Ti mit szóltatok volna, ha randin a lány ételhordót visz az étterembe, hogy abba csomagolják a maradékot?

Szerintem itt nem is az a lényeg, hogy a kaját elcsomagoltatta. Hanem hogy eleve erre készült. Hát nem tudom, én annak idején randi előtt egészen másmilyen lelki állapotban voltam, legkisebb gondom is nagyobb volt annál, mint hogy ha marad kaja, azt elcsomagoltassam és mibe.

Szóval alapból nem a kaja maradék elcsomagoltatása a gond. Most pl. 5 év házasság után, ha a férjemmel elmegyünk egy étterembe, és tudjuk, hogy utána rögtön hazajövünk a kocsival, tehát nem sétálunk, nem romantikázunk, akkor elcsomagoltatjuk, aztán itthon megy a hűtőbe. De pl. ha az a terv, hogy még elmegyünk a kedvenc cukrászdánkba is fagyikelyhet enni, és még utána sétálunk a Duna parton, na akkor nem csomagoltatjuk el.

Második randin pedig azért esélyes, hogy nem valamelyikük lakására mennek egyből a vacsi után. (De ha mégis, akkor pedig pont nem az lesz a legnagyobb gondjuk, hogy a hűtőbe tuszkolják a csomagolt ételt.)

Nem gáz, csak az első "randin" fura szitu.

De lehet a nő barátnak tekintet rád, nem akar tőled komolyan semmit, csak vacsizni, dumálni, barátkozni akar veled. Nekem ez jön le a viselkedéséből.

Én, ha olyannal randizok aki nagyon bejön, hirtelen mozdulatokat se teszek, nehogy valamit elbénázzak, leverjek... nemhogy elkezdem a kaját kapargatni az ételhordóba 😂😂😂

"Az árnak vannak olyan összetevői, amelyek függetlenek az adag méretétől, pl. tálalás, szervírozás, mosogatás, ülőhely lefoglalása..."

Mi a tököm költsége van a tálalásnak, szervírozásnak?

Az eleve irdatlan árréssel kínált ételből (ami még lenyelhető, mert benne van a hely számláinak és az alkalmazottak bérének költsége is), van, ahol már konkrétan nemhogy elvárják az áron felüli borravalót, de eleve százalékos szervízdíjjal számlázzák ki, hogy lehetőséged se legyen megválasztani a borravaló adását, sem annak mértékét.

Jól írták itt mások: vannak, akik az,adott vendégből akarnak minél többet egyszerre kisajtolni, minden mindegy alapon, van, ahol felfogják saját érdeküket, és pozitív élmények útján visszatérésre akarják motiválni a fizető vendéget. Főleg a nyaralós helyeken jellemző az előbbi, ahol egyébként sincsenek törzsvendégek.

-------------

"Nem a dobozon van a hangsúly. A maradékot elvinni gáz."

-------------

"És még vajon mi,ha a randin se tudja tűrtőztetni magát."

Illetve más:

"Nem mondom, hogy ciki. De nem is első pár randin való dolog. Valahogy olyan puritán...Amikor családdal, vagy egyedül megyek étterembe, ott előfordul, hogy elrakatom a maradékot, de randin vagy rendezvényen nem tennék ilyet."

Már bocsánat, de itt éppen magukról festenek nagyon szomorú képet az ilyen válaszolók. "Randin ilyet meg olyat ne csináljunk". Lehet, én tévedek, de a randevúnak éppen a másik megismerése s célja, nem egy tetszelgő kép mutatása önmagunkról, megtévesztve a másik felet. Aki nem tud természetesen viselkedni, az tulajdonképpen hazudik a másik félnek, és nem önmagával ismerteti meg, hanem egy olyan képpel, aminek magát láttatni szeretné a külvilág felé.

Nagyon helyes, hogy a lány ezt nem így kezelte.

---------------

"Amúgy rokonomék jutottak a sztorirol eszembe."

Valamint:

"Ez a lány az a típus, aki szallodabol is mindent becsomagol és a reggeli svédasztal is a taskaba landol, és meglesz az ebéd is."

Illetve még:

"Volt ilyesmi nő a rokonságomban."

