35 feletti férfiként mikortól esélytelen a pártalálás?

Tudom, miről írsz kérdező, szintén próbálkoztam internetes társkereséssel. Tényleg szívás. Nem voltam olyan kitartó, mint te, csak kb. 2 évig próbáltam. Azok a nők, akik tetszettek volna (mármint az igaziak, akikkel találkoztam is, nem a sok kamu-reg.), már tele voltak tüskékkel, sérelmekkel. Sok az elvált, kiábrándult, lelki beteg (van, aki ezt meg is mondta, nem én minősítek). Mikor látták, hogy rendes vagyok és normális, elmesélték az életüket és rám zúdították a összes fájdalmukat. Szerintem ezek a nők már nem akarnak semmit, senkit, csak kifogásokat keresnek, a lelkük mélyén pedig várják a csodát, hátha jön Mr.Tökély. Talán csak ezért vannak fent a társkeresőn.

Fel kell adni az elveket, leszállni a magas lóról (persze akinek nem inge, ne vegye magára) és kompromisszumokat kötni, alkalmazkodni kell, másképp nem fog menni. Arra, hogy az álmainknak belsőleg és külsőleg is tökéletesen megfelelőt fogjunk ki, az esély egyenlő a nullával. Attól, hogy valaki 30 feletti, még simán fiatal. Nem állnak jól a 30-asoknak azok a szövegek, hogy én már nem alkalmazkodok, meg ilyen olyan magasak lettek az elvárásaim. Aki ilyeneket mond, az nem akar igazán párt.

# 14: Nem értek egyet. Aki már túl van egy-két csalódáson, az bizonyos dolgokban nem köt kompromisszumot. Olyasmiben, amiről tudja eleve, hogy nem fog működni.

Ez nem azt jelenti, hogy a Mr. Tökélyt keresem, hanem azt, hogy tudom, mit keresek, és aki annak nem felel meg, azzal nem ismerkedem. Külsőre átlagos, belsőre kiegyensúlyozott, átlagos egzisztenciájú férfit keresek, de azért van egy-két extra igényem, ezt elismerem. A jelenlegi helyzet alapján azt mondom, hogy korántsem lehetetlen, amit várok, mert akadnak - ha nem is tömegesen - az elvárásaimnak megfelelő férfiak, akiknek én is ideális partnernek számítok mindenben.

Persze lehet úgy is, hogy leállok az elsővel, aki szóbaáll velem, aztán meglátjuk mi lesz, ha nem sikerül, jöhet a következő... de ennél azért többre tartom magam kicsit, és úgy érzem, hogy van alapja, mert most is hárman próbálnak 2. randira hívni...

Mivel nekem van egy kis lakásom és saját autóm (10 évnél öregebb amúgy :), nagyjából hasonló egzisztenciával rendelkező férfi lenne ideális. Túl nagy eltérés fölfelé vagy lefelé már nem annyira szerencsés. De ha mondjuk nincs saját lakása vkinek, csak egy normális, stabil állása, az sem jelent feltétlenül elutasítást.

A személyiség nálam többet nyom a latban (plusz néhány egyéb "apróság", amit most nem részletezek, mert már megkaptam, hogy milyen pitsa vagyok :) ).