Minek lesztek szerelmesek? Tök felesleges dolog, úgyis jön a kopp

"Szó szerint ezt: hogy tetszettem volna előbb rendesen egy embert megismerni, és nem a saját önző, beszűkült szeretetéhségem következtében mindenféle jöttmenteket felruházni nem létező tulajdonsággal, és akkor nem lepődtem volna meg, amikor kiderült, hogy egy férget választottam!"

ez hozzá tartozik. Nem jutottál volna el ide ha nem csalódsz olyan sokszor. Az embert a tapasztalatok fejlesztik, juttatják el egy-egy új személyiséghez, amelyik sokkal "okosabb" a réginél. Ezért nem baj ha csalódsz vlakiben, és igen, végig kell élni a világfájdalmas tiniszerelmeket, rá kell jönni hogy egy férget szerettél, csalódni kell az emberekbe hogy kialakuljon benned ez. Ha megtalálod a boldogságot valaki mellett, az valóban ennek is köszönhető: hiszen megértél a szerelemre. Viszont az hogy éppen jön-e az aki érdemes a szerelmedre az más kérdés, de ezen már túllendültem. Igen. te megértél a szerelemre -ezekszerint. De ha nem lettek volna a férgek, akinek megtapasztalod milyen pofáraesni, nem érsz meg rá. Ezért nem baj ha csalódunk.

én is rengeteget tanultam az előző kapcsolatomból - ahogy te írtad, kdierült hogy féreg, én meg vak voltam. Illetve akartam lenni. benéztem neki mindent: megcsalt megütött emgszégyenített. rádásul nem is rövid ideig... De egy percét sem bántam meg, emrt megért bennem valami. Az alkalmazkodás képessége, és saját határaim ismerete. Hasznomra vált az a féreg is, bár kicsit sok időt vett el az életemből, de hasznomra vált, mert csak azokat a hibákat nem követi el az ember amit már egyszer elkövetett.

Moszuke!

Szerintem alapvetően ennyi, amit pontosan meg is fogalmaztál. Nálam ez vezetett megoldásra rengeteg év görcsös párkeresése, pofára esés, ábrándok, illúziók után.

A fejlődéstörténet tulajdonképpen annyi, hogy elkezdtem a rengeteg kudarcom és a körülöttem lévő boldogtalan fiatalok élete ill. párválasztása között felfedezni közös mintázatokat. Amikor ezen felismerés után újra kezdtem volna beleszeretni valakibe, leállítottam, és elkezdtem magamat vizsgálni, és rájöttem, hogy az alap szeretetéhség sok emberben benne van, és ez kialakít egy beszűkült tudatállapotot, amely során a meg nem lévő önbizalmat, szeretetet, elfogadást elkezdjük érezni egy másik ember visszajelzésében, és sokszor ebbe az érzetbe leszünk szerelmesek. Majd ugyanezeket a nem létező elégedettségi faktorokat belelátjuk a másikba is. Majd, mivel ezek csak illúziók, és nem a másik ember lényét szeretjük, hanem egy érzést, amit az illúziónk ad nekünk, elkezd a kapcsolat rothadni, és ott a megundorodás, összeomlás, egó-harcok stb.

Láttam, hogy ezeket az okozza, hogy az illető emberből eleve magából hiányoznak ezek a boldogság-faktorok. És érdekes, ezek az emberek ugyanúgy hasonlóakat vonzanak be, tehát társfüggőket, magukkal rosszban lévőket, egyéb függőket, problémás, nem tudatos embereket stb. És innen jött, hogy bármi áron nekem előbb ki kell alakítanom a saját önérzetemet, elkezdtem megvalósítani a kiskori álmomat, sikereket szerezni, és nagyon jól kezdtem magam érezni, belső béke alakult ki bennem. Észrevettem, hogy a belső békém miatt rengeteg energia szabadult fel bennem, és a nyugalom miatt elkezdtem olyan dolgokat is rögtön megérezni emberekről, amikre addig teljesen vak voltam! Ezek olyan fontos belső vonások, ami felett sok ismerősöm elsiklott, majd boldogtalan párkapcsolatba keveredtek a pasikkal, miközben ezeket én kapásból kiszúrtam az illetőkről.

