Mire vezethető vissza hogy sok férfi nem tud barátnőt/alkalmit szerezni?

1) Genetika: a fizikai vonzerő mértéke alacsony vagy egyáltalán nincs.

2) Neveltetés. A személyiség úgy fejlődött ki, hogy nem voltak körülötte megfelelő férfiminták. Lehet helyette mérgező szülői légkör, apanélküliség stb.

3) Csóróság. Hiába akarsz te jobb lenni, ha nincs pénzed. Az izomépítő életmód például kapásból plusz egy százas havonta.

"Nyilván aki otthon tespedve zabálja a csokit és wowozik, az nem lesz akkora nyerő, de az nem azért van, mert fiú, és mert ez a szokás."

Lányként otthon tespedve zabáltam a csokit, kövér is voltam, csak wow helyett simseztem, és adom, nem csengetett be senki, hogy járjunk. Még az a szintén kövér srác se, akibe bele voltam zúgva.

Mivel későn érő típus voltam, ez mind csak annyit jelentett, hogy nem tekintettem senkit szexuális lénynek, és mindenkivel tudtam emberi módon szót érteni. Fiúkkal is. Mindegy, hogy helyes volt vagy nem, ugyanúgy beszélgettem velük. Nem volt velem az, mint sok lánnyal, hogy elpirulnak, egy oktávot ugrik a hangjuk, és affektálnak. Ezért mondom a barátságot. Segít átlátni a ködön.

A csodaszép osztálytársaim meg totál cringe módon viselkedtek a srácokkal, vagy tágra nyílt szemmel jöttek oda, hogy "ismerem a Csabát, olyaaan cuki, milyen zenét szeret?" Fogalmam sem volt, mert arról beszélgettünk, hogy beteg az anyukája, amiben sajnos nekem is volt tapasztalatom.

Ha a szexről elfeledkezünk, akkor is rengeteg ember van, akit érdemes megismerni. Minél több, változatosabb embereket ismersz meg, annál jobban rájössz, hogy ugyanazok vagyunk.

Alkalmit itt-ott tudok szerezni, de már nem nagyon akarok, mármint végső soron nem ez a cél, hanem egy kiegyensúlyozott párkapcsolat,ami viszont sehogy nem jön össze.

Ennek oka egyrészt a saját személyiségemben keresendő, másrészt szerencse kérdése, hogy nem találkoztam(vagy nem megfelelő időben) a megfelelő partnerrel.

Fiatalként nagyon visszahúzódó voltam,így jóval később kezdtem el kiélni magam, 20 már elmúltam amikor elvesztettem a szüzességem, fokozatosan megjött az önbizalmam(mivel alapvetően jól nézek ki), viszont ez hamar átcsapott az ellenkező irányba (túlzott egóba). Ezen kívül hangulatember vagyok, egyik nap tele vagyok életerővel energiával, másik nap meg az ágyból sincs kedvem kikelni. Introvertált vagyok, nincs sok barátom, így az ismerkedési lehetőségek is korlátozottak. Gazdag családba születtem, sok szempontból el voltam kényeztetve, hosszú évek kellettek, míg sikerült teljesen a saját lábamra állnom és függetleníteni magam a szüleimtől.

Most így a 20-as éveim végéhez közelítve már azért elmondhatom magamról, h stabil lábakon állok, és az ilyen-olyan rigolyáimmal is tisztában vagyok, kordában tudom tartani, önbizalmamat,hangulatomat is lassan sikerül a két véglet között valahogy a normál állapotra beállítani, meg már sokkal kevésbé görcsölök rá a párkeresésre mint régebben, úgyhogy jelenleg már készen állok egy rendes párkapcsolatra, most leginkább azzal hátráltatom magam, hogy ritkán járok el társaságba.

43-as: magyarul egy jól kinéző pénzes pasas vagy. Na itt hasal el a legtöbb GYK-s elmélet.

Ha ez a két dolog megvan, akkor már valahogy ki tudod kompenzálni a személyiséged hiányosságait. Ha viszont nem vagy vonzó és még pénzed sincs, akkor meg is szakadhatsz, nem lesz változás!

Na, tömören:

VAN jó külső és pénz, de NINCS megfelelő személyiség - TUD változtatni az életén.

VAN megfelelő személyiség, de NINCS jó külső és pénz - NEM TUD változtatni az életén.

42

De hat tudod, hogy az o velemenye sokkal fontosabb, mert csak kocsmaban es zp ben lehet hosszu tavu kapcsolatod es MINDENKINEK kotelezo ilyen helyen ismerkedni, kismillio tavoli havert tartani, hiszen o azt mondta...

Eszebe sem jut, hogy van, aki utalja az ilyen helyeket, vagy hogy mashol is lehet ismerkedni.