Hogyan maradjon pozitív az ember, ha folyton kudarcok érik?

Úgy, hogy változtat pl? A hülyeség einsteini definíciója az, hogy ugyanúgy próbálkozol valamivel de mindig más eredményt vársz.

Pro tip: ne misztifikáld túl a nőket. Ők is ugyanúgy emberek, mint te

Edison 1000-szer sikertelenul kiserletezett.

Azt mondta, csak talalt ezer modot, hogy ne csinalja azt a dolgot.

Hozzaallas kerdese. Nekem ideig-oraig youtube inspiration videok segitenek, de nehez! Nehez kitartani,

Evidens, hogy nem pasizok amikor alig bírok lelkileg a felszínen maradni! Ha véletlen össze is jönne egy kapcsolat akkor csak húznám magammal (sajnos láttam ilyet, a szerelem fönntart max 1 évig azt megint jön a pokol és húzod magaddal a társad is!)

Előbb meg kell találnod a helyzetedből a kivezető utat. Ez lehet szemlélet változás, mindem kudarc egy tanilság is.

Lehet lélekmegerősítés: ami nem öl meg az erőssebbé tesz.

Nekem az vált be, hogy ami MOST nem megy nem erőltetem. Valami másba fektetem a figyelmem, energiám. Így lettem bajnok sportoló, így ismertem a jógát, így tanultam meg honlapot szerkezteni... aztán amikor már nem éreztem érbe vágónak a kudarcot visszatértem a problémár pl menekültem a munkanélküliség elől (sorozatosan visszadobták az cv-m), a családi gondok elől... stb.

Én leveszem a kezem a dologról és valami tök másba kezdek addig a kudarok szünetelnek. Második nekifutásra egy-egy ilyen periódus után már sokkal több haladást érek el (ha nem is mindig sikert, de a részeredmény is több mint a semmi)

"Na de mi van ha azért van valaki lelkileg lenn, mert már nagyon rég szingli és magányos?"

Amikor az életem ezen a ponton megfeneklet, akkor elővettem a "hagyjuk" pirulát. Nem kerestem az igazit, nem érdekelt már az egész. Berendeztem az életem a magányra. Van ennek pozitív oldala is. És ezeket ki is használtam.

Ellenben elkezdtem ismerősöket, haverokat, barátokat és barátnőket gyűjteni. Nem válogattam sem kor sem nem alapján. Új hobbit kezdtem (jóga) ahol szintén barátaim lettem. Nos ez az ismerősi kör ami felduzzasztottam ez vezetett a párkapcsolatomhoz is. Pedig már pont beletörődtem a magányba és elkezdtem élvezni is az életem.