Miért ilyen nehéz meglépni ezt a szakítást?

28F és 27N. Ő neki egy kapcsolata sem volt korábban, de most már tudom, hogy miért. Mondjuk soha semmimet nem dicsért a testemen kívül, amit én 200%-ban nem értettem soha, mert 75 kiló vagyok, 40-es ruhát hordok, körte alkat vagyok és korántsem tartom magam sem szépnek, sem pedig szexinek. A saját apám is állandóan azzal traktált, hogy nem kellek komolyra ha nem vagyok elég szép, főleg BTK-n százával voltak a csodaszép, vékony lányok, akiket átlagos dolgok érdekeltek, nem a tanulás, sétálás, természetben gyönyörködés, főzés, rajzolás meg a csajos sorozatok. Sokkal inkább a bulik meg a cigizés, meg ezek a laza dolgok.

Ő volt az első pasim, aki egyáltalán akart gyereket. Ezzel kezdte. A többiek egyik se tudta eldönteni mit akar, meg úgy az élettől. Nem is lett belőlük semmi sajnos, innen-onnan tudom, hogy 30x évesen sincs se karrierjük, se nőjük. Régen ilyen megmentős típus voltam. Azt hittem, majd idővel változnak, tudok segíteni, motivációt adni, hát nem.

A mostani barátom karrierje és fizetése tök oké, van lakása, de hát őt sem tudtam "megmenteni", hogy vágyjon egy komoly kapcsolatra, úgy fest erre nem kellek. :(

Szerinte abban vagyunk. Az összes barátja ismer és mindenkinek azt mondta, a barátnője vagyok. De szerintem sem több ez, mint barátság extrákkal, pont emiatt írtam, hogy nívótlan és értelmetlen. Tudod, szerintem sokan megyünk bele úgy kapcsolatba, ezt több sráccal is megbeszéltem már, hogy ismerkedjünk, nem tudjuk, hogy mi lesz belőle. Nekem sajnos a testi érintés és a testiség a szeretetnyelvem, amióta nem vagyok szűz, 3-4 randinál többet nem szoktunk várni. Nem ettől függ, hogy szexkapcsolat lesz-e csak. A leghosszabb kapcsolatomban megcsalt a srác, bár sejthettem volna hogy ez lesz belőle, mivel távkapcsolat volt, és velem is azért jött össze, mert már amúgy is a végét járta a dolog az exével. Na akkor full hülye voltam. Itt azért sejthető volt, hogy ő se tudja mit akar, de most már egyértelműen nem kellek többre. Úgyhogy fáj, igen, mert egy időben azt éreztem, nagyon szerelmes vagyok belé, de most már kevesebb lila köddel szerintem a szerelem gondolatába voltam szerelmes. Ezt megbocsátom magamnak 3 év szingliség után, de most már nem tudom hogy kéne válasszak, hogy ne ez legyen. Van amúgy egy "elváráslistám" ami fontos nekem és ez alapján társkeresőkön is szűrtem. De azt nem tudom eldönteni egy pasi helyett sem, hogy szerelmes lesz-e X hónap alatt, vagy sem, akar-e komolyat, vagy sem. Én nem tudom elképzelni a szerelem és döntést első látásra. Ez most 11 hónapig tartott. Tanulópénz lesz. Legközelebb igyekszem célirányos lenni és legkésőbb 3 hónap után tisztázni sorainkat.

Komolyan, korombeli barátnőim fél év után együtt élnek a pasijaikkal, na ez a komoly. Nekem úgy fest, egy komoly se volt eddig. Tényleg nem lehetek való erre.