Magyarul elkezdtem az emberek belső személyiségszerkezetét, görcseit stb. nagyon rövid idő alatt felismerni és átlátni! Egyből érzem egy emberen, mennyire képes az érzelmeiről beszélni, mennyire kiegyensúlyozott, mennyire rendezte le magában az életét, a kudarcait, mennyire kompromisszumkész, mennyire képes belátni a hibáit. Továbbá még olyan mellékes dolgok, hogy szereti-e, amit csinál, sikerélményei vannak-e, szeretetben él-e. Támaszkodni akar-e egy párra, vagy képes teljes értékűen élni egyedül is, és nem támasztékot keres, akin kiélheti a szorongását és a boldogtalanságát, hanem egy egyenrangú felet, akivel kölcsönösen adhatnak.

Nagyon sokszor az ember ezeket amiket felsoroltam a saját vágyai szorításában belelátja a pasiba/nőbe, majd összeköltözés után derülnek ki az irgalmatlan stiklik, feszültségek, elkezd szítódni a gyűlölet, amire a két ember nem is rendelkezik problémamegoldó módszerekkel, és a következő kapcsolataiban ugyanebbe beleugrik és becsődöl. Vagy a másik variáció az, hogy csendben, elfojtva élnek egymás mellett idegenként a párok, mert nem tudnak az érrzelmeikről beszélni, nem tudnak intimitást kialakítani, ami biztosítja egy kapcsolatban az állandó vibrálást, melegséget, érzelmi sikerélményt nap mint nap. Sajnos az ember ezt a szülei kapcsolatában kellene hogy megtanulja gyermekként, ösztönösen, de rengeteg szülő sem rendelkezeik ezzel a készséggel.

A párkapcsolatok 90%-a, amit látok, ezen fent említett tényezők hiánya miatt romlik meg belül. Én csak nagyon sokat figyeltem, és ezekre jöttem rá, és miután végeztem a belső munkámmal, meg is szűnt a görcsös párkeresés. Jól voltam úgy, ahogy voltam, szeretettel viszonyultam az emberek felé, tisztelettel - lesz ami lesz.

És ekkor toppant be az életembe a már fent is említett szerelem. Nem volt kérdés, nem volt játszmázás. Egyszerűen a spontán feltétlen tisztelet, a szerelem és a csodálat egymás iránt, amik a mai napig tartanak. Ezért hiszem azt, hogy törvényszerűen jön a belső fejlődéssel, őszinteséggel, valódi figyelemmel együtt a valódi szerelem meglelése is.

1x is köszi a választ.

aztán:

*********Támaszkodni akar-e egy párra, vagy képes teljes értékűen élni egyedül is, és nem támasztékot keres, akin kiélheti a szorongását és a boldogtalanságát, hanem egy egyenrangú felet, akivel kölcsönösen adhatnak.**********

ez úgy hangzik mint ha valami könyvből idézték volna:)

epic^.^

*******Vagy a másik variáció az, hogy csendben, elfojtva élnek egymás mellett idegenként a párok, mert nem tudnak az érrzelmeikről beszélni, nem tudnak intimitást kialakítani, ami biztosítja egy kapcsolatban az állandó vibrálást, melegséget, érzelmi sikerélményt nap mint nap. Sajnos az ember ezt a szülei kapcsolatában kellene hogy megtanulja gyermekként, ösztönösen, de rengeteg szülő sem rendelkezeik ezzel a készséggel.***************

baaaaahhhh ez is mekkora:):)

eszem a szavaidat ember!:DD

ez a csendben együtt lenni a másikkal téma amit elakarok kerülni ha lesz valakim:)

fontosnak tartom a kommunikációt.. főleg miután elolvastam 1könyvet ezzel (is) kapcsolatba:O

