Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért ennyire önállótlan manapság a férfiak nagy része? Más is ezt tapasztalja?
Kb egy hónapja ismerkeded/beszélgetek 25-30 közötti korosztállyal.
Eddig bárkivel beszéltem, a 100% otthon lakik.
Főzni, stb, nem tudnak.
Egyetlen egy akadt közöttük, aki legalább egy önerőhöz közelítő megtakarítást fel tud mutatni.
Nyilván nem letámadom őket ezekkel a kérdésekkel, aki önerővel rendelkezik, vele többször találkoztam is, erre kanyarodott a téma, és magától említette.
Nem szeretném ezt is "beállítani" magamban, mint szűrő, viszont őszinte leszek, zavar. Az exemmel úgy - ahogy együtt éltünk, de ő is hozzám költözött, majd ment vissza a mamahotelbe. Megtakarítás 0.
Ezek a férfiak, akikkel beszélgettem/beszélgetek, valószínűleg hasonló módon 0 megtakarítást, de ami fontosabb, önállóságot tudnának felmutatni..
Itt nem az anyagiakról van szó, hanem arról, hogy ezek a srácok nem tanultak meg a saját lábukon élni, ami konfliktusokat szülne véleményem szerint, ahogy az exemmel is kb harcolnom kellett, hogy ne csak az albiba, hanem ugyan a kajába is adjon bele, mert nem szeretnék 2 embert eltartani.
Meg oké, hogy én egyedül élek, tudnánk nálam lenni a jövendőbeli párommal, de 1x szeretném én is átélni azt, hogy én tudok átmenni egy férfihez, aki neadjisten legalább egy spagettit össze tud dobni vacsorára. Ebben a korban már nem szeretnék szülőket, testvéreket kerülgetni, ha átmegyek valakihez. Nem is értem, ezek a férfiak hogy ismerkednek, ha netán egy nálam fiatalabb nővel/lánnyal kerülnének közelebbi viszonyba, aki szintén otthon él?
Én ezt egy bizonyos kor felett cikinek tartanám,hogy közel a 30hoz, férfi létemre én megyek át a barátnőmhöz esetleg a szülői házba, vagy úgy hívom át magamhoz, hogy otthon van az egész család...
Emiatt nem fogok elutasítani senkit, de őszintén szólva tényleg zavar. Én meg tudok állni a saját lábamon és örülnék egy hasonló társnak,akit nem úgy kell kirobbantani a szülőktől és kvázi megtanítani élni..
Hasonló korosztályban lévő lányok / nők, ti is ezt tapasztaljátok? Ez lenne manapság a normális, hogy 30 körüli emberek még a gyerekszobában élnek?
26/N
válasza:Készételtől gyógyszerek, bizony. Ha mindennap azt eszel, simán.
Megeszed a transzzsíros, cukrozott, ízfokozott készkajákat. A zsír lerakódik a májadban, kész a zsírmáj. Esetleg szívinfarktus. Vagy csak szimpla reflux. Magas koleszterin, trigliceridek. Inzulinrezisztencia. A sima vérkép nem néz inzulint, a magyar orvosok meg leszarják, te meg boldog vagy, hogy a cukrod jó, mikor már egy éve inzulinrezisztens vagy.
Csak mert utánad dobják a mirelit lasagna-t.
Én egy szóval nem mondtam, hogy az lenne a problémám, hogy nincs valakinek saját lakása, vagy önerője lakásra. Csak egy példát említettem, mert az egyik srác legalább takarékoskodik, ha már otthon él. Teszem hozzá, ő pont a legfiatalabb volt.
Az én problémám az, hogy sokaknál azt vettem észre, hogy annak ellenére, hogy otthon élnek, meg lenne a lehetőségük gyűjteni, egyáltalán nem gondolnak a jövőre, ami azért szerintem fontos. Éldegélnek, mint egy tini, csak nem suliba járnak, hanem dolgozni.
A kommentelő, aki a saját lakással jött, hogy örül, hogy nekem van, másnak meg nincs. Nekem sincsen saját lakásom és igen, lehet, hogy egyedül nekem is elég sokára lesz, én is albérletben élek, itt a kérdésben nem erről volt szó.
Sokan félreértették, pedig le is írtam, hogy itt nem az anyagiakról van szó, hanem arról, hogy 26 évesen nem szeretnék felnőtt, nálam idősebb férfiakat az életre nevelni. Mert nem tanulta meg mi az a felelősség, mi az, hogy be kell vásárolni a hűtőbe, ha enni akarok, főzni kell, ha nem rendelt kaján akarok élni, takarítani kell, számlákat kell fizetni, stb-stb. Mert otthon anyu kimos, kitakarít, vásárol, főz. Meg maga a hozzáállás, hogy felnőtt férfi létükre teljesen rendben van, hogy még mindig "Gyerekek", nem vágynak önálló életre. A probléma ez, nem az, hogy valakinek nincs saját lakása.
