Szakítanál azzal a nővel, aki soha de soha nem akarna gyereket, inkább a hivatásának él?

Régi kérdés, nem tudom, hogy aktuális-e még.

LÉNYEGTELEN, hogy mások milyenek, hogy trendi lett-e az, hogy nem vállalnak gyereket, vagy nem. Ez a kérdés, a társadalom megítélése nem visz előre a problémádban.

Mi a problémád? Te gyereket szeretnél, te családcentrikus vagy, a barátnőd meg munkamániás, és nem akar gyereket, és nem családcentrikus, még talán te se kapsz elég figyelmet. korrektül megmondta, hogy mit akar, és mit nem akar. Nálad a labda, hogy ezt elfogadod, vagy nem. Ha elfogadod, akkor fogadd el, ha nem fogadod el, akkor vele is és magaddal is akkor vagy tisztességes, ha szakítasz, mert előbb-utóbb ez úgyis probléma lesz, nyomod az elvárást felé, aminek ő nem tud megfelelni, vagy a te vágyadról mondasz le, és szenvedsz, vagyis magadat árulod el.

Van facéran elég olyan nő, aki szeretne gyereket, sőt, olyan egyedülálló is, akinek már van, ha ezt be tudod vállalni.

Az a kérdés, hogy te mit választasz, nem az, hogy a másik miért olyan, amilyen, illetve hogy alakul a társadalmi tendenciák. Ha te gyereket akaró nőre vágy, akkor ne azon morfondírozz, hogy párkapcsolati szinten nincs dolgod meleg pasikkal, leszbikus nővel, vagy ehhez a párodhoz hasonló gyermeket nem akaró nővel, meddő nővel is csak akkor, ha mindketten el tudjátok fogadni az örökbefogadást. Ha saját vér szerinti gyerekre vágysz, akkor arra alkalmas és azt akaró nőben kell keresni a társat.

És ez csak egy. Más közös célok, értékrendeknek is jó lenne egyeznetek, mert minél több van, annál stabilabb a kapcsolat. Lehet, hogy csak abban egyeztek, hogy mindketten gyereket akartok, de közben megőrültök egymás mellett, na az a kapcsolat se tart sokáig, és lesz a válás, amivel a gyereket szívatják meg leginkább.

Az összes választ nem olvastam el, csak most a hozzászólásaidat, kérdező.

Egy dologra felhívnám a figyelmet. Nagyon sok szenvedéstől és időpazarlástól kímélted volna meg magad, ha nem azon vagy, hogy abban reménykedj, hogy a másik megváltozik.

Fából vaskarikát csinálni nem lehet, ha nem fogadod el ezt a tényt, akkor nyafoghatsz, hogy miért sok a fa, pedig a vaskarika mennyivel praktikusabb, de ennek nincs értelme. Ahogy írtam, fel kell vállalni, hogy te mit szeretnél, és hogy neked mi a fontosabb. Már elég régóta jelezte, hogy ő nem akar gyereket, te is rég tudtad, hogy gyereket akarsz, és mégis fenntartottad a kapcsolatot, és ment itt az önsajnálat és sajnáltatás, meg nem értem, hogy miért nem akar a fa vaskarika lenni. Nem tök mindegy?!

Igenis szükséges volt arra, hogy ilyen drasztikusan fogalmazzon, ahogy tette, akármennyire is fájdalmas, mert te reménykedtél, és ez a hazug remény visszatartott. Úgy reménykedtél, hogy ő nem áltatott, szóval te csaptad be magad, ő tisztességes volt. Viszont számára is terhes a nyomásod és a mártírkodásod. Ez is az agresszió egyik formája, rejtett agressziónak hívják.

Csak ezzel a drasztikus fogalmazással tudta benned a remény csíráját is eltaposni, és ezzel választásra bírni. Ezzel ő jót akart neked, így bár eleinte jobban fáj, de gyorsabban feldolgozható a szakítás, és hamarabb tudsz továbblépni.

Hangsúlyozom, megváltoztatni, nem tudod őt, ezt le kell zárni. Az a legjobb, ha többé egyáltalán nem tartjátok a kapcsolatot, mert gyanítom, hogy személyfüggő vagy, ha ennyire nyilvánvaló, dolog után sem léptél ennyi idő után.

Ezeket csak azért írtam le, mert minden embernek vannak alapból típushibái, amin dolgoznia kell, különben megint valami hasonló csapdába esik bele. Gondolom, nem erre vágysz. Tehát dolgozz magadon.

Még egyszer: lényegtelen, hogy ki miért nem akar gyereket, hogy leszbikus, vagy első a munka. Ha nem akar, nem akar, és ezt nem kell a társadalom egészére kivetíteni, nem kell általánosítani, nem kell áldozatot csinálni magadból.

Te voltál az, aki egy ilyen társat választott, és te voltál az, aki egy ilyen társ mellett kitartott. Te voltál a felelős, nem a társadalom, nem a kultúra, nem a politika, nem a vallás, nem a leszbikusok, nem a..... , csakis TE, TE, TE, TE!

Vállald fel a felelősséget, vond le a tanulságot, mert csak így kerülheted el ugyanezt a csapdát. Lehet, hogy akkor nem a gyerek, hanem az, hogy neked a vallás pl. fontos, de a másiknak meg nem, és hogy akkor hátha megtér, de nem tér meg, és miért nem tér meg két év után sem és miért hisznek olyan kevesen abban, amiben te... vagy akármi. Ezek mind ugyanaz a csapda. Az még hagyján, hogy beleesel, mert mindenki beleeshet valamilyen csapdába, de még benne ülni a csapdában...

Ideje felnőni, és abbahagyni a nyafogást.

És tudom, hogy ezzel most én is kivágom nálad a biztosítékot, de hidd el, hogy én is jót akarok neked. A sajnálkozás csak egy dologra jó: a szerencsétlenség-tudat megerősítésére. Márpedig lúzernek lenni senki sem szeret, de akkor úgy viselkedni sem kéne. Szeretetre vágysz, és ez teljesen okés, de van egy halvány gyanúm, hogy te nem szereted magad eléggé, különben nem kínoztad volna magad így, nem rendelted volna magad ebben a kapcsolatban annyira alá magad.

Kívánom, hogy gyorsan, és hatékonyan vond le a szükséges következtetéseket, és merj változni, változz is meg, és élj boldogan, ahogy szeretnél.

Azóta elváltatok vagy szakítottatok, kérdező?

Ti soha ennyire nem beszélgettetek, mielőtt terhes lett volna, hogy egyáltalán hogy áll a gyerekekhez, nem,hogy akar-e?