Szakítanál azzal a nővel, aki soha de soha nem akarna gyereket, inkább a hivatásának él?

29 vagyok, a baráti körömben egynek van gyereke, többi utazgat, dolgozik stb

Anno 35-40 fős gimis osztályból van kb 8-10-nek kb, de ott akinek van ott a pasi öregebb volt és pénzesebb, így naná, hogy szült neki a lány. Vagy hazaszült a gyerekszobájába, és ott a gyerekkel, férjjel.

1-2 van, aki külön él a családjával és el tudja magát rendesen tartani.

Egy 20-25 éves "kiscsaj" még ráér 5 éveket gondolkodni, de 30 körül már egyre kevesebb az idő meggondolnia magát. Azt sem árt figyelembe venni, hogy azért kell 18-20 év, mire megáll valaki a lábán, ha nem több és az idő előrehaladtával egyre nagyobb a lerobbanás esélye. Jó meggondolja magát mondjuk 36 éves korára 54-55 évesek lennétek, mire a gyerek érettségizik/szakmunkás vizsgát kap. Onnantól már nemsokára kezdődhetnek nálatok a gondok és a gyereknél is, ha nem tudjátok támogatni, ha esetleg kell vagy szerencsétlen azért nem jut egyről a kettőre, mert a szülőket "kell" pesztrálgatni. Nem lenne ez akkora gond, ha még működnének a nagycsaládok, de így, hogy ezek egyre inkább morzsolódnak szét, nagyon észnél kell lenni.

32/f

Én mondjuk soha nem értem a férfiak gyerek iránt vágyát. A nőkét sem, de ők otthon vannak a gyerekkel, etetik, pelenkázzák, fürdetik, nevelik, tehát úgy érzem, "van értelme" annak, hogy akarja. De ahogy egy nő saját magának vállal gyereket, úgy a férfi is a nőnek vállal gyereket.

Ha én akarnék valamit, akkor úgy akarnám, mint egy anya. Úgy értve, hogy akkor az tölti ki az időm javát. Nem másnak csinálnék programot vele, és napi egyszer megpaskolnám a gyerek fejét, hogy imhol a kis utód, de most már kuss legyen.

Ha ennyire eltérőek a célok, akkor nincs értelme folytatni. Mondjuk nem tudom mit tennél, ha a következő nőd meg nem tudna teherbe esni 5 éven belül... Őt is lecseréled majd?

Mellesleg elég nagy taplóság valakinek a kezébe nyomni egy gyereket, ha ő nem akaja és tudjátok róla, hogy nem szereti őket. No meg miért is kéne csak úgy mások gyerekeivel foglalkoznia bárkinek is?!

Én mindig meglepődöm azon, hogy a "családcentrikusak" az öregkorral érvelnek. Az eszetekbe jutott már, hogy azt a gyereket úgy is kéne nevelni, úgy kéne viselkedni majd vele, hogy törődjön veletek öreg korotokra? Mert sok esetben ez nagyon nem így működik. Ez a valós önzés egyébként, erre alapozni.

Nekem sokkal jobban tetszik a jelenlegi állapot, amikor ki lehet mondani, hogy te nem akarsz gyereket, vagy nem tartod alkalmasnak magad. Rengeteg beteg ember van abból kifolyólag, hogy a szülők vállalták őket, mert KELL, mert így szokás, mert nem mondhatod azt, hogy tőled ez idegen.

És ez nem baromság. Mindenki másképp gondolkodik, nem vagyunk egyformák. Lehet, hogy barátnőd sem "normális", teljes családban nőtt fel.

Arról pedig le kéne már szokni, hogy érveket követelünk azoktól, akik nem akarnak gyereket.

Én, ha szeretek valakit és boldog vagyok vele, nem dobnál el magamtól, de ha csak egy célomhoz van rá szükségem, akkor nyilván más a helyzet. Ezt neked kell tudnod.. De pl. mi van akkor, ha ő a 6. vagy 7. évben meggondolná magát? Kicsit merev ez az 5 éve elképzelés, nem? :)

az első férjemnél én is mondtam mindenfélét, hogy ne legyen gyerek. hivatkoztam a munkára, az egészségemre, anyámkínjára.

aztán megismertem a 2. (és tutira az utolsó) férjemet. a kisfiunk 2 éves:)