Elhagytuk egymásért a volt partnerünket, de a mai napig elítélnek ezért. Mikor lesz nyugtunk?

"inkább alakuljon így, mint egy sivárabb élet amit csak a megszokottság tart össze. Ők ugyanis több mint tíz évig voltak együtt."

- nem veszed észre, hogy ezzel méginkább alatta vágod a fát? Ha olyan sivárrá vált az élete, akkor nem egy szerencsétlen gyerekkel kellett volna megfejelni, amit aztán otthagyott, mert jött a NAGY szerelem. Anyuka hova ment volna a nagy szerelmet kutatva, nyakán egy apátlan gyerekkel, éppen csak magához térve a terhesség-szülés után, még otthon? Féléves gyerek mellett kinek van arra ideje, energiája, hogy nagy szerelmet kergessen? Nyilván annak, aki egy tetű, és a kezdetektől sz.rik bele, abba, amit összehozott. Na, ezért ítélnek el titeket. Nem is lesz soha nyugtotok, neked legalábbis, mert nem fogja megkönnyíteni az életeteket semmiben, fizethet, mint katonatiszt, te meg vigyoroghatsz majd kéthetente a bűnrossz kölkére, aki megmérgezi majd az összes percet, amit nálatok tölt, ha elég idős lesz hozzá. Persze, ha egyáltalán fog apu kapcsoaltot tartani. Élvezzétek a nagy szerelmeteket, biztos nagyon kellemes és felemelő, ha még bele is fogytál a stresszbe meg még két év után is itt keresel igazolás a lelkednek. Mindent meg lehet érteni, de megbocsátani...ezt nem lehet. Kezdd el szokni a gondolatot, hogy neked, nektek ezzel kell együttélnetek. Ahogy a másik családnak meg azzal, hogy elárulták, a gyereknek meg azzal, hogy...nem is részletezem, mert szerencsétlennek kiegyensúlyozott, boldog gyerekkora a felnőttek hibájából sose lesz.

"A párom és köztem olyan érzelem alakult ki, amilyen szerelem soha nem volt az életünkben. Erre mondják páran, hogy az igazi."

Csakhogy nincs igazad! Igazi szerelem nem alakulhat ki soha olyan emberileg nulla lények között akik másra való tekintettel nélkül félremegy! Teljesen másképp nézne ki a helyzet ha egyikőtök felmondott volna a fellángolás miatt, vagy kerülte volna a másikat mintha leprás lenne és annak ellenére maradna az érzés hónapokon, vagy akár 1 éven át.

De ti nemhogy érzelmileg sz*rrá csaltátok a párjaitokat hanem még le is feküdtettek!

Ki az aki erre azt mondja, hogy a "szerelem" mindennek felett és titeket "igazi szerelem" köt össze? Nos ugyanolyan mocskos kukacok mint ti vagytok.

A szerelem tiszta, mély és nem retkes, hátbaszúrós mint a tiétek. Várjál csak téged hamarabb meg fog unni mint 10 év, de lehet te fogod őt amilyen ribcsi vér folyik benned. Remélem egyébként téged is felkoppint és ő hagyj el téged. Akkor majd amikor az érme másik oldalát tapasztalod meg nem hiszem, hogy azt fogod vallani, hogy a megszokottság ellen a "gyógyír" a hűtlenség és válás. Addig álmodozgass, ne félj a híres párocskád majd felébreszt. 😂😂😂

https://www.gyakorikerdesek.hu/felnott-parkapcsolatok__megcs..

Tessék olvasd el a válaszokat is a kérdezőtől hol tart és mennyire elege van hiába a farok. 🤣🤣🤣

"Mivel amúgy is sokszor majdnem lebuktunk, mindent elmondtunk az akkori partnerünknek."

Tehát csak azért mondtátok el, mert féltetek a lebukástól.

Nos, itt kisebb probléma az, hogy elhagytátok a párotokat. A nagyobb gond az, hogy mindezt a legundorítóbb módon tettétek, sunyiban megcsalva mindkét másik felet. Nem értem, miért csodálkoztok azon, hogy ezzel nem zártátok magatokat mások szívébe!?

#34

Te elhiszed a kérdezőnek, hogy egyszer b@szt@k? Már rég kezelgette és rajtakapta valaki azért szépen kidobta a nő a férfit ő pedig elhagyta az exet. Másképp a faszi egyáltalán nem hagyta volna el a családját. Muszájból van a kérdezővel. Meg fogja unni őt is és ugyanott köt ki mint a neje. Idők kérdése minden.

Majd ha te is otthon leszel a kicsi gyerekeddel, kialvatlanul, kicsit igenytelenebbul, mint ahogy most kinezel, ugy, hogy libidod csokkent (mert ilyenkor dobben ra az ember, hogy mennyit er egy jo alvas), mert az idod nagy reszet felorli az, hogy a kisbabaddal foglalkozz, na akkor jusson majd eszedbe, hogy jajj, figyelnem kell a ferjemre, mert az elso nehezsegek utan mar nem fog birni az "erzelmeivel" :)

Te mersz majd vele gyereket vallalni? Mar bizonyitott, hogy amikor szamitani kellett volna ra, nem lehet :)

Kizárt dolognak tartom, hogy valaki tíz évig együtt van a párjával és pont akkor szeressen bele másba, mikor bevállalnak egy gyereket.

Ez az ember már előtte sem lehetett a hűség példaképe. A kérdezőnek pedig annyi esze van, mint egy marék lepkének, ha képes beleszeretni valakibe, aki a fél éves gyereke mellett félrekufircol.

Nem boldog nyilván a kérdező hiszen az "igazi szerelem" kiélvezése helyett a többi véleménye zavarja annyira, hogy ide jött kérdést feltenni. Ha annyira boldog lenne akkor megtanult volna élni a megjegyzésekkel, lenézéssel, vagy már elköltöztek volna onnan. De mivel nagyon jól tudja, hogy a rokonok ugyanígy fújni fognak rá és persze a látszatot fenn szeretnék tartani miszerint a "szerelme" szereti a gyerekét, nem hagyná el - bár elhagyta - így azzal kell meg kell ennie amit főzött.

Az egész feszültség okozója az önbecsülés hiánya hiszen szerető volt. Normális ember nemre való tekintet nélkül nem vesz részt szeretői viszonyban még akkor se ha maj' meghal a másikért hanem szépen szakít mindkettő és új életet kezdenek!

Annyira fogja zavarni, hogy más férfi karjaiban köt ki mivel a "drága" párja nem fogja megérteni miért törődik mások véleményével hiszen érzéketlen disznó. Vagy ő fog más nőhöz menekülni mint megtette ő vele annak idején.

Szerelem soha nem alakul ki afférokból hanem menekülési útvonallal egyenlő mert olyan kapcsolatfüggők, önbecsülés nélküli riherongyok mindketten mint a pinty.