én mostanában kb 1 hónapja próbálom "megismerni" magam, bár kicsit más a problémám mint itt 1-2szerelmes emberkének:)

problémám h.: ki is vagyok én, mért úgy viselkedek ahogy, és mit akarok ezzel elérni, stb, stb.

olvasgatok a nemek közti különbségekről, nonverbális kommunikációról, aztán még pár hasonló témát is átfogok nézni.

jelenleg kivégeztem a

*Miért hazudik a férfi, miért sír a nő* (ajánlani tudom)

és olvasom a

*A testbeszéd enciklopédiája.*

lehet, hogy lenézel/néztek emiatt, hogy könyvek által próbálom megismerni magam...nemgáz:)

,de amióta ezeket forgatom elég sokat változtam.

most ez furán hangzik, de én kb 1hónappal ezelőtt azt vettem észre magamon, hogy az évek során üres ember lettem.

ergo:

- nem érdekelt senki és semmi

- nem akartam megismerni, hogy mások mit gondolnak, éreznek

- abszolút nem kerestem szerelmet és "új" barátokat sem.

- nem izgatott más lelki világa gond nélkül vérig sértettem bárkit az őszinteségemmel. legtöbb arcot ezzel el is martam magam mellől.

(magyarul direkt nem használtam kegyes hazugságot és egyebeket.. és még élveztem is az emberek tekintetét 1-1 durva beszólás után)

egyszerűen egy üres bunkó f&sz lett belőlem, akiben senki iránt semmilyen pozitív érzelem nem volt.

ennek egy lány is megitta a levét, akivel "jártam" 1 hónapig:S azt már sosem tudom jóvá tenni.

tömören: egy érzelmileg üres ember voltam.

aztán jött egy lány, már elég rég ismertem internetes játékon keresztül, msn-n dumáltunk egy kicsit.. hát kb lelkiztem vele na:D

(már amennyire az msn program alkalmas az ilyenre)

ő valahogy előszedte ezt belőlem.

nagyon jól esett, hogy valaki meghallgatott, megértett, egyetértett!

tömören a lényeg, hogy gyakorlatilag az történt amit leírtál, hogy:

időközbe beleszerettem a lányba, de nem Ő belé (hiszen sosem találkoztunk, nem ismertem hogy ő milyen is, kívül-belül)

hanem a képére felállított fantomba szerettem bele.

(amit írtál, hogy szeretet éhség, elfogadás vágy stb)

most így konkrétan erre kb a postod után jöttem rá, hogy ez zajlott le bennem.

3 dolog vezetett oda hogy rájöttem: én NEM a lányba szerettem bele hanem valami másba:

###az egyik az volt hogy a lány szóvá tette nem érti hogy alakulhatott ki bennem ilyen érzés ha nem ismerjük egymást. (ekkor elgondolkoztam)

értelmes nyelvész lány tehát magasröptű msn dumák voltak, filozofálgatások, stb..:)

###a másik hogy itt fórumon olvastam egy postot valahol, miszerint a szerelmek sokszor arról szólnak, hogy tökéletes hiper-szuper tulajdonságokat varrunk rá valakire és innentől kezdve nem Őt szeressük hanem az általunk kreált fantomot.

(na ekkor gondoltam hogy én is valami ilyesmit tettem, hogy ennek a lánynak egy fantomjába szerettem bele, amit én készítettem, nem pedig Ő belé... ezen ponton tudtam hogy hibáztam, de még nem, hogy hogyan.)

