Tényleg ezért lesz egyre több incel, MGTOW és egyéb társadalomból kivonuló férfi, mert ezt a megaláztatást már egyre kevesebben tudják benyelni és igazából szabad országban senki nem is parancsol nekik?

Tudod miért van ennyi nyomi srác?

Mert nincs FÉRFI modell előttük, csak a hulla fáradt, alkesz, papucs apjuk.

Meg mert a semmire akarnak fullos csajt, mert nekik nem jó a Kati, mert elvált, de a Zsuzsi sem a kisboltból, mert magas, a Melinda sem, mert több mint 60 kiló, az Évi meg nem diplomás, csak hambit süt.

A minőségi autó, öltöny, fegyver, punci,...pénzbe kerül, sokba!

Ja, és ALAP lenne, hogy vágass egy FÉRFI hajat, felvegyél egy FÉRFI ruhát, majd legyen annyi bátorságod, hogy oda merj menni egy nőhöz, és kezdésnek annyit kinyögj: "Szia!"

De tudod mit? Verd otthon manga rajzfilmre, szidd a nőket a Gyakorin, és fordulj föl!

A nők is azért tetszenek neked, mert tesznek önmagukért. Szép dolog ez a "Fogadj el önmagamért", de inkább azok mondják, akik lusták a SAJÁT ÉRDEKÜKBEN is változtatni.

Egyszer próbáld már meg azt, hogy nem a pina lebeg a szemed előtt, hanem az, hogy milyen életet akarsz élni. Tényleg elégedett vagy magaddal, ha a tükörbe nézel? Belsőre tökéletes vagy, nincsenek rossz tulajdonságaid, beidegződéseid?

Én hasonló okok miatt választottam ezt az életformát. Elegem lett az állandó megaláztatásból. Egy életre elegem van a nőkből.

21 F

5.-nek.

Helyes!

Több marad nekünk, normálisoknak.

Nem azokhoz szólnak a linkelt kérdésnél a válaszok, akik teljesen meg vannak elégedve a helyzetükkel és így szeretnének párt találni, hanem azokhoz, akik magukkal sincsenek kibékülve, csak sok esetben még azt sem tudják megmondani, hogy miért.

Nem is arról szólnak a válaszok, hogy minden zsákfaluból származó putris gyerek legyen self made szupermérnök vállalkozó menőcsávó, hogy nője legyen, hanem arról, hogy ha azzal tölti az idejét, hogy sajnálja magát és siránkozik, akkor soha nem lesz nője, ellenben ha *a saját helyzetéhez mérten* tesz annak érdekében, hogy boldogabb legyen és elégedett legyen az életével (ami a zsákfaluból származó csávónak lehet simán csak annyi is, hogy *bármilyen* munkahelyet szerez, vagy mondjuk kijárja a nyolc általánost), akkor már reális esélyei lesznek, legalábbis reálisabb, mintha azon gondolkozna otthon egész nap, hogy mekkora szar az élete.

A 36-os választ én írtam annál a kérdésnél, pont ugyanerről írtam.

"Nem érzitek ezt nagyon gáznak? Hogy nem áll arányban a kettő? Hogy egy életen át hajtasz azért, hogy utána valaki az egzisztenciád miatt és amiatt, amit elértél az életben megkedveljen és melléd csapódjon?"

Na, az a te legnagyobb tragédiád, hogy erre hajtasz és ezért ténykedsz. Nő vagyok. A kölcsönös szerelemnél alább nem adom. Nem háborodtam fel amikor nem találtam ezt évekig és nem a férfiakat szidtam érte. Nem jöttem össze valakivel csak azért, mert mellém csapódik.

Vártam. Jött valaki, akivel leéltünk egymás mellett 12 évet, utána válás. Nem azért, mert minden férfi disznó, hanem mert nem egy irányba fejlődtünk, sokat változtunk és más dolgok lettek fontosak számunkra. Kiürült a kapcsolat. De nem éltem meg kudarcnak, hiszen nagy szerelem volt, voltak jó éveink és lett egy gyermekünk is.

Most megint egyedül vagyok, évek óta. Nem azért, mert a szemét férfiak nem akarnak egy negyvenes elvált anyával összejönni, és igen, megint találnék bármikor dugni is valakit, és ha bárki jó volna, akár kapcsolatra is. Olyat, aki nincs oda értem, de beérné velem, mert nincs jobb.

Nekem továbbra sem kell ilyen, inkább maradok egyedül és várok. Nem érzem rosszul magam egyedül, ha így maradok sem tragédia. Persze, hiányzik az intimitás és a szerelem, de ezt egy "nincs ló szamár is jó" kapcsolat sosem fogja pótolni.

Nem Brad Pittre vágyom, a volt férjem is erősen átlagosnak számít, és sosem vonzottak a macsó szépfiúk, mindig az átlagosak. Külsőre. A belső értékek mentén megy a választás és olyat keresek, akivel összeillünk. Tű a szénakazalban, de én várok.

Tudom, jó nekem, hiszen bármikor dughatok, de azt értsétek meg, hogy ez engem hidegen hagy és nem élek vele. Én nem dugásra vágyom, hanem szenvedélyes szexre azzal a férfival akivel kölcsönösen oda vagyunk egymásért.

Ami az önfejlesztést illeti: mióta megtanultam olvasni, szenvedélyes olvasó vagyok. Kamasz korom óta foglalkozom önfejlesztéssel, jógázom, meditálok és keresem az élet értelmét. Folyamatosan fejlesztem magam, több diplomám van, nyelveken beszélek, kreatív hobbikban élem ki magam. Nem azért, hogy egy férfi felfigyeljen rám, hanem önmagamért.

Voltak időszakok, hogy meghíztam vagy lefogytam, nem mindig viseltem jól gondját a testemnek, a stresszhelyzet mindig ott jött ki túlsúly formájában. Ez az elmúlt években elég durva volt, nem is ismerkedtem, nem szidtam a férfiakat, hogy nem kellek nekik túlsúlyosan. Még jó, magamnak sem kellenék így.

Most megint kezdek rendbe jönni. Ismét sportolok, jól érzem magam. De továbbra sem a férfiak hibája, ha nem kellek, és az nem az én hibám, ha akinek kellenék, nekem nem jön be. Ilyen az élet.

Azt hiszem, egész éltemben rengeteget tettem magamért, még sem érzem azt, hogy egy Lara Croftba oltott Leia hercegnő lennék, csak egy egyszerű nő vagyok és nem értem, más miért nem tud elülni a fenekén egyedül, miért nem arra használja az időt, hogy tegyen magáért, és miért a másik nemet szidja a kudarcaiért.

Nektek tényleg elég ennyi, hogy melléd csapódjon valaki mert van karizmod? (Karizmád nincs, az tuti) Mondjuk az is sokat elmond hogy Andy Vajnát irigyled, aki megengedheti magának a 40 évvel fiatalabb csini asszonykát. Tehát ugyanolyan felszínes vagy, mint azok a nők akiket szidsz. Te sem az őszinte, mindent elsöprő szerelmet keresed, hanem egy relatíve csinos, szép nőt magadnak, de ezek a szemetek nem téged akarnak....vajon miért?