A frusztrált, régóta férfi nélkül lévő nők azért frusztráltak, mert hiába vonzódnának az agyukkal a normális pasikhoz, ha nincs kémia, ugyanakkor hiába tudják a gyökerekről hogy azok, ha azokhoz meg nagyon vonzódnak?

Én férfi vagyok és nekem sem csak úgy tetszenek emberek. Van, aki szimpatikus, de nem szexi, úgy nézek rá, mint a húgomra. Van, aki nem elég komplex, ezért nem kifejezetten vonz, nem viselném el hosszú távon és fárasztó vele beszélgetni. Volt egy lány, aki annyira csúszott utánam, hogy nem tudtam vonzónak tartani. Szép lány volt, de azt csinálta, mint anyám, azzal a különbséggel, hogy az ágyban is ki akart szolgálni.

Sok férfi bárkit elfogadna meg eldobja az agyát egy jobb seggtől, nekem ez a műfaj egészen idegen. Nem szeretek alul meg felülválasztani sem, szeretem azt, akit egy súlycsoportnak érzek és sajnos-nem sajnos a szexuális túlfűtöttségem sem indokolja, hogy ezen változtassak. Láttam már elég rossz kapcsolatot, például anyámékét.

Lehet, akármilyen édes a lány, ha úgy érzem, hogy nem erre a szerepre szánta a sors az életemben. Az ember ideális esetben egy emberrel megy oltárhoz. Amíg pedig nincs meg ez az ember, én is szívesen élem ki az egyéb vágyaimat olyannal, aki beindít. A kettő kategória metszete lesz az igazi, a többi meg vagy a barátom lesz vagy az egyéjszakásom, de nem több. Ebben az egészben pedig csak az frusztrál, hogy nehéz a két kategóriában metszetet találni, mert annyi a szép idióta és az alárendelt anyanőszemély...

Vannak emberek, akik ezt nem értik, mert egyszerűek, mint a bot. Mások meg társat keresnek és barátot a szerelmükben és ez a nőkre különösen igaz.

Én utoljára 18-20 év körüli kis libaként hittem azt el, amit ide leírtál. Részben a rossz tapasztalatok miatt, részben pedig azért, mert a kicsit sem vonzó férfiak ezzel tömték a fejemet.

Több éves egyedüllét után jött egy teljesen megbízható, normális férfi, aki mellé szexuálisan is iszonyú vonzó, szóval nem kell egyik részről sem lemondanom, 7 éve vele vagyok. Soha az életben nem adnám ennél lejjebb, ha beledöglenek egyesek, akkor sem. Remélem nem is lesz ez soha téma.

Ez inkább a mai túlzott szabadosság (nem szabadság!!!) hátránya, amit sokan kevernek a feminizmussal.

Egyrészt ott van a férfiideál, amit gyerekkora óta épített fel az elméje a mesék, tapasztalatok, romantikus regények és a médiából sugárzottak alapján.

Másrészt ott egy másik férfiideál, akihez ösztönösen vonzódik. Nem tudja megmagyarázni hogy miért, de vonzódik.

A baj ilyen esetekben az, hogy ennek a két csoportnak nincs, vagy csak nagyon kicsi a részhalmaza, mivel előbbi annyira eltávolodott az utóbbitól. Így akit a tudatos énje választ, azzal nincs meg a "kémia", akihez pedig ösztönösen vonzódik, azt nem fogadja el a tudatos énje. Jó esetben 18-20 évesen elindul egy belső harc, amiben vagy az egyik vagy a másik énje felülkerekedik és így már találni fog megfelelő párt. Akinél ez nem így van, azokból lesz az általad említett réteg.