###és ezen postod után rájöttem, hogy ez a fantom miből is állt fel, hogy épült, mire alapozódott, mi segítette elő a felépülését (ugye ez a szánalmasan hangzó szeretet éhség, elfogadás vágy, meg_nem_lévő önbizalom meg mittomén mi amit írtál)

örülök hogy ezt így nagyjából sikerült tisztáznom magamban:D

köszi.

az msn ömlengéses esetek óta, könyv olvasás után , sokkal jobban odafigyelek másokra, néhány régi haverban barátot fedeztem fel! (ha érted a kettő közti különbséget),

ha nem muszáj

nem bántok meg senkit direkt, nem lövök túl a célon ha szívatok valakit, ha véletlen megesik azonnal bocsánatot kérek.

még ha néha nem is gondolom őszintén a bocsánatot.., de látom, hogy ami nekem csak 1üres szó az másoknak sokat számít.. ezért alkalmazom ezt egyfajta kegyes hazugságként.. ha nem is sajnálom a történteket akkor is odalökök egy laza bocsit.

pici lépésekkel ugyan de kezd előtörni belőlem a régi kis fiú énem.

ami viszont veszélyes lehet rám nézve...

hiszen én mélyen egy naiv, irányítható, érzelgős, segítőkész, odaadó, őszinte, önzetlen ember vagyok.

viszont ha ezt nem tudom leplezni akkor az emberek ezt kihasználnák.

tisztelet a kivételnek.

ezért van most bennem egy fajta kettős érzés:

legszívesebben most azonnal előszednék magamból minden régit..és minden velem szembe jövő embernek megnyílnék... de tudom hogy ezt nem szabad.

mielőtt teljesen előszedem a régi kisfiút magamból előtte készítenem kell egy maszkot ami ezt eltakarja a "jött-ment" emberektől.

eddig ez a maszk a végtelenre hízott bunkóságom volt. viszont túlzásba vittem és így ez a maszk rossz volt, mert potenciális barátokat, barátnőket martam el magam mellől.. nem egyszer nem kétszer..

most egy enyhébb bunkó maszk előállításán fáradozok:D ehhez kell, hogy ismerjem magam és másokat.

kicsit belelássak más emberek gondolkozásába, érzelmi világába nonverbális jelek segítségével és tudjam meddig mehetek el, mikor kérjek bocsánatot, mikor vegyek visszább, mikor lassítsak, mikor hagyjam a p&csába és ne erőlködjek, stb.

fontos az is hogy mikor jön el a pillanat amikor a maszkot le kell venni.

Jelenleg egy érzelmi roncs vagyok, mert elég nehéz volt kiheverni a fantom szerelmet, de a józan ész győzedelmeskedett:)

ez az msn-s lány persze a végtelen bunkó maszkot is összezúzta, szal most mindenféle jött-ment ember betekinthet a dolgok mögé:D

így kapásból 3 embert tudok akinek fölöslegesen és túl gyorsan megnyíltam mert a maszkom tropa volt.

de! szerencsére pár napja érzem hogy kezd visszaépülni a maszk, de ezúttal nem követem el azt a hibát hogy hagyom hogy túl nagyra hízzon:)

Próbálok jobb ember lenni azzal, hogy a belső "értékeimet" előkaparom és ezt egy enyhébb bunkó maszk mögé rejtem.:)

majd meglássuk mi sül ki belőle:)

remélhetőleg a szerelem is jönni fog aki előtt levehetem a maszkot:D

bár azt hiszem hogy a lányok előtt a legenyhébb bunkó maszk sem előnyös... na mind1:) ezt majd kitapasztalom:)

feléjük akkor valami más fajta maszk kell:P

haverok/barát jelöltek felé simán jó a bunkó maszk:):) srácok között nagyon jó szelektáló erő a bunkóság.

ha látom hogy azonnal mellre szívja az illető akkor hagyom a p&csába. nekem nem kell egy olyan barát aki mindenen kiveri a műbalhét és mindenen besértődik:)

sokkal inkább nagy hangú, sör hasú, büdös, izzadt emberek között érzem jól magam. és ezek nem sértődékenyek:) nem szívnak mellre mindent.

a lányoknál ez más.. a lányok alapból érzékenyebbek. őket nem lehet bunkósággal leszűrni mert mindegyik fent maradna a szűrőn:D

van tipped/tippetek, hogy lányok "ellen" milyen maszkot állítsak elő?:D mert szerintem nem szerencsés ha azonnal mutatom nekik a kisfiút:)

Moszuke!

