Kicsit kiábránditó, hogy a külsö ennyire számit! Szerintetek?

Az van gyermekeim, hogy itt valamiért mindenki a saját, vagy épp már olyannyira elképzelt életét darálta el pár sorban, hogy már-már köze sincs a kérdéshez...

Senki nem kiváncsi arra, hogy kinek hogy jött be az élet. A kérdezőt ez nem vígasztalja, hogy tudja, hogy a nagy névtelen senkinek jó, neki meg ezért sz@r.

Tanácsot kért, és nem élettapasztalatot...

Az egész párkeresés dolog egy nagy zsákutca. Megyünk benne, tudjuk, hogy nem vezet sehová, de azért csőlátással megyünk előre. Mindenki társat keres, ám ha megtalálta az őszerinte nagy Ő-t, max tart pár évig, majd más kell már. Nincs belénk programozva a monogámia, legyen nő, vagy férfi az illető.

Jóképű vagy? Igen, sokkal több dolgot néznek el neked... Megfogod a fenekét, max huncut mosoly. Ugyan ezt próbálja meg egy csúnya srác. Simán csak sallert, vagy ronda nézést kap viszonzásul...

Kedves vagy? Mind jó és szép, csak mindennek van határa.

Sok a pénzed? Király az élet, bombanők hada. De a pénz is múlandó. Akkor is ott lesz az a lány, mikor valami rosszul üt ki, és leszegényedsz?

Konzekvenciát vonva: Semmi sem tart örökké, semmi sem biztos. Koncetrálj a jelenre, sz@rd le, hogy ha nincs nőd, vagy lesz, vagy nem... Ez már szinte egyfajta kötelesség, hogy mindenkinek lennie kell valaki társának.

Szégyen, ahová az emberiség sodródott, de mindezért az agyunk a felelős, tessék azt okolni.:)

Te meg kérdező: Keress nőt, ha akarsz, de belegebedsz...:)

2. Végre sikerül elvinnie a családját egy étterembe,

nagyon büszke magára, de sajnos késön veszi észre,

hogy nincs önnél elég pénz.

a: Kéregetni kezdek a vendégektöl.

b: Felsóhajtok, bárcsak nekem is lenne pénzem arra,

hogy itt vacsorázzunk.

c: Megrendelem a sok finomságot aztán, megkérdezem,

de ugye nem kell kifizetni? Aztán meglepett arcot

vágok és szomorúan mondom: Az én idöben még más világ volt.

d: A gyerekeknek megmondom, hogy most sajnos nincs nyitva

ez az étterem. Ha véletlenül megkérdezik, hogy a többi ember

akkor miért eszik körülöttünk,akkor lekeverek egy - egy pofont

nekik amiért megint kérdezösködnek. Most már nyugodtan

hazudhatom azt, "büntetésböl ma otthon vacsoráztok"