Nők mi a rosszabb a szemetekben?

A prostiknál nem csak a nemibetegség a kockázat csakszólok.

Aki félős az inkább ne dugjon senkivel (akár még egy hétköznapi alkalmi parnernek is vannak kockázatai ugyebar, még férfiszemszögből is)

28 éves srác vagyok, az anyagi világban sikeres, és inkább a racionalitás jellemző rám. A stabil és biztos karriernek meg volt az ára: 14 éves korom óta keményen tanultam, emiatt a bulizás, társkeresés sokáig kimaradt. Végül, amikor már nagyon feszített a dolog, 25 éves koromban elmentem egy erotikus masszőrhöz a lakására (19 éves tetkós kiscsaj volt, mellesleg nagyon jófej), ahol végül annyira bejöttünk egymásnak, hogy le is feküdtünk. Amikor elmondtam neki, hogy még nem voltam lánnyal, nem akart hinni nekem.

Mindig is sportoltam (már csak azért is, hogy a tanulással és egyéb kötelezettségekkel járó feszkót levezessem), ezért mindig is jó alakom volt, mégis valahogy a nők terén nem voltak sikereim. Aztán ahogy elveszítettem, rá fél évre (pont a COVID kezdetekor) kialakult egy online kapcsolat egy lánnyal. Mivel messze lakott, és a COVID miatt minden le volt zárva, nem tudtunk egyből találkozni, viszont minden nap videochateltünk, kb 3 hónapig, mikor nyáron először találkoztunk. Aznap este nála aludtam, az egész éjszakát végigszexeltük. Furcsa volt, mert már a legelején nagyon kíváncsiskodott, hogy milyen volt előtte a szexuális életem, de mindig hárítottam a témát. Aztán az x-edik együttlét után megnyíltam neki, mert én is elkezdtem kötődni hozzá,és szerettem volna megbízni benne. 4 hónapon keresztül azt hallgattam, hogy nyíljak meg neki, neki bármit elmondhatok, stb. Mikor ezt megtudta, másnaptól mintha kicserélték volna. A kedves, mosolygós kislányból egy flegma pitsa lett. Előtte ha egy nap 3 órán át nem írtam neki vissza, már kiakadt, hogy "miért ignorálom őt", utána jó ha egy nap egyszer visszaírt. Két hét múlva, mikor újra találkoztunk, mondta, hogy tartsunk szünetet. Nem beszéltünk 3 hétig (közben ő instára posztolgatta, hogy éli életét), én meg örlődtem, hogy mi van vele. 3. hét után felhívtam, megmondtam, hogy ennek semmi értelme, és szakítok vele. Másnap instán már tette fel a képet, másik pasival volt.

Azóta voltam együtt prostival és nem prostival is, de egy dolgot megtanultam: SOHA, DE SOHA nem szabad beszélned egy nőnek a múltadról. Életre szóló lecke volt, amit soha nem felejtek el.

53

Nemhogy inkább keresnél valaki olyat, aki elfogadja (van ilyen nő is bőven). Ideírod a szerencsétlen történeted azzal a konklúzióval, hogy "A NŐKNEK" így meg úgy. Ne akard akkor, hogy közöd legyen semmilyen emberhez, ha annyit sem fogsz fel, hogy nincs olyan, hogy "a nők", hanem különböző személyiségű emberek vannak, különböző tűréshatárral és preferenciákkal. Minek akarsz kapcsolatot, ha nem tudod tiszteletben tartani, hogy van olyan, ami neked tök oké, de a másiknak nem fér bele? Még ennyi is gondot okoz? Mások helyett akarod eldönteni, hogy mi a jó nekik és mi fér bele? Nem csoda, hogy egyetlen normális kapcsolatot sem tudsz felmutatni és 27 éves korodig nem volt közöd senkihez. Egyszerűen nem fogsz fel alapvető dolgokat.

Nem értem azt sem, minek akarnál kapcsolatot valaki olyannal, aki megvet másokat egy olyan dologért, amit te magad is csináltál, csak nem tud róla. Egyszerűen nem egyezik a gondolkodásotok, értékrendetek. De gondolom, neked ez is magas. :)

Annyit tisztáznék, hogy a történetedben a csaj is szánalmas, nem megváltozni, flegmázni, hisztizni kellett volna, hanem gerincet növeszteni és egyenesen megmondani mi a baja, és ha nem tudja elfogadni a dolgot, akkor szakítani. Ennyi.

Egyszerűsítsük le a dolgot. Két opció van:

1) Elmondod a nőnek, hogy prostiztál

2) Nem mondod el a nőnek, hogy prostiztál

Mi történik, ha 1)-t választod? A) szakít veled, B) elfogad.

Mi történik, ha 2)-t választod? Nincsen problémázás, és boldogan élünk.

Ilyen egyszerű.

Úgy látom kedves utolsó, nem voltál még hasonló helyzetben, ezért kiegészítem a történetemet, hogy te is megértsd.

Nem az volt a probléma, hogy elhidegült tőlem, hanem az, hogy manipulált. Nem bírta elviselni, hogy hónapokon keresztül tartottam magam, nem az volt, amit ő akart, és ezért mindenféle manipulatív eszközt bevetett. Én pedig végül bedőltem, ebben én is hibás vagyok. Amiért viszont nagyon fáj a dolog, az az, hogy én őt tényleg megszerettem, és amikor a valódi énjét mutatta meg, akkor teljesen ledöbbentem, hogy ő ilyen valójában.

Egyetértek abban, hogy nem minden nő így reagált volna a helyében (21 éves kis picsa volt, aki nem tudta, hogy mit akart), de nekem ez olyan mély lelki élmény volt, hogy minden férfitársamat arra bíztatom, ne tegye ki magát ennek a fájdalomnak.

Remélem így már érthető, amit írtam. A sértegetés pedig felesleges, csak magadat járatod le vele.