Ciki aki 30 éves nőként nem tud se főzni, se takarítani?

50:

De miért ne lehetne az, hogy a feleségem végez mondjuk minden otthoni, házon belüli házimunkát és főz az egész családra, miközben én annyi pénzt keresek CSERÉBE, hogy vígan elél abból az egész család?

Valamit valamiért alapon működnek ezek a dolgok.

Másokat igyekszem nem minősíteni, úgy vagyok vele, hogy mindenki élje úgy a saját életét, ahogy akarja, amíg másoknak nem árt, de ha én nem tudnék főzni és az otthonomat vagy otthonunkat rendben tartani felnőtt nő létemre, azt én magamra nézve igen kínosnak érezném.

A takarítást mondjuk nem is értem, mert az csak szándék és idő kérdése, nem képességé, feltéve, hogy az illető fizikai, vagy netalán szellemi képességeiben nem korlátozott olyan mértékig, hogy erre ne legyen alkalmas.

Más kérdés, ha esetleg akár lusta hozzá, akár olyan jól keres, hogy megengedheti magának, hogy mást bízzon meg ezzel a feladattal.

Főzni meg szerintem érdemes megtanulni, és ehhez sosem túl késő. Nem mindenki tanul meg az anyukájától, de nem egy olvasni tudó ember már egy szakácskönnyvel elboldolgul, ha az elhatározás megvan benne, és ha eleinte egyszerűbb ételekkel próbálkozik, a sikerélmény még jobban meghozhatja hozzá a kedvét.

Konyhatündér én sem vagyok, és őszintén szólva nem is szeretnék naponta órákat tölteni főzéssel, még akkor sem, ha engem igazából kikapcsol, de ahhoz, hogy az ember finom, változatos és egészséges ételeket főzzön, erre szerintem nincs is szükség.

Ha meg egy nőnek és a párjának is tényleg megfelel, hogy sosem főznek, és megoldják máshogy a meleg étkezéseket, akkor az az ő dolguk, másnak meg nem kell ezt minősítenie.

Ismerek olyan nőket, akik 8-10 ezer forintos óradíjjal dolgoznak, ráadásul olyan munkát végeznek, ami másoknak nagyon hasznos, és őszintén szólva meg tudom érteni, ha ők napi fél óra főzés helyett is inkább azt csinálják, amit nagyon szeretnek és amihez nagyon értenek, és az az alatt bőven megkeresett pénzből rendelnek valamit ebédre és vacsorára.

Ez nyilván egy extrém példa, de lehet, hogy valakinek már ennél alacsonyabb jövedelemnél is megéri "szabadidőt" vásárolni a keresetéből, főleg, ha netalán nem szeret főzni.

Nyilván más eset, ha valakinek gyerekei vannak, mert azt én is elborzadva látom, hogy vannak olyanok az iskolás korosztályban, akik arra kapnak zsebpénzt, hogy gyorsétteremben ebédeljenek, vagy pizzaszeleteken és hasonlókon élnek napközben.

53.

Ez a kölcsönös bizalom. Ez nem csak a nő, hanem a férfi részéről is kockázatos dolog.

Régen úgy mentek a dolgok (évszázadokon, évezredeken?) keresztül, ahogy leírtuk. A férfi eltartotta családját. Ha pedig baja lett, akkor igen, általában a szűkebb család külső segítségre szorult utána. Az állam, a rokonság ma meg különösen képes támogatni egy ilyen bajba került családot.

Ráadásul úgy csinálsz, mintha egy ilyen kapcsolat csak a nő számára érhetne véget hátrányosan. A válások 75%-át a nők kezdeményezik, ezt talán nem tudtad. Egy ilyen kapcsolatban is simán megtörténhet, hogy a nő akar elválni. Ez azt jelenti, hogy megkapja a gyerekeket, a családi fészket és a fél családi vagyont, a férfi pedig mehet.

De pont ezt mondom, hogy ezeken túl kell lendülni és bizalmatlanság helyett bizalomra alapozni az ilyen kapcsolatot. Amit te kölcsönös kiszolgáltatottságnak nevezel (vagyis nem, mert szerinted csak a nő van "kiszolgáltatva", a férfi nem, ami nem igaz), azt én inkább mély bizalomnak.

Ezért alkalmazom a saját életemben is azt, amit elterveztem és amiről itt is beszélek. Jelenleg is én vagyok a kenyérkereső, aki bőven eleget keres a család eltartásához, miközben a feleségem első sorban háztartásbeli.