Más is ezt a két végletet tapasztalja ismerkedéskor?

Amikor próbálok valakivel ismerkedni, általában két véglettel találkozom kommunikációt tekintve.

Egyik, az illető ír 4-6 üzenetet, mire el tudom olvasni. Rosszabb esetben ezután jön a sértődés és a számonkérés, amiért nem reagáltam, csak késő este. Pedig akikkel eljutok idáig, tudják, hogy változó a munkaidőm, közben nem nagyon van lehetőségem válaszolni, csak ha már otthon vagyok.

Másik, az emberke random nem válaszol még akkor sem, ha kérdeztem tőle legutóbb, 1-2-3 napra eltűnik, és ez szerintük normális. Volt már olyan, aki efféle hetekig tartó "beszélgetés" meg néhány találkozó után közölte, hogy szeret. Megkaptam már azt is valakitől, hogy (ugyan nem jelentkezik), de gondol rám. (Akkor miért nem érdekli napokig, mi van velem?) Mint fent utaltam rá, valamikor nekem is kevés a szabadidőm, de a legkaotikusabb napokon is rá tudok szánni a másikra negyed órát, legalább, hogy váltsunk néhány mondatot. Képtelen vagyok megérteni, másoknak ez miért nem megy, miért nehéz elővenni a telefont és leírni 3 mondatot ha állítólag kölcsönös az érdeklődés. 1-1 nap időnként elfogadható, de amikor a fél hét így megy el, hogy semmi infó... Személyesen ismét minden rendben, jól érezzük magunkat, így főleg nem tudom ezt hova tenni.

Félreértés ne essék, én is ugyanúgy keresem a másikat, nem arra várok, hogy ő tegye meg. Csak amikor a 3-4. eset, hogy én írtam, kérdésre nem válaszolt, továbbra nem szeretnék bohócot csinálni magamból.

Szerintetek melyik véglet a "kisebbik rossz"?

Kérdezem, aki ugyanezt csinálja, hogy napokra eltűnik, nem válaszol, aztán mintha semmi sem történt volna, előkerül, miért? Nem támadásként, csak szeretném megérteni ezt a gondolkodást, talán sikerül.

22/L