Másnál is van, hogy a nő nem ment vissza a gyerek után dolgozni?

Igen, sajnos sok családnál látom ezt a problémát.

Férj: persze, hogy nem én megyek a gyerekért, hiszen én dolgozok. Persze, hogy nem én vagyok vele otthon, ha folyton beteg, hiszen én dolgozok. Persze, hogy nem én főzök, mosok, takarítok, hiszen én dolgozok. Tehát sokuknál a munka és a háztartás, gyereknevelés egyben az nem fér bele. Aztán mikor a nő sem tudja ezt mind egyszerre megoldani, akkor meg csodálkoznak, hogy miért nem.

Csatlakozom a többiekhez. Én visszamentem ugyan, amikor a legkisebb 2 éves volt, de volt hova visszamenni, volt távmunka lehetőség, a férjemmel felvaltva voltunk itthon betegállományban, én vittem, ő hozta haza őket...stb.

Ha neki új munkát kell keresni, akkor azt kalkuláld bele, hogy az első 3 hónap próbaidő alatt nem jöhet el betegállományba, mert kb azonnal kirúgják, azt a 3 hónapot mindenképp neked kell vállalnod. És az sem biztos, hogy talál olyan munkát, ami kompatibilis az ovi nyitvatartásával, valószínűleg abban is részt kell vállalnod. És akkor plusz a házimunka rád eső része. Vidéken sok helyen nulla a csaladbarát munkalehetőség, ez van, ott az egykeresős családmodellre szoktak berendezkedni, amíg nem lesz nagyobb a gyerek. Esetleg tanulhatna is valamit, olyan szakmát, amit otthon vagy rugalmasan is tudna végezni. Könyvelés, vagy műkörmös, fodrász, masszőr...stb. Lehet jobban megtérülne hosszú távon.

Aki a 15-ös hozzászólásomat lepontozta: te bevinnéd a gyerekedet 6:15-től 18-ig oviba? Jó, hogy aludni hazamehet...

Azon túl, hogy a gyerekem 2 éves korától bölcsis volt, mentem vissza dolgozni, mert elköltöztem vele az apjától. Amúgy is hülyét kaptam otthon. De én meg tudtam oldani a körülményeket és nem a bölcsiben nőtt fel szerencsétlen.