Brutális amit leírtál, és ugyanezt éltem át akkor, amikor a tiédhez hasonló hirtelen, éles felismeréseket tettem meg. Ugyanilyen illúzió-vezérelte kapcsolatom szaladt ki a lábam alól, és olyan szinten tönkrementem benne, hogy kórházba kerültem mert hirtelen 45 kilóra fogytam le. Te még elég jól bírod, szóval király vagy. Én amit láttam magam körül, az alapján minden mély és valódi fejlődésen átesett embernek egy ehhez hasonló brutális lelki válság kellett, cserébe most mindegyik boldogabban él, mint az ország lakossága együttvéve. Az önkeresésnek, önfigyelésnek, és amin most átmész meglesz az eredménye.

A maszk egy olyan dolog, hogy egyelőre védd magad ahogy tudod, de NE FOGLALKOZZ AZZAL HOGY BEVONZOL-E VALAMI LÁNYT VAGY NEM. Tedd ahogy neked jól esik, most még semmi értelme nem lenne egy kapcsolatnak, érzelmi roncsként semmiképpen. Most újra fogod építeni IGAZSÁGBÓL az egész belső személyiségedet és érzékelésedet, értelmezéseidet. A csaj ráér, mire ezzel végzel.

A kisfiú énedhez kapcsolódva: legveszélyesebb az, hogyha az ember érzelmileg nem tud felnőni. Ha körbenézel, a világban a rengeteg borzasztó kapcsolatért, elbaszott életekért, gyerekkorokért, házasságokért mind az érzelmileg infantilisnak maradt emberek vannak többségben, akik vagy érzelmileg manipulálnak, vagy borzasztó naivak, kiárusítják magukat testileg némi kósza buksisimiért, felelősséget nem vállalnak, ezért állandóan ugyanabba a szarba lépnek, boldogtalanok, másokat hibáztatnak stb. Ezért ez a legfontosabb, hogy alapvetően érzelmileg nőj fel, ami a következőt jelenti: A tükörbe nézve a legmélyebb félelmeidet, fájdalmaidat, megaláztatásaidat, csalódásaidat kőkeményen ki tudod magadnak mondani, felelősséget tudsz értük vállalni, és egyre magasabb tudatossággal és éberséggel egy olyan képességre teszel szert, amellyel azonnal ki fogod ezeket a hamis érzéseket szűrni, és már beléjük sem lépsz.

A kulcs arra, amit leírtál, az a racionális és érzelmi intelligencia együttes csiszolása és fejlesztése. Biztos észrevetted, hogy szélsőségek között mozogsz (bunkóság - naivság stb. stb.), bizonyos félelmek, bizonytalanságok stb. miatt. A cél, hogy ezek leszámolásával egy tudatos, éber, éles eszű, de mégis érzelmileg gazdag és az érzelmeit MEGÉLNI MERŐ ember legyél, aki felnőtt és úgy büszke magára, ahogy van, nem kellenek maszkok, mert kívül belül elégedett, éber, tökéletesen kiegyensúlyozott és boldog ember.

El nem mondható, hogy milyen érzés, amikor évek vergődése és üressége után belenézel a tükörbe, és egy olyan valaki néz vissza rád, akire mérhetetlenül büszke vagy, és bátran mutatod meg a világnak, maszkok nélkül. Mert a rengeteg munka miatt, amit ebbe beleölsz, és mert leszámolsz a félelmeiddel, amik elől eddig a maszkokba menekültél, olyan szintű sugárzásra és büszkeségre teszel szert, amit elképzelni nem tudsz.

azt hiszem jó sok meló van még előttem, hogy egy nap a tükörben büszke lehessek "magamra" és arra amit elértem és ne kelljen maszkok mögé bújnom saját magam és mások elől.

köszönöm marha jól esett egy kis eszme csere veled:)

úgy érzem, hogy megértesz és már túl vagy azon amin én épp elindultam és 1kis erőt ad, hogy van értelme ennek amibe belefogtam..

sajnos én is azt látom nem kell messzire menni akár a szüleimen, haverokon bárhol, hogy valami hihetetlenül elbaszott egy kapcsolatuk van. fiúk esetében a haver-haver, barát-barát kapcsolat az tökéletes.

mert fiúk között nincsenek érzelmek belekeverve a dolgokba. jól érzed magad velük, dumáltok a gyúrásról a nőkről, sportról, autókról. ez így van jól, hogy a barátokkal, haverokkal el vagy minden érzelmi gond nélkül.

