A jelenlegi randi piaci chadizmus meddig fog tartani?

Nekem egy nagy (meg pár kisebb) kérdésem lenne a kérdezőhöz is, meg a "csúnya nő" válaszolóhoz is. Milyen a baráti társaságotok? Van egyáltalán? Meg úgy összességében az életetek a párkapcsolati témán kívül? Csak mert mindkettőtökről üvölt számomra az elszigeteltség. Márpedig a barátság nem a külsőn múlik. Nyilván van 1-2 idióta, akinél de, de azért egy közeget találni, ahol és akikkel jól érzed magad egy csúnya ember számára sem lehetetlen. És ha párkapcsolatot akartok, akkor az egyik legfontosabb dolog a szociális háló. És nem, nem az interneten, bár az is lehet egy kezdet. És nem, nem kell extrovertáltnak lenni ehhez. Ha van valami hobbid (amire szvsz mindenkinek szüksége van), akkor annak lesz egy közössége. Azon keresztül pedig lehet kapcsolatokat kialakítani, mivel van egy közös pont. Innentől már csak közepesen barátságosnak kell lenni, ha nem is kezdeményezel beszélgetést, de be tudsz kapcsolódni, nyert ügyed van. És minél nagyobb a szociális hálód, annál nagyobb esélyed lesz olyannal megismerkedni, akivel megkedvelitek egymást.

A következő kérdésem, hogy tényleg kihoztátok magatokból a maximumot külsőre? Egy jó alakot összehozni, ha nincs valami durva testi deformitásod, nem agysebészet. A fejeden nem tudsz változtatni, de egy korrekt testet össze tudsz hozni. És ha már edzés, ha eljársz terembe, néha közösségi órákra, akkor máris lesz egy közeged. Én pl futni járok, ami egy alapvetően magányos sport, de mivel ugyanakkor, ugyanoda megyek, már ismerem arcról a kutyasétáltatókat, többi futót, és egy idő után egyértelmű lett, hogy köszönünk egymásnak. Mivel szeretem az állatokat, viszek magammal macskakaját, hogy megetessem az ottani kóbor cicákat, és emiatt is beszélgetést kezdtek velem sokan, vagy én kezdeményeztem, hogy megsimogathassam a kutyákat. Szóval formálom az alakomat, és akaratlanul is barátkozom az ott előforduló emberekkel. És nem, nem vagyok hú de jó az ismerkedésben, legalábbis régen nem voltam, csupán megtanultam, mivel ez egy fejleszthető készség, és kb rá voltam kényszerítve. A másik hobbim egy kreatív hobbi, és mivel járok vásárokra, muszáj voltam vásárlókkal kommunikálni. Eleinte hihetetlenül kellemetlen volt, égett az arcomról a bőr. Ma már ott tartok, hogy volt olyan, aki megköszönte anno a kedves szavaimat, mert nagyon félénk, és önbizalomhiányos volt, és örült, hogy valaki beszélt vele. Nem tudott vásárolni, mert még csak akkor kezdett dolgozni, de mindig odajött, köszönt, nézelődött. Én már ennek is örültem, ő meg örült az ismerős arcnak. Volt, hogy egy kezdő alkotó jött oda, beszélgettem vele az ő munkáiról, és kapott egy kisebb hegyi beszédet, hogy ne féljen belevágni, és legyen büszke a munkájára. Biztos vagyok benne, hogy újra meglátogat majd, és remélem akkor már lesz pultja is. Ilyen kis apróságokon múlik minden. Akárhányszor boltba megyek, mindig mosolyogva köszönök az eladóknak (ami szintén egy felvett szokás, nagyon sokáig kínosnak éreztem, és tuti erőltetett volt, amíg szokássá nem vált). Emiatt az eladók is rengeteget beszélgetnek velem. Nem mind, meg nem mindig, de a rendszeresen látogatott boltok eladói, ahova járok előbb utóbb barátságosak lesznek. És feltűnik nekik, ha rossz napom van, és emiatt nem mosolygok, mert nincs kedvem hozzá, és megjegyzik. És nem vagyok egy kiemelkedő szépség, finoman szólva. És persze, vannak bunkó emberek, de a legtöbb ugyanolyan magányos, és vevő egy barátságos arcra, mint én. Ha ebből indulsz ki, és az a célod, hogy minden nap legalább egy valakinek feldobd a napját egy kedves mosollyal, vagy egy kedves megjegyzéssel, sokkal könnyebb, mintha magadat sajnálod, hogy ezt senki nem teszi meg érted.

Ó akkor ez a bajod incelke.

Hogy nem jut szép nő. Úgy sajnállak!

182: Persze. Ha kitekintenének a saját kis buborékukból, akkor mindjárt nem hangoztathatnák olyan nagy mellénnyel a meggyőződéseiket. Így meg kb. az van, hogy nekik jó (amit természetesen csak maguknak köszönhetnek, ehhez kétség sem férhet...), az élet szép, minden rendben, aki nem így gondolja, az kattant.