Ez jellemző emberi tulajdonság, ami az ismeretlent egy már ismerttel párosít, hogy így rendszerezze maga körül a világot. Van valakinek egy negatív tapasztalata a környezetében élőről, és azonnal kivetíti egy olyan személyre, akiről fogalma sincs, de "biztos ő is...", "képzelem, hogy...".

----------------

"26# Járok étterembe okoska.De még nem nagyon sikerült annyit otthagyni,hogy azt érdemes legyen elvitetni"

Neked. Másnak meg volt már annyi megmaradva. És más a megítélése más embernek arról is, hogy mennyit még érdemes.

--------------

"Pincèrként örülni szoktam neki, ha van a vendégnél jól záródó ételhordó, doboz. Sokkal könnyebb abba elcsomagolni, mint habtálcával meg alufóliával szenvedni. A kidobott kajáèrt mindig vérzik a szívünk. Érted, mi melózunk vele, aztán megy a kukába. Szar èrzés, mert óhatatlanul is azt gondoljuk, hogy nem ízlett a vendégnek."

Nagyon valós megfogalmazás ez az adott helyzetre! Tényleg ilyen zajlik le az emberben.

----------------

"Hetente többször járok. Nem azt mondtam, hogy nem csomagolnak, hanem hogy irtó gáz csonagoltatni."

Neked. Szerintem - és sokak általi megítélésben szerencsére! - pedig jó, friss ételt kidobni a kukába irtó gáz.

Ha nem volna bevett gyakorlat az elcsomagoltatás, nem volna mindenhol erre lehetőség. Akkor meg kinek akarsz megfelelni tulajdonképpen?

Nehogy már azért dobjuk mert, mert "ciki".

A fentebb idézett válaszolóra hívnám fel a figyelmedet.

Ehhez nagyon jó párhuzam: van egy idős házaspár ismerősöm, nekik volt egy nagy, 70 kilós kutyájuk. Pár éves, energikus, játékos, nekik pedig nem volt már hozzá energiájuk. Féltek, hogy egy játékos felugrással betonra löki valamelyiküket, és ottmaradnak. El akarták altatni. Éppen aznap, mikor hozzájuk mentem egy más okból. Gyorsan hívtam, akit csak tudtam, ki akarná befogadni a teljesen egészséges, fiatal kutyát. Közben kérleltem a bácsit, hogy mondja le az állatorvost, találok gazdát. Azt mondta, szégyellné magát, ha miután felhívta, most azt mondaná, mégse jöjjön. Hiába mondtam neki, hogy higgye el, az állatorvos annak örül a legjobban, ha nem kell elaltatnia, de nem nagyon tudtam megváltoztatni a véleményét. Végül már épp fordult be az autójával a doki, mikor az új gazdák megjelentek. Annyira nem hitték el, hogy valaki egy egészséges kutyától meg akar szabadulni, hogy győzködni kellett őket, hogy semmi baja nincs. Azóta kölykei lettek.

Mindenki értse már meg: az kinek jó, ha az ételt kidobják?? A pincér is inkább annak örül, ha nem a kukában landol. De, nem piromkodni kell, az a hülye, aki a közvéleményre való hivatkozással inkább egészséges, jó minőségű friss ételt a szemétre hajít, a mások felé való képzelt megfelelés jegyében. (Olyanok miatt, akiket nem is ismer, és soha nem is fog ismét látni.)

----------------

"Nemtudom de maga az hogy :

randira megyek ...oké kistáska :) telefon penztarca kulcs papirzsepi és jah mit is vigyek még egy ételhordó 😀

Nekem valahogy annyira nem életszerű.

Egy döglött kutya meg egy váltás ruhát is cipelni kellene xd"

Nem, az ételhordónak teljesen odaillő helye van az étteremben, hiszen ételekkel találkozol ott. Logikusan kerülhet használatba. A váltásruhának nincs kapcsolata az étteremmel. A döglött kutya pedig csak szimplán hülyeség.

Látszik az írásképből, a röhörészésből, a szmájlikból, hogy komolytalan kislány vagy még.

-----------

"Ha tudja magáról valaki, hogy kisétkű miért nem rendel féladagot -igen, feláras, ha ez gondot okoz ne együnk puccos helyen, hiszen nem engedhetjük meg magunknak ezek szerint."

