Elválnátok, ha a férjetek néha dühből megpofozná a közös gyereketeket?

#45 Ha ilyeneket csinál, akkor már csak azért sem verném meg, mert simán visszaüt. Ha ilyen szinten nem tiszteli a szüleit, akkor nem fogja csak úgy hagyni, hogy elverjék.

Mondjuk ha a drog néhanapján egy joint, akkor nem érdekelne. Azt meg nem tudom mi, hogy "alantas létforma". (De, igazából sejtem, csak én nem így gondolkodom.)

A sok libsiskedő "Én sosem verném a gyermekem..." meg a sok "Az ÉN gyermekem nem "olyan", mert ÉN jól neveltem..." szülőknek egyszer el kéne menniük mondjuk polgárőrködni, és egy razzián részt venni.

A sok WC-ből kirángatott, "apuci pi lánya", akiket becuccozva qúr valami cigány. Meg a sok behugyozott-befosott budai úrigyerek az utcán.

Meg 18 éves kölykök 400 lóerős sportkocsikkal versenyezve.

#53

A saját környezetemben pont azt látom, hogy akit szerettek bucira verni a szülei, abból lett később drogos lepukkant ember.

Akiket inkább NEVELTEK, példamutatással, beszélgetéssel, azokból értelmes ember lett.

"A sok WC-ből kirángatott, "apuci pi lánya", akiket becuccozva qúr valami cigány. Meg a sok behugyozott-befosott budai úrigyerek az utcán."

Aham. És szerinted attól térnének jó útra, mert verik őket? Ugye ezt te sem komolyan gondolod :D

Dühből. XD

Mint egy kisgyerek....

Ez van most.. egy beteg, neveletlen kisgyereknek gyereke van....

Egyetértek azzal, aki írta, hogy téged is gyűlölni fog, mert hagytad. Nekem ilyen a viszonyom az anyámmal. Nem tudom szeretni, mert cserben hagyott mikor a legkiszolgáltatottabb voltam. Próbálom szeretni, próbálom magamban rendezni, de hiába nem ő ütött, vert, pofozott meg, de ő volt az aki mindezt hosszú évekig eltűrte. Egészen csecsemőkortól kezdve mikor sírtam, szépen elvert apám, mert nem tudott aludni tőlem, egészen tizenéves koromig. Nincs az a beszélgetés, sajnálkozás vagy jótett, ami ezeket elsimítaná és meg nem történté tenné. Ma is dolgozom azon, amit anno elszenvedtem.

Kérlek, védd meg a gyereked!