Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ha depis voltam és nem vettem neki fel, most mennyit vezekeljek ez miatt?
Nem egyszer esett meg mondjuk, hogy munkában pl nem telózom, de munka után meg úgy "kivagyok" a munkatársaktól, hogy majdnem sírok.
Az estém néha az hogy magamat rágom a napon, szomorkodom.
Ilyen állapotokban senkinek nem szoktam felvenni a teledont hanem pl könnyekkel zenét hallgatok, vagy álomba sírom magam.
Nem gyakori, de megesik.
Ezeket nem szoktam elmondani a páromnak, vagy akivel ismerkedem, mert soha nem is tudnak segíteni, és megesett olyan is hogy empátia helyett csak szánalmat lenézést kapok, mert a másikat meg pl imádják a munkahelyen és én vagyok a másik szemében a szerencsétlen szocializálatlan, nem sorstársak, nem lelkitársak, a mostani barátomnak is sok barátja van, munkahelyére nem görcsölve jár be, és terhelni sem akarom.
Megint elmúlt egy ilyen éjszakám, de sterintem most úgy megsértődött(vagy azt hiszi csalom), hogy mintha ignorálna is. írtam neki, hogy ne haragudjon nagyon rossz napom volt
Ezen kívül írogassak még, hívogassam még, keressem, kússzak másszak vezekeljek, vagy engedjem el?
A barátom a kérdés, hogy vele mit csináljak.(ha nem munkahelyi, bármikor előfordulhat mástól us az hogy szomorú vagyok amit nem akarok megosztania másikkal a fentiek miatt (nem lelkitársak))
De mióta kiírtam azóta reagált, és flegmázik.
De úgy néz ki, lenyelte ezt is tőlem.
Kezdem azt érezni, hogy vagy megszokja azt, hogy én néha "eltűnök", vagy nem.
Az elengedés tudatában kell élnem.
Persze sírva rívva pont ez a legnagyobb gondom
Paradox lenne.
Van az amikor jóformán senkivel nem akar az ember beszélni, csak sír.
Nem magyarázkodni akar, meg nem a másikról erdeklődni, az a mindenki hagyjon békén világvége érzés.
Én nem akarok szánalomnak sem feltűnni és azt reklámozni magamról hogy sírok, a fentiek miatt!
Vagy bincs emoátia és szánalom vagyok a másiknak, vagy semmit nem tud hozzáfűzni sem, segiteni sem és ezzel kell szembesülnöm még a sírás tetejébe hogy a barátom egy "fal", mintha a fallal kéne beszélnem. Ez még jobban fáj olyankor. De még magyarézkodjak is neki.
Van elég bajom olyankor. Nagyon nem a telefon hiányzik olyankor.
Istenem, szenvedj akkor. Nem akarod elmondani. Olvasson a gondolataidban?
Én pl pánikbeteg vagyok. A párom mindig is tudott erről, eszembe nem jutott volna titkolni előtte. Szerintem rohadt nagy szemetseg titkolni bármilyen mentális problémát a tarsad elől, de te tudod.
De ha így érzed magad miért ismerkedsz, vagy valakivel együtt? Ilyen állapotban neked nem való párkapcsolat! Pszichológus a megoldás és munkahelyváltás ha megoldható.
Azt sem írtad, hogy bullyznak-e, vagy egyszerűen nem tudsz senkivel kijönni. Ha a második a helyes opció, akkor benned van a hiba, hiába írod, hogy az ex, vagy más antiszociálisnak nevezz, vagy sajnál stb.
És azt neked kell helyrehozni, eléggé baj, hogy mást is lehúzol. A partnered helyében már kivágtalak volna.
Felnőtt ember vagy, sírással nem lesz semmi sem jobb. Igen, könnyen írom, de ha te nem látod be, hogy egy szakemberre van szükséged, akkor magadra vess.
Közben megbeszéltük most. Mert màr tudok errol beszélni.
Kaptam egy jó nagy közhelyet, hogy ne foglalkozzak a munkatársakkal, engedjem el.
Ennek pl örülök hogy nem akkor kaptam, mikor sírtam. Egy közhelyet.csak a tehetetlenséget erősítette volna bennem. Önvédelem az, hogy nem beszélek olyankor a másikkal.
Neked semmi sem jó...
Remélem lepattint.
6#
Egy pszichologus nem fog segiteni abban hogy amikor bajod van, szomorú vagy, magadra vagy hagyva a bajjal, és egyedül vagy valójában. A másik nem tud segíteni úgysem. Vagy csak jobban megbánt akaratán kívül is azzal is hogy nem tud segíteni, át sem érzi.
További kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!