Miért ennyire önállótlan manapság a férfiak nagy része? Más is ezt tapasztalja?

"Az én problémám az, hogy sokaknál azt vettem észre, hogy annak ellenére, hogy otthon élnek, meg lenne a lehetőségük gyűjteni, egyáltalán nem gondolnak a jövőre, ami azért szerintem fontos. Éldegélnek, mint egy tini, csak nem suliba járnak, hanem dolgozni."

Látod kérdező!

Ezzel a mondattal szó szerint egyet tudok érteni. Mert sehol nem írod benne, hogy milyen neme van az illetőnek.

Ugyanis ez a viselkedés manapság nőkre/férfiakra egyaránt igaz. A saját ismeretségi körömben 30+ mindenki (inkább 35+), mindenki jó munkahelyen dolgozik, és még így is a többség úgy viselkedik, amit lefestettél. De nem a férfiak, hanem az emberek úgy általában, legalább annyi csaj csinálja ugyanezt, mint férfi.

Ilyen szempontból a nők talán egy okból nincsenek annyira szem előtt, hogy könnyebben költözik egy nő be egy lakással rendelkező férfihez, mint fordítva, de ettől még igaz, hogy amint elmúlik a párkapcsolatuk, mennek haza üres zsebbel a gyerekszobába.

Takarítás/mosogatás/mosás ugyanez. Nem egy ismerősöm 30 éves elmúlt, még otthon lakik, ahol anyuci megcsinál mindent, neki semmi dolga nincs. És megint, férfiak, nők vegyesen.

"Hathatós szülői segítség nélkül a lakás reménytelen."

Hathatós szülői segítség nélkül vettem lakást. Nem örököltem, nem kaptam a családtól pénzt, sőt, még hitel sem kellett. Mindez Bp-en, jó környéken.

Mi volt a titkom? Hogy 18 éves korom óta (főiskola mellett) dolgoztam, és a megkeresett pénzt félreraktam. Nem rágtam a küszöböt, nem jártam lyukas ruhában, de nem is szórtam el a pénzt.

A koroszátályom nagy része 3x cserélt kocsit, mire én 1x, minden évben új mobil, én évekig használtam ugyanazt, én elmentem egy évben 1x nyaralni, ők 2-3x. Én elmentem valami csendes szórakozóhelyre, ők a legtrendibb bp-i helyeken hagytak ott 10+ ezret egy este, és nem hetente egyszer (mindez 15 éve).

Közben végig azt hallgattam, hogy minek spórolni, úgysem jön össze belőle semmi.

Majd mikor megvettem a lakást, akkor az összes elmondta, hogy én mekkora mázlista vagyok.

Sehol nem ismerkedünk. A hozzád hasonló nők.. akik még csak nem is ismernek minket, de elszámoltatnak és a zsebünkben turkálnak... elvették a kedvünket az ismerkedéstől.

Neked hol van a lakáshoz az önerőd 26 évesen? Vagy vered a melled, mert egyedül laksz egy albiban.. mégse tudsz összeszedni egy valamire való pasit, csak az életképtelenek" találnak meg.

Nézz már tükörbe. Ez ám a fene nagy önállóság. Mókuskerék királynője.

Na és milyen 25-30 közötti férfiakkal ismerkedsz? Gondolom egyik sem gyári munkás 3 műszakban és nem is valami (fél)alkoholista segédmunkás, hanem a diplomásokat szemelted ki. Ők épp csak befejezték a sulit, ne gondold, hogy kapkodnak utánuk a munkáltatók (főleg most) és egyből 5-6-800 ezer forintos fizetést kapnak. A diákhitelből meg a mai árak mellett nem futotta saját lakásra, ahogy az esetleges 1-2 órás munkaviszonyból sem. Nem tud főzni? Mert nem volt rá szüksége, lehet kaját rendelni (egészségeset is, ami legalább annyira minőségi, mint a saját maga által elkészített, nem csak Meki meg mirelit kaja van). Oké, egy panellakás esetében valóban kényelmetlen felnőttként a szülőkkel élni, de egy 80-100 nm-es családi házban már nem annyira az. Főleg nem, ha külön szintek vannak.

Az elvárásokkal vannak problémák. Legyen felsőfokú végzettsége, 25-30 éves korára megtakarítása (tehát jó fizetése), saját lakása, ja és tudjon főzni, na és persze legyen meg a kémia. Az ilyen férfi nagyon ritka, tehát vagy valami nagyon átlag felettit kell felmutatnod nőként (amit hosszútávon kell megtenned, különben lapát lesz a vége), vagy az elvárásokból elengedni pár dolgot. Pl. 35-40 évesek között már több olyat találni, akik megfelelnének, csak ők már ugye "öregek". Szakmunkások között sokaknak van 25-30 éves korára saját háza, de ott meg nincs diploma és a ház is sanszos, hogy falun van. Érted a problémát?

