Szerintetek létezik ilyen lány Magyarországon?

Nem én mondtam, hogy az az egészséges, hanem a pszichológusok. Magyarázhatod ítéletnapig, drága, de te nagyon elferdülten látod a világot. Olyan vagy, mint egy fára tekeredő borostyán, ami a nem marad életben a tartója nélkül. Szerinted ez rendben van? :D

Attól, mert valami létezik, még nem feltétlen jó. Amiket te vársz arra egy-két konzultációt ajánlanék egy szakemberrel! :) Minden rosszindulat nélkül mondom, s bár eltérőek az igényeink, de a tied nagyon szélsőséges, kisajátító. Ez, hogy legyen a pár egyben barát meg minden, ez nem jó, nem kiegyensúlyozott emberek jellemzője.

Úgyhogy de, birtokló vagy. A teljes őszinteség, titkok nélküliség meg ritkán tud megvalósulni. Mondjuk tegyük fel, hogy a másik elmegy fodrászhoz és rémes lesz, akkor odamondod neki, hogy szar? Nem azt mondod végül, hogy áh.. nem olyan rossz? Akkor hazudni fogsz. Van olyan, hogy kegyes hazugság, az nem bűn szerintem.

Meg ez a másik, amit a fáról és a borostyánról mondtam, hogy a magad boldogságát a másiktól teszed függővé. Ez nem jó. Nagyon nem, de ezt sem én mondom (bár most én írtam ide), hanem pszichológusok.

Úgyhogy gondolkodj el azokon, amiket írtam és nem baj, ha bújósabb vagy, de amit te csinálsz az már szélsőséges esete ennek!

Amúgy én nem értem azt se, hogy miért jössz össze olyan nővel, aki tanult egy csomót a karrierje érdekében, neked meg láthatóan nincs és te vagy még meglepődve, hogy nem az az életcélja, hogy a seggedet nyalja.

Nyilván tudtad, hogy mi fontos neki, de azért csak beleállsz lehúzni, ahelyett hogy támogatnád.

Komolyan keress egy munkanélküli csajt.

"Aki nem részegedik le minden héten, aki nem kefél félre, aki nem bassza le minden semmiségért, akivel meg tudja beszélni a lelki dolgait?"

A részegedés az tényleg általad hozott dolog, de azt gondolom, hogy a többi a kapcsolattól (is) függ, nem csak a férfitól.

Nem vall túl magas önismeretre, ha ki mered jelenteni a kapcsolat elején, hogy nem fogod "semmiségekért lebaszni", mert mindenkinek vannak fájdalmas pontjai. Azok a semmiségek, amikért a másik összeveszik velünk, általában neki nem semmiségek.

"az őszinteséget azt elvárom, én egyik kapcsolatomban se hazudtam még a legkisebb dolgot sem."

Ez nálam mondjuk vörös zászlós mondat, az illető engem fog hibáztatni egy csomó mindenért később, folyamatos önmonitorozásban van, és olyan standardjai vannak, amiket az emberek 90% nem tud megugrani (vagy nem akar megugrani pl. Nagyon sokat híztam a terhesség alatt?)

"Ha megvan a teljes őszinteség akkor nincs féltékenység sem."

Csak addig, amíg a másiknak tényleg nem tetszik valaki. Egy ötven éves házasság alatt, nem akarom tudni, hogy 10-15 kolléga is bejött a páromnak, akkor lennék csak leginkább féltékeny. Amíg nem történik semmi és meg tudok bízni a páromban, hogy nem fog lépni, addig tetszenek neki, de ha tudod, sokkal kevésbé tudod elengedni dolgozni.

A 20-30-as korosztályban az ambiciózusabb nők többsége a karrierjére koncentrál, mert körülbelül ez a tíz évük van erre, mielőtt családot alapítanak. Vagy keress 30+-ost vagy keress olyat, akinek nincs karrierje és arra alapoz, hogy a férfi fizetéséből fognak megélni, ő csak hobbiból dolgozik mellette.

Tapasztalatból írom, hogy a karrier és a párkapcsolat megfér egymás mellett. Talán a barátomnak és nekem könnyebb, mert egyikünknek sincs fix munkahelye (más ágakkal, de mindketten művészetekkel foglalkozunk). Rengeteget időt tudunk együtt tölteni akár különböző programok, utazások során, akár ha csak arról van szó, hogy otthon lustálkodunk. Neki és nekem is vannak céljaink, amiket szeretnénk elérni és nem tartanám helyesnek, hogy bármelyikünk lemondjon bármiről a másikért. Nyilván valamennyivel több időnk lenne egymásra, ha ő vagy én lemondanánk egy-egy célról vagy tervről, de nem érné meg. Nem érné meg, mert egy jó kapcsolatban nem kéne, hogy megtörténjen.

LE