Kutya vagy én? Ti mit tennétek?

Adott egy helyzet: barátnő, akinek kutyája van, lakásban tartott. Én egyébként nem vagyok annak a támogatója, hogy főleg kutya, macska, egyéb állatok lakásban tartása, mert hullajtja a szőrét, azzal a lábbal mászik fel mindenhová, amellyel az utcán is jár, kaki-pisi stb. Én úgy nőttem fel, hogy a lakás, a ház, a szoba az emberé, az állat az udvaron (kivéve kb. aranyhal, de szerintem mindenki érti, mire gondolok). Továbbá, idegesít, ha mondjuk fekszünk az ágyban, ülünk a kanapén és a kutya felugrik, rajtunk mászkál, egyszerűen zavar, ha a lakásban van. Addig, amíg ez másoknál (a lánynál) történik, kevésbé érdekel, az ő dolguk.

De, ha ejutunk oda, hogy összeköltözés, ő költözne hozzám, én azt mondom, hogy akkor azzal a feltétellel jöhet, hogy a kutyáját nem hozhatja (lenne kire hagyni). Szerintetek én kérek túl nagyot vagy teljesen normális, ha ezt mondom, ha a lány költözne hozzám?

Továbbá, mennyiben módosulna a megítélés, ha azt mondom, ketten költözünk együtt egy harmadik lakásba (közös albérlet), de én csak akkor vagyok hajlandó, ha nincs állat?

Mit tennétek, ha a lány azt mondaná, akkor inkább nincs költözés, tehát, nem titeket választana?

Kutyanácik kíméljenek, hogy ilyen meg olyan ember vagyok, biztos szívből utálom a kutyákat.

Nem utálom, de a lakásban nem tűrök meg egyet se.