"Legyen felsőfokú végzettsége, 25-30 éves korára megtakarítása (tehát jó fizetése), saját lakása, ja és tudjon főzni, na és persze legyen meg a kémia. Az ilyen férfi nagyon ritka"

Ez elég szomorú. És még ezért is villantani kell nőként.

Két bátyám van, 25 és 27 évesek. 400-at keresnek mindketten, gyárban dolgoznak. Meki, új telefonok, rengeteg új ruha és cipő, bulik, drága parfümök, cigi. Ezekre költik a pénzüket. Az egyik felfogása szerint a nő dolga a főzés, nehogy már ő ugráljon a konyhában, megfogalmazása szerint. A másik bátyám pedig csinál kaját, de csak fagyasztottakat. Én mikor 19 évesen egyedül laktam a barátnőmmel, már akkor megtanultam főzni, teljesen alap volt.

Egyébként az egyik tesóm nagyon szeret itthon élősködni, mert nem kell kaját csinálnia, se mosogatnia. Amikor 1x két héten belül elmosogat, oda megy anyámhoz hogy mondja neki, na látod, jól elmosogattam. Apám nem volt nekik jó példa, ugyanolyan, mint ők. A durva, hogy én az ellentétük lettem, mégis ugyanúgy neveltek minket.

Nem tudom kérdező de én inkább vagyok itthon 26 évesen is, minthogy kidobjak 70-80-100 ezret egy albérletre, ahol elmondhatom, hogy én "hű de mennyire önálló vagyok ám!"

Pesten jártam egyetemre, szar szakot végeztem, most nem mennék bele miért, de ez van. Hazaköltöztem mert ott biztosan nem találtam volna olyan munkát amiből ki tudok fizetni egy normális albérletet. Oké, össze lehet költözni haverokkal, ismerősökkel, de az mitől jobb, mintha hazamennék a szüleimhez?

Nettó 200-220 ezerből pedig igen nehézkes felépíteni bármit is és ITT bármilyen meglepő ez még egy korrekt fizetés. Főleg, hogy nagyon laza a munká. Egyesek nagyon el vannak tájolva úgy minden téren.

Egy átlagos lakótelepi 40nm-es lakás 13-14 millió ebben a kisvárosban is ahol élek.

Egy családi ház, a leg lepukkanttabb 15-17 milliónál kezdődik, egy normális 25-nél.

6-7 éve egy lakás 4-6 millió között volt, mostmár lenne rá pénzem, de azóta háromoszorosára nőttek az ingatlanárak (hála a Nagyvezérnek...)

És mint mondtam a fizetés 200 körül van, hacsak nincs ismerősöd, haverod, sógor, koma, cimbora valami jó pozícióba, vagy nem szeretsz segget nyalni, akkor nehezen jutsz előrébb. Itt ez megy.

Szóval szülőkkel élek, igen. De a pénzem nagy részét félretszem és az összes hasonló helyzetben lévő ismerősömnél ezt látom. Ha látszólag link alakok is, akkor is félretesznek valamennyit és nem csak élnek bele a nagyvilágba.

Nemrég egyébként örököltem egy lakást, szóval ebben amúgy szerencsém van, de a legtöbbeknek nincs ilyen mázlijuk. Most azt újítom fel, utána kiadom inkább.

Hogy miért? Ez is növeli a bevételeket, többet tudok félretenni.

MEg különben is, minek költözzek el TÖK EGYEDÜL bárhova is? Így legalább van valaki akit érdekel mi van velem, tudok segíteni szüleimnek (ők is nekem) és nem egy teljesen üres lakásba kell minden nap hazatérnem és reggel onnét elindulnom.

Ha esetleg lesz valakim (csoda lenne), akkor persze tök jó, mert van hova menni.

De addig fölösleges.

35: 12 évem ment rá. Közben volt autóm, voltam nyaralni (minden évben külföldön), tudtam áldozni a hobbimra (ok, én használt kocsival jártam, mikor a haverok újat vettek, mert éppen deviza hitelből az mekkora buli volt).

Igen, a mostani ingatlan árrobbanás előtt vettem (6 éve), de nem volt szükség hitelre.

Igen, 2 szobás, zöldövezeti, egy 4 lakásos társasházban. Egyedül voltam, nem kellett nagyobb. Azóta albérleti költségem sincs, így bármikor képes lennék nagyobbra cserélni, mert van megtakarításom.

Igen, jó munkám van mérnökként, messze átlag felett keresek.

De a barátaim is ugyanilyenek, mégis a 99%-uk inkább elszórta a pénzt, és közben mantrázta, hogy "hathatós szülői segítség nélkül úgysem megy"

Elfogadom, hogy ez nem mindenkire igaz, de éppen elég embert ismerek, akinek ugyanúgy menne, mint nekem, csak akarni kellene.