Miért nehezebb elfeljeteni azt, akivel kisebb volt bár az érzelem, de őrült nagy vonzalom, mint fordítva?

Voltam már szerelmes, felnőtt vagyok. És igen, igazi szerelmek voltak, nagy vonzalommal.

Viszont volt már úgy, hogy nem alakult ki mélyebb érzelem (bár lettek) viszont kettőnk közt olyan , de olyan erős vonzalom volt, hogy mikor vége lett, megviselt. Nagyon.

Lehet, hogy hülyén hangzik, főleg mert én is úgy hiszem, hogy a szerelem egy igen erős érzés, és egyértelműen magába foglalja a szexuális vonzalmat, de miért lettem előtt túl olyanon akibe szerelmes voltam és volt vonzalom is, mint azon akit talán nem is szeretek, de a köztünk lévő kémia mindent elsöpört?

Nem fordítva kéne legyen?

Normális hogy egy meghitt romantikus ölelést előbb el tudok engedni, mint azt akitől hmmm. lecsúszott a bugyim?