183: Te meg hagyd békén a szerencsétleneket, örülj, hogy nem tartozol közéjük, és foglalkozz inkább a csodálatos kapcsolatoddal meg életeddel.

184: Az én barátaim nők, velem egykorúak vagy idősebbek, már házasok, anyák, tehát nincs "bandázás".

Lehet, hogy szerinted mindenkinek szüksége van hobbira, azon belül is leginkább olyanra, amihez közösség is társul, de ez még mindig csak a te véleményed, nem az én igényem - én nem fogok magamra erőltetni semmit, ami nem érdekel, csak azért, mert az társasan (is) űzendő. Van elég kötelező dolog az életben, nem fogok még egy utálatos kényszert a nyakamba venni.

A továbbiakat illetően: köszönjük, hogy megosztottad velünk, milyen fasza vagy, milyen jól csinálod a dolgokat, de senki nem kérte.

A külsőből való maximumkihozás kapcsán pedig visszakérdeznék: hány komoly műtéted volt? Mit takar esetedben az egészséges táplálkozás, csak a szokásost vagy egy brutális, élhetetlen, a szó szoros értelmében mindenmentes diétát, aminél persze közben meg kellene tudnod valósítani (lehetetlen), hogy megfelelő mennyiségben és egymáshoz viszonyított arányban tartalmazzon minden makro- és mikrotápanyagot? Futni jársz, ennek köszönhető a jó alakod? Az csodás, én a futástól csak még gebébb lennék. Így is örülhetek, hogy a közelmúltban kicsit változott a pajzsmirigyem működése, már nem billeg a túlműködés határán, így már nem vagyok 170 cm-hez 50 kg alatt... Cserébe tele lett cisztákkal - mondjuk még szurkolok, hogy amiket jelenleg jóindulatúnak néztek, abból legyen valami kis rosszindulatú cucc, és akkor nem "kell" tovább "nyígnom"... Térjünk vissza az arcra, tegyük félre a műtéteket, hadd érdeklődjek: MINDENRE intoleráns a bőröd (is) és így, emellett vagy ennek ellenére durva sminkben létezel nap mint nap ébredéstől lefekvésig? Vagy nem? Hanem egész jó tűrőképességű és/vagy nincs is szükséged arra, hogy elmaszkírozd magad? Még a hajra is térjünk már ki egy kicsit: a tiédnek például mennyire hulladék a minősége? Az enyémre a mostani (aki a sokadik), hozzám hasonlóan szókimondó fodrászom nemes egyszerűséggel már csak annyit szokott mondani, hogy hát ez kuka. Két szörnyülködés között. Miután hajgyógyász SEM tudott rajta érdemben segíteni. Az előnyös fazonról meg annyit, hogy az egy dolog, mit tart annak a ""szakirodalom"", az meg egy másik, hogy mi megvalósítható, az pedig már a harmadik, hogy ocsmány arcvonások mellett NAGYON vigyázni kell minden variálással. Ebből kifolyólag bizony az én hajam sajnos csak egyenletes hosszúságúra vágott, szigorúan minimum hónalj-, maximum mellvonalig érő, kizárólag kiegyenesítve és kiengedve hordott, nem festett. Minden más ugyanis rondaságfokozó, illetve a hajminőséget tovább rontó (igen, lehet tovább rontani még ezen is, mindig van lejjebb). Hozzáteszem, tizenéveskoromtól folytatott kísérletezés eredménye lett az, hogy meg "kell" maradni ennél. Hajrá, tessék belekötni mindenbe, még véletlenül sem elismerni, mennyi múlik az adottságokon, hanem nyomatni tovább, hogy csak tenni meg akarni kell, minden más kifogás.

Még a 184-hez: az meg nem teljesen világos, miért kell azt hinni, hogy a magunkfajta sikertelen ember a hétköznapi helyeken kuka vagy tahó. Vagyis most már de, azért, mert magadból indultál ki, te régen olyan voltál. Én meg például ma reggel is elcseverésztem kicsit a pékségben a 60-as eladó nénivel, hűha, nagy kaland... Szart sem érnek ezek. Még úgy sem, hogy egyébként ennek a néninek pont számomra elég vonzó a fia, de egyrészt nem kölcsönös (hadd ne ecseteljem a rám/látványomra adott reakcióját - nem csak elsőre, hanem minden alkalommal), másrészt foglalt is, a nője meg durván köröket ver rám természetesen, nyilván eszében sem volt neki sem a kriplit felszedni.

Te meg a hozzád hasonlók komolyan abban a hitben vagytok, hogy rólunk messzire virítanak az itt megosztott gondolataink? ...

De remélem hogy az itt rosszindulatú, gyűlölködő emberek is megtpasztalják majd az életben hogy milyen érzés amikor általad befolyásolhatatlan dolgok miatt gyűlölnek, aláznak meg, lehetetlenítenek el az emberek!

Igaza van a kérdezőnek ahogy kezelik az inceleket az olyan mint az antiszemitizmus!

27/incel