1 Miért hazugok a lányok ezzel kapcsolatban? 2 BELSŐ FONTOSABB A KÜLSŐNÉL?! 3Miért ígérnek meg dolgokat amit nem tartanak be? 4: Hazugok, gerinctelenek, nagyképűek, lenézőek?! LÉGYSZI OLVASSÁTOK ELa kiegészítést is, mert úgy van értelme!

Igen dolgoztam. Két helyen

Az első egy fizikai munka volt - árufelöltés napi 8 órában + fél óra ebédszünet - így 8,5 órásra nyúlt a dolot. És még 2 óra az oda-vissza út. 1 hét után kirúgtak, mert nem ment a dolog. Egyszerűen rettegtem a reggelektől... Hogy megint fel kell kelni, bemenni hogy ugráltassanak, miközben a néma gúny ott ült a vásárlól szemében, hogy háhá ez a (akkor még) dagadt, négyszemű csak idáig vitte! Hát igen látszik is rajta. Iszonyat fájt a derekam már nap özepén és sosem hagytak nyugtot a jópofizó főnökök. Pedig gyűlöltem őket. Gyűlöltem az egész boltot. Lassan már-már olyanokat vizualizáltam, hogy felgyújtom az egészet a többi "kollégákkal" együtt - akiktől mást nem hallottam mint "ez kevés, gyorsabban, igyekezzenmán" meg ilyenek. A végén azt is szabályozni akarták hányszor mehetek ki brunyálni. Na ekkor sokaltam be. Na ezt nem. Felkeltem 4.30-kor hazaértem este 5-re. Hurrá. Semmi erőm nem volt. Utána még elviselni az üvöltő tévét meg a bunkó szomszédokat. Szuper volt.

Következő munka házaló ügynökösködés. Természetesen nem ment, semmit nem tudtam eladni, és egyre jobban cs*szegetett a felsővezetés, hogy "há mé nem adtá még el semmit" - mert egyszerűen nem tudtam jól eladni a dolgot. Tudtam hogy ilyn szemétre senkinek nincs szüksége és rámenős sem tudok lenni. Ha egyszer azt mondta az ügyfél hogy nem akkor nem. Illetve eléggé rossz volt (most is az) az első megjelenésem - akkor nyáron 40 fokban a napon eltöltöt idő után ingben és szövetgatyában elég rosszul néztem ki - ráadásul víz sem volt nálam kezdetben szóval már-már kiszáradás határán áltam. Illetve egy csomó időm ment el (ivások után) hogy találjak egy helyet ahol lehet brunyálni... Sokszor ki kellett mennem település határáig az erdőbe hogy tuti ne figyeljen senki mikor hugyozok (mert úgy nem is tudok) ezek után persze nem mentem vissza a területemre hanem go haza. Mondjuk az első 30 elküldés után amúgy sem volt nagy motivációm 5 ezres jutalákért árusítani egy rakás sz*r terméket, kezemben egy kényelmetlen táskával (hátizsák-párti vagyok, de azért hőzöngtek hogy azt ne hordjak) Egyetlen előnye az volt hogy az akkori fogyókúrámat jól megdobta időnként öszejött a heti -4 kiló is. A többiek nem kedveltek, főleg nem egy hülye domináns csaj aki mindig mindenkire ráerőltette a vacak '70-es évek magyar rockzenéit, illetve épmutató is volt. A többiek is nonstop hencegés, agyatlan pénzköltés "mert megtehetik", engem lenézés.

Ez sem volt jobb. Manapság nincs valami általános munka? Mitudomén papírok fénymásolása, faxolás, leírni amit diktálnak a főnökök vagy valami normális meló ahol csak ülni kell?

Hülye vagy?

Nincs. Miért lenne?

Beszélsz angolul? mennyire jól? elmehetsz mondjuk akkor szex chat operátornak, aki a modellek helyett chatel, de csak akkor, ha tényleg jó a szókincsed, vágod a szlengeket.

Nem, xeno, nem ismerjük egymást.

Ha ismernénk, jobb életed lenne.

" Hülye vagy?

Nincs. Miért lenne? "

Ergo csak a megszakadhatsz jellegűek vannak? Csodás. És akkor hol marad az élet élvezete? Időd nem jut rá.

Elmész melózni utána irány a bevásárlás aztán főzni is kell, hogyha főtt kaját akarsz aztán fürdés - és máris itt az este 8 óra. És ez is csak akkor él ha van már saját házad. Ami úgy 15-20 millió között van. Arra meg ahogy számolom 37 éves koromig kellen gyűjtenem jó esetben. És erre sincs garancia, hogy menne.

Nem tudom miért nem lehetne az élet könnyebb, miért kell egy nonstop küzdelemnek lennie. Sovány vigasz a "de viccességgel tökjó" - nem jócsak úgy csinálasz hátha akkor kedvelni fognak páran - vagy az hogy "másnak rosszabb" - sőt ez még kedvrombolóbb, hogy tudom hogy rosszabb mindig lehet, de jobb...? Nem. Vagy csak hatalmas kínok árán. És arra sincs garancia! Csak a rossz dolgokra.

" Nem, xeno, nem ismerjük egymást.

Ha ismernénk, jobb életed lenne."

Ilyen az én szerencsém. Majdnem mindig csak sz*r emberekkel sodor össze az élet. Igaz nem is vagyok méltó jobbakra.

Csak a régi cimborákra, de ők éleik a saját életüket nem terhelem őket a társaságommal.

" Egy ördögi körben forognak az urak. Adott egy jó adag frusztráció már a gyerekkorból, amit nem tudtak ledolgozni. Beléjük nevelték, hogy rosszak, értéktelenek. Ezt sugározzák kifelé, ezért a felnőtt életben sem tudnak kapcsolatot építeni. Emiatt még rosszabbnak és értéktelenebbnek tartják magukat, de ezért a körülményeket okolják. A külsejüket (ami, mint kiderül, inkább ápolatlanság), a családot, a túl sokat megkövetelő nőket, stb. Többeknél ez már gyűlöletbe is átcsapott. A saját felelősségüket nem ismerik el, mert azzal be kellene ismerniük, hogy ők maguk tehetnek a saját kudarcaikról. És ez senkinek sem esik jól."

Jellemző, hogy ezt az életet is én kaptam nem más.

Úúú, csak egyszer adhatnám vissza azt a sok szrt amit kaptam...

Xeno.

Olvasd el a 714-es választ és majd dumálunk akkor, ha fel is fogtad, meg is értetted.

Nem, az élet napi 8 óra munka után is ugyanolyan király. 8 fárasztó óra után is ugyanolyna vidám vagyok, ugyan úgy élvezem.

8 fárasztó hosszú unalmas óra után is megyek még 3 órát ácsorogni egy koncerten, egy banda előtt, akiket imádok és akiknek hálás vagyok, hogy megalkották azt a zenét, ami miatt nem kattant még meg az agyam.

A legeslegnagyobb baj veled, hogy nem vagy képes értékelni az apró örömöket SEM. De semmit sem.