Ha a nő hívott el randira, akkor ugye Ő fizet?

Ezért mondtam, hogy kisarkítod, a végletekbe mész. Pedig nem csak ezek a végletek vannak. Ez a hétköznapi életben nálunk sem okozott sosem gondot. Ahol kellett mindig férfiasan helyt álltam. Mindössze arról van szó, hogy egynéhány válaszolóval ellentètben nem tekintem alantasabb létformának a nőt, szerintem ez megalázó. Ahogy én is be tudok állni a konyhába főzni egy jó pörköltet, noha a konyha tradicionàlisan női terület. Vagy pl nagyra értékeltem, amikor a párom az instrukcióim alapján képes volt bekötni a mosógépet és nem rohant visítva el, meg hívott szerelőt. (Úgy hozta az élet, hogy épp nem voltam ott, hogy segíthessek) De említhetném az izzócserét, ami szintén nem okoz neki sem gondot, vagy pl h kivasalom a saját ingem.

Egyszóval nem cselédszolgaként tekintek a páromra. Ja és műszaki beállítottságú ember vagyok, ennek megfelelő pályán. Tehát azt sem mondhatjuk, hogy elnőiesedett irodista.

Egyszerűen nem ragaszkodok a tradicionális szerepekhez.

Ettől meg nem dug seggbe felcsatolhatóssal és nem dirigál nekem. Ha bármi van, segítek, számíthat rám és megvan a női-férfi dinamika.

Végletek?! Nahát ... Az én férjem örömmel meghívott az első randinkon és én is örömmel főztem neki ebédet viszonzásképpen. Soha nem engedte, hogy egy táskánál nagyobb dolgot cipeljek, ha ő is ott van, de én merek neki a hétvégi ebédnél.:) a háznál mindent megszerel, de megtanított az aplapvető dolgokra ( pl kocsi olajcsere stb) ha vele bármi van, vagy éppen nincsen jelen, akkor se kerüljek bajba. Ha ott van, akkor ezeket a dolgokat ő csinálja, mert o benne a jobb. Az eü kérdéseket es a kasszát én kezelem, mert ebben én vagyok sokkal jobb. De természetesen ő is megoldja, ha úgy adódik… évekig ő keresett jobban, minden fillérjét odaadta nekünk a családnak, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt… most a sors úgy hozta, hogy én keresek jobban…

Nem, egyáltalán nem vagyok senki cseléd szolgája es alantasabb része sem! Egyszerűen ilyen egy kölcsönös tisztelet és szeretet! Ezek a kis férfi női szertartások adják a színt:) Nem most már nem kell mamutot ölni egy férfinak, de a lovagiasság, a figyelmesség és az úriemberhez méltó viselkedés hiszem hogy időtálló érték! Nem kötelező természetesen így élni, de ha nem ismered hogy működik egy nő, a tartós siker kérdés… a különbségek ellenére számtalan hasonló vonás is van…ösztönös impulzusok, reakciók, vonzódás

Ezekből egy csomó igazából nálunk is megvan/megvolt. Szóval csak mert nem gondolom, hogy első randin muszáj a férfinak fizetnie minden esetben, még nem gondolom magam férfiatlannak. Tudok úriember lenni. Én sem engedtem sosem cipelni a párom, megcsináltam mindent a lakásban amit kellett, legtöbbször. De a kérdésnél maradva: ha első randira a nő hív meg esetleg és az még étterem is, szerintem simán elvárható, hogy fizessen. De legalább feles. Furán jönne ki, hogy meghív de én fizetek. Sehogy se jön ki a matek.

A mi első randink pl parkban séta volt, senkivel se első randizok étteremben. A második már nála és Ő főzött. A többinél meg hol én, hol Ő fizetett. Sose érezte egyikőnk sem, hogy anyagilag egyoldalú a dolog. Közös kasszát meg egyikünk se akart sose. Mindketten tudunk gazdálkodni és sose akartunk a saját megkeresett pénzünkért magyarázkodni. Persze nem volt gyerek meg GYES, az más szitu.