Szakítanál azzal a nővel, aki soha de soha nem akarna gyereket, inkább a hivatásának él?

Hipotetikus a kérdés, mivel ezt azért tisztázom az elején. Nyilván nem azt kell mondani, hogy "igen gyereket akarok tőled" pár hetes kapcsolatban, mert nyilván nem tudhatja még a lány, de ha tudja, hogy tőlem soha vagy soha senkitől, akkor rohadt pipa lennék, ha ez évek múltán derülne ki.

Jól sejtem, hogy eddig kerülgette a témát, mint ateista macska a templom egerét, most meg racionalizálgat a szar világgal ?

32/f

Egyértelműen kijött, hogy habár szeretitek egymást egyértelműen mások a hosszútávú életcéljaitok, és szemléletetek...(ugyanez lenne ha pl. ő spórolós gyűjtögetős hozzáállású lenne, míg te élvezeteket hajszoló élj a mának típus) Ettől egyikőtök sem rosszabb a másiknál viszont hosszú távon egy ilyen ellentét megöli a kapcsolatot.

Ha belekényszeríted a gyerekvállalásba tudat alatt "haragudni" fog rád, és rosszabb esetben a gyerekre is...ha viszont úgy maradsz vele, hogy neked a családalapítás a vágyad akkor folyamatosan hiányérzeted lesz.

Én alapvetően igyekszem nem ilyen szélsőségesen hozzáállni a dolgokhoz. A mai világban azért nem csak karrieristának vagy csodamaminak lehet lenni, a kettő közt azért van ésszerű átmenet. Az elmúlt 3-4 évben keményen dolgoztam, és karriert építettem de most eljött az idő, hogy családot alapítsunk. (mind kettőnknek fontos párommal) Igazából úgy fogom fel ezt a két évet míg itthon leszek a kicsivel, hogy habár nem fogok aktívan dolgozni, képezhetem magam otthon (egy 1 éves levelező tanfolyamon agyalok amivel ha később vissza akarok állni a munkahelyemre előrébb leszek) nem kell belesüppedni a mamilétbe. Párom támogat a dolgaimban...

Hogy miért "divat" mostanában ez a nagy gyerekutálat (sok embernél nem csak az van, hogy ők úgy döntenek h nem akarnak gyereket hanem szidnak és lenéznek mindenkit akik szeretnének) azt nem tudom, ez nyilván mindenkinek a magánügye. (bár ismertem olyan "nekem nem kell gyerek" csajt aki aztán 39 évesen beleunva a karrierébe rájött hogy mégiscsak jó lenne...és most meg évek óta lombikra jár és depressziós mert most meg már nem sikerül) Szóval ez egy olyan döntés ami egy idő után nem visszafordítható...

Ez patthelyzet sajnos...mert nem olyan amiben kompromisszumot lehet kötni. Míg sok más ellentétben létezik a köztes megoldás amiben mindenki enged...félgyerek nincsen. (hitegethetitek egymást, hogy talán 5-10 év múlva, csak aztán ha akkor sem akar majd csak még dühösebb leszel az elvesztegetett időért)

Az én életelképzelésemben fontos szeglet a család, így én biztosan nem maradnék olyannal akinek a gondolattól is feláll a hátán a szőr hiába szeretném...:S Racionálisan gondolkodva tudnám, hogy előbb vagy utóbb konfliktust okozna a dolog.

A "gyerektelen" kommenteken ne lepődj meg, itt elég szélsőséges vélemények szoktak megjelenni.

Pedig egyáltalán nem természetes, hogy mindenki akar. A gyerekes szülők ezt készpénznek veszik, hogy "ha majd idősebb leszel, úgyis változik". Pedig nem. Csak ők szülőkként ezt képtelenek elképzelni. Nem fér bele a kis világképükbe. Én pl egész életemben tudtam, hogy soha nem leszek apuka. Nem vágyom rá, nem akarom ennek szentelni a következő 20 évet és tudom, hogy rossz szülő lennék. DE! Legalább beismerem ezt és van bennem annyi felelősség, hogy ennek tükrében nem csinálok egyet mégis, akinek aztán megkeserítem az életét. Párt is így kerestem mindig: az elején felhoztam a témát és ha akart volna, mondtam, hogy nem egymást keressük. Ez így korrekt, így fair. Nincs jogom / akaratom ettől senkit sem megfontolni, természetes vágy ez. De bennem nincs meg. Ez pedig nem egy kompromisszumképes ellentét, hanem konkrét szakító/válóok. Én pedig épp ezért azt mondom, hogy felnőtt emberek ha ismerkednek, a legeslegjobb amit tehetnek, hogy mielőbb tisztázzák a szándékot erre vonatkozóan. Teljesen fölösleges rabolni egymás idejét, ha a jövőre vonatkozó tervek nem klappolnak.

