Van még reménye ennek a kapcsolatnak? Hogyan tovább?

Három éve vagyunk együtt feleségemmel. Őrült szerelem, hamar összeházasodtunk és tavaly jött a gyerek is.

Lényeg a lényeg, világ életében egy trehány disznó volt. Nem takarít, nem mos, ledobálja a ruháit a földre, még a szemetet sem löki bele a kukába. Én mindig megcsinálgattam mindent, de úgy érzem már nem bírom tovább, akármennyire szeretem.

Mielőtt rábólintottam a gyerekre megígérte, hogy többet fog takarítani. A terhesség ideje alatt tényleg takarított, általában rendben volt minden. De az utóbbi egy évben rosszabb mint valaha.

Tegnap összevesztünk, és azok voltak a kifogásai, hogy azért nem takarít, hogy tudjak aludni, meg a kicsiről gondoskodni kell, ja meg hogy magára is kell időt szánnia.

Én éjszaka dolgozok (11-07), az alvásom pedig így néz ki: reggel 8-12, este 18-22. Ettől nem lehetne takarítani?

Az egy éves kicsit bármikor vissza tudja tenni az ágyába és adhat neki játékokat. Magára is tudna bőségesen időt szánni napi egy óra takarítás mellett, nem? Vagy csak én látom rosszul a dolgokat? Két éve munkanélküli, otthon van egész nap, és nem tud takarítani? Nekem kell a heti egy szabadnapomon bevásárolnom a hétre és mossak-takarítsak, de soha sem elég. Soha nem tudok eleget csinálni! És akkor nekem dobja a gyűrűjét meg nekem kellene kiköltöznöm!

Mondja meg valaki mit tegyek! A kislányom a mindenem. Nem bírnám ki, ha nem láthatnám minden nap, de egyedül képtelen lennék gondját viselni munka mellett.