A vírus miatt meg köszönöm, én is elvesztettem tavaly az állásomat, de megoldottam és nem kellett hazamennem. De a férfiak, akikkel beszéltem, mindnek stabil állása van, amit baromira nem érintett a vírus. Egyiktől sem kaptam azt a választ, hogy a vírus miatt kényszerült volna hazamenni.
Azzal van bajom, hogy fogalmuk sincs, milyen felelősséget vállalni akár csak saját magukért, mert ki sem próbálták milyen leszakadni a családról. Számomra ez nem túl férfias.
válasza:Hát nemtudom.. Nekem egyik barátom/haverom és én sem felelünk meg a fent leírtaknak, csak annyi, hogy 30 körüliek vagyunk. Egyedül a megtakarítás ami nagyon változó, mert mindenki más kezdőhelyzetből indult és más bukatók voltak.
De én nem vélelenül szoktam néhányadik randiprogramnak közös főzést ajánlani. Ajánlom más férfinak is aki jól főz. :)
válasza:Hathatós szülői segítség nélkül a lakás reménytelen. Megértem aki otthon lakik, de nekem is volt olyan, hogy felmentem a pasihoz, belekezdtünk a dologba és rám szólt hogy halkabban, mert a másik szobában "alszik a mama". Ezt így kb. el tudjátok képzelni. Bevallom, én innentől nem erőltettem a dolgot. Már nekem is van lakásom, de nem az én érdemem. Hogy valaki önerejéből erre (Bp.) hogy tud lakást venni fiatalként, azt tényleg nem tudom.
Nekem nem baj ha a pasi nem tud főzni, mert én imádok, de azt pl. elvárom, hogy szerelje be a tévét meg ilyenek. Én megcsinálom a kajás részt, de akkor ne nekem kelljen összerakni az ikeás bútort. Utóbbira is volt példa sajnos.
válasza: válasza:Ez számomra egy marha érdekes kérdés. Látom én is, meg korábban ingemnek is éreztem, egyúttal komplikáltabbnak tartom a kérdést. Példát is mondok.
Én úgy 25 éves koromig tök olyasmi voltam, mint amit leírtál. 23-24 évesen még anyámtól kértem pénzt otthonról. A szennyest hazahordtam, hogy kimossák, vagy a csajom kimosta. A főzési tudományom a virslinél állt meg. Egy vasam nem volt általában, azt is megittam. Menet közben még ki is rúgtak az egyetemről.
A feleségem pont az ellentétem volt. 18 évesen ellátta magát, főzött mosott, takarított. Szinte végig ösztöndíjas volt a suliban, közben diákmunkázott, a nyarakat is végigdolgozta, így mindig volt saját megtakarított pénze, amiből megvette magának, amit szeretett volna. Néha nem értettem, mit keres mellettem...
Azóta eltelt pár év, 35 évesek lettünk és van tanulság. Nekem fasza állásom van, vezető vagyok, jól keresek, eltartom a családot egyedül. Neki még nem volt olyan munkahelye, ahol ügyintézőnél komolyabb dolgot csinálhatott volna. Megtanultam főzni annyira, hogy ő kérdezi tőlem, mit hogyan kell.
Számomra az egyik tanulság, hogy az emberek változnak. Egy általad leírt pasi nem feltétlenül reménytelenül lusta, vagy önállótlan. Lehet az egész azért, mert nem motiválja semmi a változásra. Egy fickó célok nélkül a seggét sem fogja megmozdítani. Amikor lesz családja, akkor ez gyakran egy csapásra változik meg.
A másik tanulság, hogy a pedáns kötelességtudat gyakran pont akkora ellensége a tulajdonosának, mint a lustaság, vagy az önállótlanság. A feleségemmel kapcsolatban gyakran van az a benyomásom, hogy olyan mennyiségű erőforrását emészti fel a függetlensége és a kötelességtudata, hogy saját magára nem marad semmi belőle, és ő maga nem megy előre.
válasza:Eddigi életem során 1 ilyen nővel találkoztam mint a kérdező.
Neki a szülők vettek egy lakást, és onnantól úgy tekintett az egész világra, hogy vannak a lakással rendelkezők, meg a maradék, aki mind proli és életképtelen.
Most 40 éves, továbbra sincs fél milliója amit saját maga tudna felmutatni, de a lakás, a szent lakás, az még mindig minden ember fokmérője.
