Diplomás pasik miért érik be diplomátlan nővel?

34-es válaszoló, Te folyamatosan az anyagi támogatásra hivatkozást emlegeted azoknál akik nem tanulnak tovább.Én a szülők elvi támogatásának hiányát -is- írtam.

De hozzáteszem: ha megnézed a hátrányos helyzetű családok genetikájából/szülői példából adódóan nagyrészük már kiesik.

Kérdezted a gyermekvédelmet..gyámügyi/szociális ügyintézőként dolgoztam egy hátrányos helyzetű településen, közel 20 évig.

Sajnos sok gyereket emeltünk ki végső "megoldásként" a családból, de még többért küzdöttünk azért,hogy a családjában maradjon.Szerinted hány szülő támogatta a gyerekét abban,hogy tanuljon?A családi pótlék megvonását eredményezte ha tankötelesként nem járt iskolába a gyerek,+ védelembe vettük. Ezekben az esetekben se az rögzült a szülőben,hogy mihez fog kezdeni a gyereke szakma nélkül,inkább a pénzellátás megszűnése aggasztotta.

Igen, vannak páran akik hátrányos helyzetből indulva szereznek diplomát de azokban a családokban a szülő az anyagi támogatás hiánya mellett elviekben támogatja, biztatja a gyerekét arra,hogy tanuljon.

Igazad van abban,hogy felnőttként is lehet tanulni.Munka, család mellett erre már nagyon kevés esély van. Esetleg egyedülállóként, minden fillért félretéve.

Tudjuk milyen az ingyenes oktatás, nekem is felsőoktatásban végzett a gyerekem.Csak kérdezem: hány gyerek szerzi meg a nyelvvizsgáját az állami oktatásban, különórák nélkül?

A gyerekemet egyedül neveltem, megváltozott munkaképességűként részmunkaidőben dolgozom, mégsem volt jogosult szociális ösztöndíjra.A kollégium díja, a hazajárás költsége, az élelmezés,a nyelvvizsga nem kevés. Még úgysem,hogy tanulmányi ösztöndíjas volt és minimálisat költött magára.

34-es válszoló vagyok. Az általad leirt jelenséggel én is tisztában vagyok, ismerek ilyen családot, az anyuka és az egy szem fia is 8 általánosal rendelkeznek. Csak erre reagáltam, hogy 10-ből 8 esetben nem is annyira hátrányos helyzetű, csóró, szülei által nem motivált az illető, hanem szimplán nemtörődöm, lusta, nem érdekli a továbbtanulás. Viszont hangoztatni jó, hogy ő azért gonodlkodott a továbbtanuláson, csak x y okok miatt nem sikerült neki. Kérdés, hogy mi számit hátrányos helyzetnek, mert szerinntem sok mindenre rá van húzva, mai valójában nem is annyira hátrányos.

Hány gyerek szerzi meg a nyelvvizsgát ? Itt vagyok példának én. Egy istenhátamögötti általános iskolából kerültem be egy elitnek számitó gimnáziumba , 3 nyelvvizsgát szereztem még a gimnáziumban, az érettségi utáni nyáron még egyet. Minket sem vetett fel a pénz. És ? Engem ez soha nem gátolt semmiben. Rengeteg lehetőség van már manapság, nekem sose tetszett, amikor valaki sajnáltatja magát. lehet diákmunkákat vállalni, vannak irodai munkák, call centerek, a fizikai munkák esetében is a legtöbb hleyen kimélik a diákokat és egész jól lehet vele keresni. Lehet odlgozni nyáron, ki lehet menni külföldre is pénzt gyűjten.stb. egy ismerősöm például abból csinál pénzt az elmúlt években, hogy megmaradt otthoni anyagdarabkákból zsákokat varr és jó áron eladja, ebből minden hónapban összejött neki eddig 50-70ezer forint keresetkiegészités. Azt én is tudom, hogy a kollégium, utazás...stb. nem kevés, de a gyerek ugye 18 éves koráig is pénzb kerül, eszik, iszik, vannak szükségletei, ezért fura, hogy annyira sokan ihvatkoznak manapság arra, hogy érettséig után őket nme átmogatták. Akkor előtte hogy tudták támogatni 18 évig ? Vagy előtte ezek a problémák nme álltak fenn ? Egyébként 18 felett már diákmunkázhat ( sőt, 16 évesen is már...), ergo több lehetősége is van pénzt keresni.