És tudd: ettől sem te, sem a párod nem jobb vagy rosszabb. Egyszerűen csak más.

Amúgy meg lassan 8 milliárdan vagyunk! A hírek állandóan tele vannak a globális felmelegedésről szóló hírekről. Évente jön egy cikk, egyre korábban, hogy máris feléltük az az évi energia/táplálékkészletet. Pusztítjuk a Földet olyan mértékben, hogy néha az élettől is elmegy a kedvem ha csak rá gondolok. Egy ilyen világba akarjak gyereket? Azért, mert Magyarországon még kevésbé érzékeled, vagy nem veszel róla tudomást, még létezik a probléma. Én úgy gondolom, hogy nem érdemes ebbe a világba gyereket csinálni.

Kérdező, teljesen fölöslegesen bizonygatnod másoknak, hogy miért szuper családot alapítani. Téged sem kellett erről győzködni, téged sem egy fórumozó érvei tettek családcentrikussá. Senkit nem lehet erről meggyőzni, ugyanis az emberek a vágyaik miatt akarnak gyereket, nem praktikusságból. Neked sem az öregkorod biztosítása a motivációd, ezt csak másoknak mondod, mert úgy gondolod egy észérvre majd jobban hallgatnak, mint arra, hogy ez mekkora élmény. Teljesen fölösleges.

Valóban sok nő nem akar családot, de elég csak itt a kategóriában egy kicsit böngészned és látni fogod a másik oldalt is. Hány nő maradt pártában még nyolc év járás után is. Hány harminc körüli nőt hiteget a párja, hogy lesz gyerek. És ezeknek a nőknek bizony nem vigasz az, hogy de hát más is boldog gyerek nélkül meg valamelyik sztár 45 évesen lett anya.

Nem tromfolni akartam meg bezzeg a férfiak-ozni. Azért tartottam tükröt, hogy ne ess kétségbe és egy kicsit átfogóbban lásd a dolgot. A te szempontodból úgy tűnik, hogy milyen kevés nő akar gyereket, de nekik még mindig nagyobb a gyermekvállalási kedvük, mint a férfiaknak átlagosan. Egy gyermekre vágyó nőnek te egy nagyon jó "parti" vagy, mert nem egyszer-majd-valamikor akarsz gyereket, hanem rövid időn belül.

Van még egy dolog, amit nem árt ha tudsz a nőkről. A biztonság rendkívül fontos számukra. Több nőről tudok, aki a megfelelő kapcsolatban egyszer csak elkezdte érezni a vágyat a gyerekre. Tudta, hogy ez a férfi soha nem hagyja cserben se anyagilag, se érzelmileg. A barátnődet gondolom nem veti fel a pénz, az egzisztenciális bizonytalanság, az aggódás pedig nem kedvez a családalapításnak. A te pénztárcádban meg gondolom nem akar turkálni, nem akar, nem mer eltartott lenni. Lehet erre mindenféle csúnya dolgot mondani, de pénz nélkül sok nő nem akar szülni. Talán nem hiszi el, hogy nem lesz belőle egy nincstelen, kiszolgáltatott kis szerencsétlen melletted. Most ezzel megint nem hibáztatni akarlak, csak ötletelek, meg a barátnődtől függetlenül magyarázom a jelenséget.

Nagyon kevés nő van, aki igazán nem akar gyereket. A legtöbb nő ebbe a kategóriába tartozik: nem akar gyereket, mert erre xyz oka van. Úgy érzi túl nagy áldozatot kéne hoznia. Viszont ha ez az akadály elhárulna vagy megbizonyosodna róla, hogy soha nem marad egyedül a problémáival és csak egy átmeneti időszakról van szó akkor már nem volna ellenére a dolog.

Még egy tanácsom van neked: gondold végig, hogy látod-e a barátnődet anyaként, a szülőtársadként. Szeretnéd-e, ha a gyereketek hasonlítana rá. Vele akarsz-e családot alapítani, vagy családot akarsz alapítani és éppen most ő a barátnőd. Fontos a megközelítés. :)

ma 09:55 Amit felsoroltál, minden játszott nálam, vagy is anyámnál és még sem adtam intézetbe, otthonba. Ez emberfüggő, mert életében, nem voltunk egy jó viszonyban.

Még is megtettem érte.