Mit gondoltok alábbi szituációról?

Tegyük fel, hogy a fiú Béla, a lány Eszter. Eszternek mi ad erőt az életében? Vagy honnan van neki ennyi energiája, hogy egy csecsemő szintjén megragadt emberre fordítsa? Aki mellett amúgy feltöltődnie kéne, de még oda is csak ad és ad, de nem zavarja egy idő után a lányt, hogy nem térül meg semmi igyekezete? Eszter akar saját gyereket egyszer? Béla akar? Mi lesz akkor?

Miért rendel Béla kaját, miért nem főz, mire hazaérsz? Rengeteg háztartás van, ahol felcserélődtek a szerepek, sok helyen működik is. Nálatok szerinted működik? Ha nem, mit kéne tenni, hogy működjön? Rá lehet venni Bélát, hogy kimozduljon a császár szerepéből? Hogy ne csak Eszter gürizzen? Béla mit csinál amúgy egész nap, mivel foglalkozik? Nem depressziós, vagy mentálisan beteg (bocs hogy ezt írom, csak valami nem tűnik okénak).

7-es vagyok. Köszönöm a kedves szavakat!

Nem vettem személyesen. Azért írtam, hogy ne E/3-ban írj, mert tök egyértelmű, hogy rólad van szó, mégsem a magad nevében beszélsz. Olyan mintha kívülről kéne nézni, pedig baromira nem kívülről látni.

A másik, hogy igenis csak a negatív dolgokat írtad. Azok a pozitív dolgok, amiket leírtál: "A férfi egyébként jó ember, tehetségesen zenél, alapvetően megértő, és empatikus" a portás bácsira is elmondható, nem életed párjára. Úgyhogy igen, csak negatív dolgokat írtál. Sajnálom, ha nem tetszenek a válaszok. Mindenki leírta, hogy ez így nem jó, mégis lehúzod a válaszokat, és viszakozol, amikor elmondják, hogy ez az ember nem tisztel téged.

tudod, ha van két ember, akik, a te szavaiddal élve szeretik egymást, akkor ezt meg tudják beszélni. Én pl. egy szóval sem mondtam, hogy hagyd ott, de ha ez 6 évig működött, akkor most mi a probléma? + még érdekelne az is, azt kérted, hogy olyanok írjanak, akik nem jönnek a kihasznál szöveggel? de ha egyszer azt csinálja? könyörgöm, és ha nem olyan nagy gond, akkor miért írtad ki a kérdést?

és ha valaki azt írja, hogy hagyd ott, nem ellenséges, max eltérő a te véleményedtől.

Már ne is haragudj Kérdező, de a párodnak igaza van.

Nem neki kell változtatni, hanem neked.

Amiket hiányolsz az életedből, azok női munkák, és egy jeles zenélni tudó művészt csak nem fogsz ilyen alantas dologra rávenni?!?!? Aki emellett még empatikus is?

Azt tudod csinálni ebben a helyzetben, hogy a főállásod mellé keresel még valami mellékest is, hogy ki tudd fizetni a bejárónőt, aki minden tekintetben leápolja a művészurat, vagy pedig Te magad visszább veszel túlzó igényeidből, és nem alszol annyit, hanem főzöl.

"60asnak köszönöm, ő érdemben válaszolt a kérdésre.

Mókás volt ahogy leírtad, kicsit ismerősek a szituációk :D

Mindenesetre én, ha aktuálisan nem is, de összességében humorral fogom fel a dolgokat"

Én írtam azt a választ, és most már tudok róla viccelődve beszélni, és azon is röhögök, hogy amikor egyszer kértem hogy segítsen gyereket fürdetni, addig megcsinálom a vacsorát mert éhen halok, utána ehetünk végre, de nem segített csak számítógépezett. Végül kiborultam, bevágtam magam mögött az ajtót és elindultam a közeli Burgerbe.

Rám telefonált, mondom hogy oké, visszamegyek, de mire hazaérek a gyerek legyen megfürdetve, pakoljon el a nappaliban. Visszamentem, a gyerek pizsamában, apuka a szétszórt plüssöket feltolta a nappaliban a falhoz és a lakótelepi nappali közepére felállított egy négyszemélyes sátrat.

Ez így utólag mind vicces, viszont most halál komolyan mondom neked, hogy amikor ott állsz ebben a szituban és még melletted a két gyerek, akkor nagyon nem az. A fáradtság és a kialvatlanság igencsak megöli az ember humorérzékét, és amit most elfogadsz, esetleg viccesen állsz hozzá, az 2 óra alvás után nem lesz mókás.

Ne vedd személyes sértésnek amit írok, de én ebben a pokolban éltem 5 évet, és nem tudom másképp hívni, mert életem legszörnyűbb 5 éve volt, amire undorral tekintek vissza. Olyan szinten meggyűlöltem a férjem, hogy most a gyerekek miatt elviselem, de amint elég nagyok lesznek hogy önállóan tartsák vele a kapcsolatot, én mindenféle kommunikációt megszakítok vele. Pedig most már normálisan áll a dolgokhoz, de azt az 5 kib.szott évet elvette tőlem és a gyerekeimtől, amikor élhettünk volna békében és nyugiban, és soha nem lesznek már dögönyözni való picikék, ezt az időt én már nem kapom vissza velük soha.

És hiába hivatkozol a humorra, meg hogy aranyos művészember, de amikor este megállapítja, hogy jé, hány a gyerek, te egyedül egész éjszaka tartod a lavórt, lázat mérsz, majd reggel jön anyukád, te nulla alvással mész a munkahelyedre ahol 110%-on kell teljesíteni, mert nehogy rádsüssék hogy egy megbízhatatlan anyuka vagy aki helyett másnak kell dolgozni, majd arra mész haza, hogy visszakapod a beteg gyereket (és közben hálás vagy a sorsnak, hogy segít a nagyi, mást meg megfenyegetnek hogy kirúgják a munkahelyéről ha megint hiányzik a gyerek miatt), tehát megint úgy vár rád az éjszakázás, hogy előtte mosol-főzől-takarítasz, nem ülsz le enni, hiába csak délben futva kaptál be valamit, az egyik gyerek bőg, a másik közli hogy hányni fog, a lakás romokban, másnapra ki kéne vasalni a ruhát hogy dolgozni mehess, de ő amellett hogy elől hagyja a kenyérszeletelő kést és elérhetik a gyerekek, a konzervnyitót amivel becsíphetik a kezüket, de a számítógép mögül kiszól hogy retek a fürdőszoba és a mosnivaló kifolyik a szennyestartóból(ja mert tele van összehányt ágyneművel), és ezek után a két rémült gyerek szeme láttára hisztérikusan kiborulsz és beb.szod a konzervnyitót a száradó tányérok közé ami közül fele törik, na az minden csak k.rvára nem humoros.

Amióta kiraktam nyugi van, rend a lakásban, és végre azt az életet éljük, amiről álmodtam és amit megérdemelnek a gyerekek.

Azt kéred, ne írjuk hogy dobd ki. Jó, akkor csak ne szülj.

Ez érdekes, akkor szerinted egy férfinek már elég, ha annyi az "erénye", hogy empatikus, nem iszik, nem ver, nem terrorizál?

Végülis a saját életed teszed tönkre. Én már rég leléptem volna, a páromtól elvárom, hogy dolgozzon munkában és otthon egyaránt, emellett pedig természetesen bánjon velem tisztelettudóan, de szerencsére erre nem kellett megtanítanom, mert alapból ilyen.

Ja és mit tennék? Össze se jöttem volna vele, munkanélküli léhűtő szóba sem jöhet mint partner.