A szülői péndamutatás nagyon fontos, egyeytértek. De ha hiányzik az anyagi és / vagy a szellemi motiváció, az sem hiszem, hogy erős és kizárólagos indok arra, hogy valaki miért nem akar előrébb jutni az életben.

Konklúzió : nem kellene mindenkinek azt éreztetnie a külvilággal, hogy ő szerencsétlen, hátrányos helyzetű, amikor nem is az.

Ha az általam emlitett 5,7, és 10(!!!)gyerekes családban a szülők képesek voltak felnevelni ennyi gyereket és motiválni annyira, hogy tényleg mindegyik diplomához jutott,akkor az átlag családbók jövők (1-2-3 gyerek) ne panaszkodjanak már mindig mindenre.

Minden drága az életben, az élelmiszer, a lakhatás, az albérlet, a gyereknevelés..stb . nem csak a gyerek iskoláztatása.

Nem biztos,hogy az 5-7-10 gyerekes család anyagi helyzete rosszabb mint egy 1-2-3 gyerekes családé.

Egyik ismerősöm elvált. Négy gyereket nevelt egyedül, apuka nem fizetett gyerektartást de arra ügyelt,hogy időnként csekket lobogtatva párezer Ft-ot fizessen, így aztán állam általi megelőlegezést sem kaptak.Az anyuka költözött el a gyerekekkel miután apuka új nőt vitt a házhoz. Akár maradhattak volna is persze.Hitelt vett fel anyuka a házra, előrefizetéses volt minden közmű. Anyuka szakmunkás (varrónő) végzettséggel takarított, ebédet hordott, mindent elvállalt, amit egy kistelepülésen autó hiányában, busszal meg tudott oldani.Igy nevelte fel a gyerekeit. Egyikük kitűnően érettségizett, technikusi vizsgát tett. A tanárok javasolták a továbbtanulást. szerinted anyuka tudta segíteni?

Kérdező, Te eléggé sztahanovista vagy, le a kalappal előtted! Gondolom a családi életed is ilyen szépen alakult.

Képzeld, én is szerettem volna továbbtanulni. Ahhoz a korosztályhoz tartozom akinek még simán ment a munkavállalás érettségivel.Nagyon jó helyen kezdtem el dolgozni. Férjhez mentem, gyerekem született.Szerettem volna továbbtanulni.A munkáltatóm nem támogatott ebben,nem engedélyezte a távollétet a munkakörömhöz nem volt szükséges, több szakmai végzettségem volt.Falun élek, mehettem volna máshová, kicsi gyerek és műszakban dolgozó férj mellett...Kerestem olyan felsőoktatási intézményt amit a munkáltatómmal egyeztetve, minimális távolléttel elkezdtem. Maximális pontszámmal vettek fel.Aztán a férjem beteg lett /huszonévesen/. Ápolásra szorult. Dolgoztam, kicsi gyereket neveltem, ápoltam a férjem. Halasztottam, halasztottam, halasztottam.Majd meghalt a férjem és egyedül maradtam a gyerekkel. Persze, bizonyára így is tanulhattam volna ha ezt mindennél előbbre helyezem. Nem tettem.A gyerekemet viszont messzemenőkig támogattam abban,hogy diplomát szerezzen.

Ez csak két példa arra,hogy vannak lehetetlen helyzetek amikor a szándék megvan, a lehetőség nincs.De számtalan ilyen helyzetet tudnék mondani.

43: " Ez olyan, mint amikor a pedikűrösöm azon szórakozik, mikor nála vagyok, hogy milyen sok h-ülye nyelvvizsgás van, aki meg es mer szólalni az adott nyelven."

És igaza van. Mit ér az a nyelvvizsga, ha a gyakorlatban nem tudja használni? A ráfordított idő így elpazarolt lett és nem tette többé az illetőt. Mint azoknál, akik leteszik a jogsit (mert anyu, apu hajtotta és mert egyszer talán majd jól jön), de vezetni nem mernek. Éppen ez a lényeg, hogy ha olyan tudást szerez, amit később nem tud használni (vagy mert a vizsgán seggeléssel átcsúszott, de nem ért hozzá, vagy mert eleve nem hasznos tudást kapott), akkor az nem teszi többé.