Minek lesztek szerelmesek? Tök felesleges dolog, úgyis jön a kopp

Kedves 06:12!

Nem a sors meg az Istenke tehet róla, hogy boldog szerelemben élek sok éve, és arról sem, hogy kiegyensúlyozott és elégedett vagyok magammal.

Rengeteg évnyi kemény munka, félelmekkel való leszámolás, emberismereten való munka van ebben benne! Nem elsőre találtam meg az életem párját, fiatalon én is elkövettem rengeteg hibát, amiért mindenféle hazug érzelmekről hittem azt, hogy én mennyire szerelmes vagyok, aztán jól pofára estem, mert sosem voltam magammal őszinte és nem vallottam be magamnak, hogy csak szeretetéhes vagyok és illúziókba vagyok szerelmes!

Ez rengeteg munkába és fájdalmas szembenézésbe került, hogy túl legyek ezen, tanuljak a hibáimból és képes legyek egy valódi szerelemre, ahol a másikat csodálom és tisztelem, és 8 év után is libabőrös vagyok, ha a szemembe néz és megsimogat.

Magam körül én azt látom, hogyha az emberek ugyanígy megjárnák a saját poklukat és dolgoznának magukon, nem szorulnának a sorsra, hanem bevonzanák a hasonlóan hiteles szerelmet, ami ugyanígy tarthatna esetleg egy egész életen át. Mindenkinek a saját döntése, hogy mennyire őszinte magával, és milyen emberekkel veszi magát körül, kiket visel el évekig. Nem a sors és az Isten döntése, hanem a saját magáé.

ma 12:46

6:12es vagyok

igen, ebben a kommentedben igazad van, egyetértek maximálisan a döntésekkel, a személyiséggel az őszinteséggel. de ovlasd már vissza mit írtál az előző kommentedben. segítek hol van a rés amit támadtam: utóbbi kommented szerint te is ugyanolyan világfájdalmas tini voltál. és pluszba: "Ja, hát tetszettek vóna a másik emberbe szerelmesnek lenni, és nem ábrándokat kergetni."

jahát, akkor te is elkövetted ugyanezeket a hibákat, csak éppen egy lépéssel a világfájdalmas tinik előtt jrász, és MOSTMÁR megtaláltad azt akivel őszinte aszerelmetek. tehát ugyanúgy szenvedtél előtte.

A bodlog kapcsolatnak valóban semmi köze istenhez/sorshoz/bármihez, de az hogy mikor találod meg azt az embert akivel boldog tudsz lenni az más kérdés. az nem rajtad múlik. bár én se istenben sem a sorsban nem hiszek, de nem rajtad múlik. ha nem jön akkor nem jön.

Te lényegében, msot mint megbodogult bölcs ember osztassz ki midnneki aki ugyanúgy él mint te éltél, csak még nem talált rá arra akire te már igen.

Valóban ott félreértés volt, én az előző kommentedet ugyértekeltem, hoyg te egybpl találtál egy olyan embert akivel ideális a kapcsolatotok. Mostmár tudom hogy ugyanolyan világfájdalmas tini voltál te is mint midnenki más, csak msot azt hiszed, hogy attól hogy találkoztál valakivel akivel jól kijössz már mennybe kerültél.

kérdező: nem kell itt az igaz szerelemről hadoválni. mi az egyáltalán? mi az hogy igaz, már neharagudj? haé n most úgyérzem hogy szerelmes vagyok a szomszéd fiúba, akkor igenis az vagyok, és az igaz szerelem. Itt nem az a lényeg hogy ha összejössz valakivel veel töltöd -e az egész életed, hanem hogy ott, abban a pillanatban szereted-e. ez egyfajta capre diem felfogás persze... de én eszerint élek, és tudod...nem baj ha kidobnak, nem baj ha viszonzatlan a szerelem (jó baj, de nem ebből a szempontból) az akkoris szerelem marad. egy érzés, ami jó. bodloggá tesz egy ideig. erről van szó, nem arról hogy az mennyire lesz sikeres, azt nem lehet tudni. És ez az ami mindenkinek megadatik aki eléri azt a kort és kiváncsi rá. Szeritnem szükséges önmagad megismeréséhez érezned a cslaódásokat, az örömöt, midnent. Nem ölhetsz ki magadból egy érzést következmények nélkül.

13:28!

Teljes mellszélességgel vállalom amit idéztél, és tudod mi a legviccesebb és fájdalmasabb? Hogy SAJÁT MAGAMNAK MONDTAM ezt ki, hangosan, miközben járkáltam a szobámban körbe-körbe! Szó szerint ezt: hogy tetszettem volna előbb rendesen egy embert megismerni, és nem a saját önző, beszűkült szeretetéhségem következtében mindenféle jöttmenteket felruházni nem létező tulajdonsággal, és akkor nem lepődtem volna meg, amikor kiderült, hogy egy férget választottam!

Nem a mennybe kerültem, ezt egy szóval sem mondtam! Az, hogy nekem ez végül sikerült, nem attól van mert valami istenkirály vagyok, hanem ez rengeteg küzdelem logikus eredménye, amit le is írtam, hogy mindenki számára elérhető és megvalósítható! Ez nem egy egó-dolog, mint egy új autó, hogy milyen király vagyok, hanem az a lényeg, hogy nagyon rövid az élet, és logikus módon törekedjünk arra, hogy boldogok legyünk, éberséggel, tudatos önfejlesztéssel!

Számtalanszor elmondtam már magamnak és a fiatalabb ismerőseimnek is ezt, és mindig hozzáteszem, hogy én ugyanilyen nyomorult voltam, viszont amíg az ember nem tapasztalja meg azt a mély boldogságot, amit a két kiegyensúlyozott, egyenrangú, elégedett ember közti valódi, mély szerelem ad (ahol évek múlva is beleremegsz a másik érintésébe és párás szemmel olvadsz az ölelésébe), addig az ember azt hiszi, hogy az önző, birtokló érzelmi kiszipolyozás a szerelem, amit a szülőknél, a haveroknál, meg az egész világban többségében látunk. Egyszerűen nincs sokak előtt minta hiteles és boldog élet tekintetében.

Ezért nem használ sokszor a szó, csak a saját tapasztalat és a hosszú év(tized)ek keserű szenvedése egy érzelmi manipulátor, szexszel zsaroló hárpia vagy önbizalomletörő, nyomorult, önző féreg mellett leélt párkapcsolatban. Majd jöhet a felismerés, a munka magunkon, és ezután MEGGYŐZŐDÉSEM hogy az ember bárhova megy, bevonzza a hasonló belső nyugalommal, boldogsággal rendelkező potenciális valódi szerelmet.

A válasz megírásának időpontja: ma 14:23

hm egyre érdekesebb amiket írsz:)

kifejted hogy, hogyan ismerted meg magad, hogyan léptél túl a *buta tini éneden* és nem csak fantomokat szerettél hanem előtte megismertél valakit és utána?

vagy ez csak szimplán ilyen egyszerű?

a felismerés kell hozzá hogy oké: itt ez az XY ember.. nem tudom ki ő, külsőleg bejön, de mielőtt beképzelem hogy ő milyen hiper-szuper ember (fantom), ahelyett inkább megismerem hogy mégis milyen ő valójában és szeressek abba bele? ennyi lenne az egész?:)

22/f