Van még manapság olyan fiatal nő akinek bejön a falusi életmód és szívesen élne ilyen helyen egy férfival?

"Kényelmes városi nők vagytok, akinek büdös a kerti munka, ennyi."

Városi nő vagyok, kertes házban élek és nem csak műfű van, hanem zöldségek és gyümölcsfák. Gyerekkorom óta kertészkedik a család. Még ha nem termel a kert, akkor is időigényes a kertet gondozni és nem csak idő, hanem olyan munka, amit nem lehet halogatni. A borsót le kell szedni, meg kell pucolni, különben ott rohad meg a tövön. Nem ér rá hétvégééig. És ezt amúgy normál munkarend mellett nem könnyű összehangolni. Nálunk kevés zöldség van, de többet nem is bírnék. Álomvilágban él a Kérdező (és valószínűleg te is) vagy soha nem éltetek kertes házban, ha azt gondoljátok, hogy a "könnyű kis kerti munka" belefér heti minimum 40 óra főállás mellett.

Veled egykorú, falusi nő vagyok. Van egy szükségtelenül nagy házunk, egy szintén szükségtelenül nagy telekkel és azon belül kerttel. Nincs tyúk, sem komolyabb zöldséges, csak gyümölcsfából van több.

Hát így is a pcsánk kivan vele, mert folyton kell(ene) valamit csinálni, nem 20 perces kis maszatolásokat, és a legtöbb dolog még jó költséges is. Jelzem, a nem mai nő anyámnak és a nála 7 évvel idősebb, nagyon dolgos, csak az egész életen át tartó kemény munkában már nagyon kikészült párjának is ez a véleménye (nem csak mostanában, hanem már kb. 45 éves kora óta bőven). Mennénk mind egy jó kis városi lakásba, csak nem tehetjük, mert ezzel a csoda házzal és portával senki nem akar szívni, így csak borzasztóan áron alul menne el egy élet munkája.

Igen, itt is alig vannak fiatal nők, inkább csak romák. Vajon miért?! :D De aki van, annak is bőven elég a kotyvasztással, takarítással, gyerekdadázással vesződni, háta közepére se' hiányzik még minden más is, hogy aztán 40-45, max. 50 éves korára jól tönkremenjen, aztán élhesse még úgy a hátralévő közel fél életét.

Régen sem azért éltek így sokan, mert ezt szerették, hanem mert nem nagyon volt más lehetőségük. Most sem mi vagyunk az egyetlenek, akik menekülnénk, csak nem tudunk, mert amennyiért ez az egész kóceráj elkelne, abból max. egy város rosszabb részén, rossz lakóközösségű társasházban lévő, rossz állapotú és elosztású, túl kicsi lakásra futná, annál pedig egy fokkal még ez is jobb.

Az különösen csodás lesz, amikor majd ketten maradunk az akkor vegyük például, hogy 80 éves anyámmal, én 58 évesen, és így kéne majd mindent nem "csak" fenntartanunk, hanem karban is tartanunk, javítanunk, újítanunk stb., mert szakik csilliárdokért nyilván szóba sem jönnek...

Senki nem lusta gci azért, mert nem kér ebből. Sokkal inkább értelmesen gondolkodó, a különböző lakóhelyek (életformák) velejáróit és a saját jelenlegi és jövőbeli határait is helyesen felmérő ember.

Szerinted legalábbis.

De mivel annyira megragadtál a fűnyírásnál: úgy gondolod, az ingyen van? A fűnyíró sem hibásodik meg vagy igényel karbantartást soha? Ezekhez már nem "csak" pénz szükséges, hanem hozzáértés is. Én a legtöbb esetben azt sem tudom, mihez nyúljak, hol keressem a bajt. De amikor épp igen, akkor egyszerűen erőm nincs megmozdítani madárcsontú, gyenge kezű nőként.

Volt egy alkalom, amikor 3 hétre ketten maradtunk a hasonló adottságokkal rendelkező anyámmal. Már ennyi elég volt ahhoz, hogy keletkezzen egy kisebb káosz, mert nem győztük, vagy nem értettünk hozzá, vagy bármi. Kórházi tartózkodás volt az ok, nem nyaralás! Ez pedig a kor előrehaladtával egyre inkább benne van a pakliban, és értelmes ember nem csak odáig gondolkodik, hogy oké, 25-30 évesen bírok én mindent... Meg azzal is számol, hogy ez a mindent bírás és csinálás nagyon hamar és nagyon keményen megbosszulja magát; az említett 3 hetes kórházas kör a mozgásszervi rehab osztályon telt anyám élettársának, mert annyira tropa lett már mindene - az 50-es éveire, nem 70-80 éves korára!

Én pont így képzelem az életem és hasonlóan élek, csak kisvárosban. Tyúkokat tartok, kerteszkedek.

26/N