Viszont ami meglepett, hogy minden emberben van mélyen egy "értelmes" ember: nem rátok tartozik elmondom név nélkül:)

story a kövi:

ma bátyám (32) átjött anyuékkal beszélni hogy vállnak az asszonnyal 4-5év házasság után és mitévő legyen.

bátyám eléggé gyerekes felfogású sosem fog igazán felnőni én ezért is kedvelem őt:) kicsit magamat látom benne.

én sem akarok felnőni mert azt látom, hogy aki "felnőtt" az depressziós, szomorú, életunt stb-stb..

azt hiszem ezzel jár ha az ember úgy nő fel, hogy nem nő be a "fejelágya" és éretlen fantom kergető emberke marad.

és ez kihat a jövőbeli családjára hosszútávon romboló erőként a gyerekekre, unokákra, mindenre.

lásd: bármelyik tipikus elszart család.

na mind1 lényeg hogy bátyám jött mi legyen a 2 kicsi gyerekkel, ide szeretné őket hozni (talán a düh, féltékenység, vagy gyerekeket apu ellen hangolás, stb félelmek miatt)

hát kicsi panel lakás 1 apuka és 2 gyerek sehogy sem fér pluszba el, arról nem beszélve hogy a gyámhatóság/törvény nem látná alkalmasnak a lakást és életkörülményeket ilyesmire és az ilyen esetekben 99%hogy anyucinál maradnak.

na most anyánk arról híres hogy bármilyen konfliktus van, ő robban gond nélkül mint egy atombomba. és pusztít is keményen..

ezért is kerülöm őt már vagy 10éve ha nem muszáj inkább hozzá sem szólok.

ülünk a konyhában, anyu, apu, bátty, én

mi hárman férfiak értelmesen logikusan beszélgetünk, hozzuk fel a ötleteket mit kéne, hogy béküljenek ki, mi legyen a gyerekekkel, stb.

anyám folyamat dúl-fúl a háttérbe, mint egy 9éves kislány.

de ahogy haladt az idő már órák óta tárgyaltunk valahogy anyámra rá ragadt a higgadt, értelmes felfogás ami áradt belőlünk és végre ő is betudott kapcsolódni a beszélgetésbe.

én ekkor döbbentem rá hogy valahol anyám legmélyén is ott van egy ember akire felnézhetnék, példaképként hogy én is ilyen legyek.

***higgadt, segítőkész, érzelmeiről-gondolatairól beszélni képes, józan probléma megoldó.***

nagyon pozitív élmény volt ez a beszélgetés.

úgy éreztem hogy a családban ugyan már év tizedek óta széthúzás és gyűlölködés van.. DE ha szükség van egymásra akkor átkapcsolunk mindahányan emberi üzemmódba:)

és azt hiszem a tartós JÓ kapcsolat alapja az ha a nép folyton emberi üzemmódban van:)

viszont nehéz emberi üzemmódban maradni ha körülötted mindenki egy állat..:(

de ha igaz amit írtál hogy a "kiegyensúlyozott(?)" ember szintén ilyen párt vonz akkor nem lesz gond:D

haverokkal/barátokkal meg amint írtam ilyen problémák fel sem merülnek:) elvagyok velük mint a befőtt

hihihi:)

már megérte feljönnöm erre a fórumra bunkózni a 13évesekkel:)

mert tök véletlen összefutottam veled ember:D

22/F még mindig:)