmel allom, (bár nem szoktak kérni a randikon) viszont senkit nem fogok eltartani...nem fogom a pasi részet állni!

Itt mindenki milliardos, meg ra is licitalnak egymasra. Meghogy szegeny az orszag :D

37F incel

95

Nem gondolom, hogy az 500 ezres kereset, megerdenli a "milliardos" jelzőt. (Sőt, milliomost sem)

97

Nekem egy skoda octaviam van!

4.5 M volt....

94. Nekem férfi létemre mindig is az volt a fontos, hogy a nő egyben legyen. Műveltség, intellektualitás, iskola, munka, legyen önállóan is életképes, legyen neki saját élete, érdeklődési köre stb. Erre mondják iogy erős nő? Oké, én rájuk voksolok.

94-es. Nem akartam belemenni vagy részletezni az életem, az iskolai végzettségeimmel nem vallanék szégyent. Többes szám, felsőfok. 😉

99-es, én sem, épp ezért írtam, hogy "beérném" egy diplomás partnerrel, és habár nekem van, nem várnék el tudományos fokozatot, pedig a barátaim egy részének érthetetlen, hogy tudnék "leállni valakivel, akinek még PhD-je sincs". Azzal is tisztában vagyok, hogy miután több mint két évtizedet Ázsiában és Ausztráliában dolgoztam a gyógyszerkutatásban, az anyagi helyzetem valószínűleg jobb, mint azoké, akik ugyanezt Magyarországon tették. Így az anyagi elvárásaim sem tűnnek számomra irreálisak, mert mindössze annyit szeretnék, hogy ne kelljen eltartanom a partneremet, illetve hogy ne kelljen miatta változtatnom a szokásaimon és a megszokott életszínvonalamon.

Én valószínűleg ott követtem el a hibát, hogy a férjem halála után visszaköltöztem Magyarországra a magyar valóság aktuális helyzetének ismerete nélkül, és itt szembesültem azzal, hogy itt nem szakmailag sikeres, anyagilag független, még viszonylag fiatal, önálló nőnek tartanak, hanem a párkapcsolatok szempontjából az "elhasznált, én aztán nem akarom nevelni a kölykét" kategóriába sorolnak.Szóval felmértem a lehetőségeimet, legjobb tudásom szerint dolgozom, nevelem a gyermekem, és befogadtam egy kóbor macskát.