(ps: van lakásom, főzni tudok, ennél a csajnál jobban is tudtam)
válasza:Nem sajnáltatni szeretném magam.
Kezdem a pozitívumokkal főzök mosok porszívózom ezeket még élvezem is,a wc takarítást, portörlést csak utólag. Ablak pucolás, vasalás nem barátom. Bár a kärcheres ablsktisztító csábító,meg az a gőzölő ami a vállfán lévő ruha előtt elhúzva "vasal"
Félig falusi gyerek vagyok.
De! Sajnos volt egy balesetem, igen én hibáztam. Elbuktam egy autót elbuktam anyagilag sok mindent így a saját ház vásárlása is megcsúszott. Azért egy kis hibáért ne egy életen át kelljen bűnhődnöm már.
válasza:Hosszú leszek, bocsi.
Még a 40-es sógoraim is anyukához költöztek haza válás után (mert a nő lakásából nekik kellett menni), ennek már sok éve. Semmit, de semmit nem csinálnak otthon, és zavarja anyósomat ez, de nem tud mit kezdeni velük. Ők mondjuk nem akarnak párt szerintem, vagy csak olyat, aki atveszi az anyjuk szerepét. Hát nem találnak.
Egy nő, ha otthon is él, tuti hogy mos, főz, takarít, bevásárol, csekket fizet...stb. Részt vesz ezekben, nem marad meg gyerek szinten, akit ki kell szolgálni. A férfiakról ezt már nem annyira lehet elmondani.
Sajnos nagyon ritka a kivétel. Annyit tudsz tenni, hogy ha egy ilyen férfi mellett kötsz ki, szeretsz bele, akkor már az elején le kell fektetni a szabályokat. Hogy nem besegítenie kell, hanem kivenni a részét mindenből.
A férjem is, 30 évesen az anyukájától költözött össze velem. Viszonylag simán kezelte, hogy én nem az anyja vagyok, és mások a szerepek így. (Így 18 év után már magától értetődő, hogy megy a gyerekekért, szülőire jár, kimos, takarít, bevásárol, otthon marad a gyerekkel, ha beteg...stb. Nyilván arányosan megosztva, nem csak ő, hanem ő is, kérés nélkül, mert nem a gyerekem és én nem vagyok egy mártír, hogy mindent magamra vállaljak.) Ja, főzni is szokott 😊
Szóval csak azért írtam le ezt, hogy egy mamahoteles férfi sem menthetetlen, csak az elejétől el kell kezdeni kirángatni ebből a gyerek szerepből. Persze ez csak akkor lehet, ha ő is akarja. Tesóm férje nem akarta, nővérem az anyósáéktól, 2 gyerekkel ment albérletbe, mert beleunt, hogy a férje anyuci pici fia. Tesómnak 4-5 év alatt saját - persze hitellel-háza lett (pedig gyerektartást sem kapott a közös felügyelet miatt.) Így is összehozta. Az ex férjét meg sorozatban kb az 5. nője dobta rövid idő után, most már vagy 2-3 éve senkije. a
Ahogy egyre idősebb, egyre kevésbé talál párt. Hát van, aki menthetetlen és neki jó így, ilyen is van...
Egyébként meg a miértre... Sajnos ez szerintem a nők hibája, az anyáké. Talán a következő generáció férfijeit nagyobb önállóságra neveljük, és akkor a következő generációnak legalább könnyebb lesz.
Abszolút nem "menő srácokkal" ismerkedek. Olyan emberrekkel beszélgetek, akik képek alapján hasonló érdeklődési körrel/hobbikkal rendelkeznek. Sosem voltak az eseteim a tipikus szépfiúk, vagy akik millióképpen pózolnak a kondiban. :D
Most személyesen kicsit nehézkesebb az ismerkedés, ezért próbáltam ki magam különböző társkereső oldalakon.
A külsőre vonatkozó igényeim nem magasak, szóval elég sok férfinak megadom az esélyt, sokkal beszélgettem, aki szimpatikusnak tűnt.
Mondom, nem kizáró tényező ez sem, hogy otthon élnek, csak egyszerűen rácsodkoztam...
Évek óta nem ismerkedtem, mert kapcsolatban voltam és meglepett, hogy ebben a korosztályban ennyire ez a helyzet. Emiatt tettem fel a kérdést, mert kíváncsi voltam, hogy valóban ez jellemző-e a korosztályomra, vagy ez ekkora véletlen, hogy csak otthon élő fiúkkal/férfiakkal beszéltem eddig... :D
Nem akartam provokálni senkit, főleg nem harcot indítani a kérdés alatt.
Viszont valahol tényleg zavar, hogy 30 körüli pasiktól némi önállóságot elvárna az ember, de nincs meg bennük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!