Vagy egyszerűen csak nem hülye, és nem rendel 75%-os áron fele annyit az egyébként is hatalmas árrésű ételből. Ez nem "nem engedheti meg magának", nekem is lenne pénzem megvenni egy tojást 300 forintért, megengedhetném magamnak, százat is vehetnék, de nem vagyok hülye, aki valamilyen képzelt elvárásnak megfelelve, hagyja magát egy lehúzós helyzetbe kényszeríteni. Öntudatosnak kell lenni, és éppen az a lenézendő ember, aki ebben kijátszható.

"Hova teszi az ételhordót? Cipeli magával az egyéb programokra is vacsora előtt-után? A fiúnak illik-e ilyenkor átvenni a csomagot és szerencsétlenkedni vele?"

És hogy ha, teszem azt, _maga a vacsora_ a randevú? Hm?

"A szagok nem zavarják a romantikát?"

Friss ételnek nincs "szaga".

"És ez hogyan csapódik majd le a továbbiakban ha kapcsolatba kerülnek, nem vesz majd pl szívószálat a gyerekeiknek bármennyire is sóvárognak érte?"

Jelen állás szerint addigra már be lesz tiltva az egyszer használatos műanyag az EU területén.

--------------

"Egy jó étterem nem ad óriás adagot,mert nem az a cél,hogy a felét kidobja,hanem hogy elfogyjon.Ráadásul minek főzne dupla annyit,ha annak nagy része nem a gyomorba landol.Szar étterembe dolgozol."

Mindenkinek más a személyes igénye. Nem lehet szabványosítani. Minden étteremben rengeteg az éttermi biohulladék.

Ott, ahol szabvány porció van számolva eltérő tulajdonságú emberekre, ez kikerülhetetlen. De még az önkiszolgáló éttermekben is - sőt, ott meg főleg, mert "benne van az árban", és akkor aztán lepakol az ember mindent, minél többet kihozva az adott elköltött pénzből. Mondhatod, hogy egy ember tudja már előre, mennyit fog enni, ismerje saját magát felnőttként, de ez sem feltétlenül van így. Még otthon sem tudod mindig megítélni, mennyit fogsz enni, csak ott a megmaradt ételt összerakhatod a többivel, és nem vész kárba így.

-------------

"Az ökológia lábnyom csökkentése véleményem szerint kissé rendezetlen viszonyban van azzal, hogy étteremből szállítunk a kutyának kaját, még ha csak átvitt értelemben is."

Nem, átvitt értelemben sem, egyfelől mert az étterembe a kutyától függetlenül elmennek, az ételt a kutyától függetlenül megrendelik, haza pedig mindenhogyan hazajönnek. Hogy aztán a maradékot (ami étel már meg van főzve, el van készítve, kifizették) hazahozzák magukkal, nem nagyobb a környezeti terhelés, mint ha üres kézzel utaznak haza. Attól, ha ők eszik meg, vagy ha a kutyának adják, nem változik a környezeti terhelés.

Nem azért mennek étterembe, és főleg nem rendszeresen, hogy ők egyenek, és akkor már a kutyát is megetetik, hanem HA megmarad, akkor abból adnak a kutyának is otthon, HA ők nem eszik meg.

Ez közvetlenül, és közvetve sem a kutya etetése az étteremből, mert a másik opció az ebben, hogy kidobják a szemét közé. Akkor pedig már inkább egye meg a kutya -> amiért nem kell aznapra kutyakonzervet nyitni -> amiért később fogy el otthon, nem kell annyi benzint használni új vevésére, és a gyártási környezetterhelés is kevesebb az egy, nem elfogyasztott konzervvel.

"Ha randevúról van szó, tehát ismerkedésről, romantikáról, nem összevetendő azzal amikor a nyakunkon marad a sok kaja, ezért hazavisszük, egyszerűen nem elegáns."

Már megint, ugyanaz, lásd négy szakasszal fentebb, illetve a randevú hamis alapjáról írt sorokat fentebb.

"Étterembe nem filléreskedni megy az ember, hanem egy jót enni, utàna sétálni/kocsikázni/szeretkezni."

Először is: a vacsora önmagában egy randevú. Sétálni általában előtte szokás, vacsora után már az elköszönés következik, hiszen vacsorázni jellemzően nem délután szoktak. Kocsikázás, mi van? Az kinek "program"?

