Miért ennyire önállótlan manapság a férfiak nagy része? Más is ezt tapasztalja?

Egyenlőség van. A férfiak is viselkedhetnek úgy mint régen a nők akik nem dolgoztak, nem tudtak felmutatni semmit, maximum háztartásbelinek voltak jók miután odaköltöztek a férfihoz.

Érdekes módon a férfiak generációkon keresztül nem tették ezt szóvá.

40 éves férfi vagyok, saját lakással, jó munkával, annyi megtakarítással, hogy vegyek még egy kecót bárhol.

Ugyanezt látom a nőkkel kapcsolatban. Jönnek a nagy dumák, hogy a férfinek legyen lakása, mert ő nem kezd mamahoteles pasival, közben meg otthon lakik a csaj, megtakarítása 0.

Pedig nem tini lányokkal randizom, 30-35+ éves nőknél simán ez megy, pedig ők is jó helyen dolgoznak (nem a takarító Rozikával randizom), ők is ugyanannyi ideje dolgoznak, ők is spórolhattak volna

Szerintem az, hogy valakinek nincs saját lakása, az a kisebb gond. Nekem van, de csak azért, mert amikor egyetemista lettem, a szüleim vették. Szerencsém volt, másnak meg sajnos nincs.

Az albérletet sem látom indokoltnak akkor, ha egy városban vannak a szülőkkel, hiszen azt a 100 vagy akár még több forintot el is rakhatja helyette.

Viszont az, hogy nem tud megfőzni semmit, nem tudja használni a mosógépet, nem vásárol be, nem mosogat, hanem mindent az anyja csinál helyette, az valóban iszonyatosan kiábrándító. De megjegyzem, van, akinek az se segít, ha külön költözik.

Tesóm (34 F) évek óta külön él, de egy disznoól a lakás. Néha talán főz valamit, de nagyrészt rendel, a konyhában nem lehet elférni a széthagyott kajásdobozoktól, tányéroktól. Pedig én sem vagyok pedáns, sőt, sajnos nálam sincs csodás rend, de ami nála van, az botrány. Megjegyzem, mikor együtt laktunk egyetemista korunkban, akkor is volt, hogy fel hívott, hogy takarítsak már ki, mert fel menne hozzá egy lány ismerőse.

Szerintem két eltérő dolgot összemostál, feleslegesen.

Az, hogy egy pasinak nincs önereje, megtakarítása, saját lakása ilyen korban, 30 körül, az egyáltalán nem szégyen, mert szerinted honnan lenne? Hatévesen már elkezd dolgozni, és teszi félre a lóvét, vagy hogyan? Ha nem örökölt, ha nincsenek tehetős szülők, akkor ez képtelenség, hacsak nem lett rögtön bankigazgató érettségi után.

A másik dolog, az önállóság meg a motiváltság, annak a fentihez semmi köze. Az inkább neveltetés meg hozzáállás kérdése, és igen tényleg gáz, ha egy férfi ilyen korban totál tehetetlen és semmit nem tud egyedül megoldani pl főzni valamit stb.

Lány vagyok am, de ez mindegy.

30 évesen hitelből éltünk, 0 megtakaritással. Ez 20 éve volt. Most elég sok lakóingatlanunk van.

A probléma az, hogy aki pályakezdő az egyszerűen nem tud annyit keresni, hogy normálisan önálló életet tudjon kezdeni és a szülök se igazán tudnak érdemben segiteni.

Kell hozzá idő, hogy kialakuljon a karriered és el tudj valamerre indulni. Mi mondjuk az egészet két gyerekkel csináltuk, de nem bántuk meg, hogy időben kezdtünk gyerekezni.

"nincs önereje, megtakarítása, saját lakása ilyen korban, 30 körül, az egyáltalán nem szégyen"

Miért ne lehetne megtakarítása? Főleg akkor, ha anyunál lakik?

24 évesen kezdtem dolgozni (6 éves egyetem), nem is kerestem jól, de azért pár milliót csak sikerült elraknom így is. Oké, hogy egy lakásra nem telik, de nehogy már egy 30 éves embernek, akinek még albérletre sem kell költenie (sőt, sokszor kajára sem, mert anyuci nem kéri el az árát, ahogy a mosószernek sem, amivel kimossa a ruháját), nulla megtakarítása legyen.

Akkor mégis mit csinál? Ha csak 150 ezret keres, de van lakhatást meg kaja, akkor is félre kellene tudni tenni valamennyit..

Főleg, hogy ezek a férfiak mindig azt hangoztatják, hogy azért élnek otthon, hogy ne költsenek feleslegesen albérletre. Ez így oké. De akkor tegyen már félre basszus...