Másodszor:

EZ NEM FILLÉRBSZÓSÁG. Az étel ki van fizetve, nem lesz sem kevesebb, sem több a költség attól, ha a maradékot otthagyják. Ez csak ésszerűség.

Kicsit olyan ez már, mintha a világ afelé mutatna, hogy a pazarlás kifejezetten egy illedelmességi megfelelés, mert aki nem pazarol, annak "nincs". A "gáláns" az nem vesz használt mobilt, aki megfelel az elvárásoknak, az nem száll buszra a saját autó helyett. Hogy mutassa, hogy "van". Akkor is, ha semmi értelme. Mint a dzsentrik hitelből tartott fogadásai az adósságspirálban.

-----------

"39-es, még egy kérdés jutott eszembe, a kérdéseidet olvasva: Nem lehet-e, hogy létminimum alatt él (esetleg)."

Persze, meg még hajléktalan is, mert nem dobja ki a megmaradt friss ételt az étteremben. Komolyan, elvárás az idiotizmus, és egymásnak való megfelelés kényszerít bele többeket egy irreális viselkedésbe.

Mert ha valaki nem pazarol, annak "biztos nincs miből". Ez olyan, mint amikor lányok olyan, férfiak által észre sem vett, környezeti dolgokból ítélnek meg férfiakat, amik nem is az adott fénykép szerves részei.

Megértem, az evolúciós ösztön nagyon mély gyökerű, és kevés idő telt még el, hogy kikopjon az a viselkedés, amiben a nő bizalmatlanul fordul minden potenciális félhez, tartva az egyetlen petesejtje rossz választottal való elpazarlásától, de azért győzzön már az emberi intellektusunk az állatvilágbéli maradványok felett.

-----------

"Most pl. 5 év házasság után, ha a férjemmel elmegyünk egy étterembe, és tudjuk, hogy utána rögtön hazajövünk a kocsival, tehát nem sétálunk, nem romantikázunk, akkor elcsomagoltatjuk, aztán itthon megy a hűtőbe. De pl. ha az a terv, hogy még elmegyünk a kedvenc cukrászdánkba is fagyikelyhet enni, és még utána sétálunk a Duna parton, na akkor nem csomagoltatjuk el."

Ugyanaz, mint már fentebb. 1) A vacsora önmagában egy randevú. 2) Sétálgatni nem teli hassal szoktak, hanem előtte, majd "beülünk valahová?". Különösen vicces az az életszerűtlen sorolás, amiben az szerepel, hogy valaki az étteremBŐL átmegy a vacsora után még egy cukrászdáBA, és nem helyben kér desszertet. Ilyet szerintem senki nem csinál. Szerintem te is csak fel akartad tölteni a felsorolást, de ez nem életszerű viselkedés.

"Második randin pedig azért esélyes, hogy nem valamelyikük lakására mennek egyből a vacsi után. (De ha mégis, akkor pedig pont nem az lesz a legnagyobb gondjuk, hogy a hűtőbe tuszkolják a csomagolt ételt.)"

Nem, nem valamelyikük lakására. Hanem mondjuk mindenki a sajátjára.

A vacsora az mindig a zárópontja egy randinak. Itt sokan úgy csinálnak, mintha milyen természetes lenne, hogy minden randevú egy síeléssel egybekötött állatsimogatóba átvitt dunai korzóhajókázás, és mindennek nem végpontja, hanem indítója a vacsora. Ez egészen egyszerűen nincs így. Az emberek nem így csinálják. Filmekben sem így néz ki egy randi, és lehet erre válasz, hogy az csak film, de a film az életből merít, és lehetőleg minél általánosabban, különben nem éreznék tömegek közel magukhoz, valós életképeket ad.

A vacsora után az elbúcsúzás és a hazaindulás kövekezik már.

Valamelyik nap édesanyámmal elmentünk ebédelni a melegben. Éhesek voltunk, rendeltünk egy levest, meg egy két személyes tálat, köret nélkül. A levessel olyan jól laktam, hogy a főételt éppcsak megkóstoltam. Akkor azért hagyjam ott az érintetlen kaját, mert hirtelen a meleg levessel jól laktam? Senki nem úgy megy étterembe hogy erre számít, aztán még hagyná is ott? Ne már..

Az ételhordó nem rossz ötlet, tényleg fura kicsit hogy ezzel készül randira, de miért ne? Tuti nem nézik le az alkalmazottak sem.