Mi az ami miatt válnátok akkor is ha van 2 gyereketek?

Csak arra kellettem hogy a penzugyi szarbol kiszedjem

Amikor rajottem kivagtam

Teny h kozrejatszott az is h szex az kb semmi nem volt az is szar...

Eletem legrosszabb dontese volt osszejonni vele.

Én nem válnék el. A múltat nem törölhetem ki, a két gyerekemet meg én szeretném nevelni. 40-es korosztályban meg már nincsenek csodák, bárki bármit is mond.

A nők még találhatnak valakit, de férfiként kuka vagy, főleg hogy hihetetlenül erős a konkurencia. Elvált férfiként is a toppot kell hoznod, elsőosztályú makulátlan sármos, férfias külsőt, lehengerlő modort, szilárd egzisztenciát. Na és még ekkor sem biztis semmi, ugyanis az ilyen férfiakból is Dunát lehet rekeszteni! Nem hiába van ekkora váligatás a nők részéről.

Szóval bármilyen rossz házasságban is élnék, sosem válnék el.

Hát ha mondjuk kiszeretünk egymásból, elhidegülünk, már nem tudunk párként funkcionálni és megoldani sem tudjuk (akarjuk?) a problémákat, akkor idővel szerintem válnék, gyerek ide vagy oda.

Illetve ha megütne engem és/vagy a gyerekeket. Esetleg szóban bántalmazna minket, terrorban tartana, elnyomna, gyomorgörccsel, félve mennék haza és a gyerekek se mernének hozzászólni. Ugyan _hivatalosan_ ez családon belüli erőszak és a törvény bünteti (hahahaha), de... Szóval értjük. Ilyen közegben nőttem fel, senkinek sem kívánom, az első ilyen jelekre dobbantanék.

4-es. Simán! Ha nem öljük egymást, ha fizikálisan nem jelentünk veszélyt egymásra, akkor le tudnék így élni egy életet.

A magány egy gyilkos valami önmagában is. Erre rájönne még a tudat, hogy a gyerekemet más neveli(ha neveli egyáltalán), hogy megbuktam mint férfi, akkor igen.

A magány szorozva a fentebb említetekkel, plussz hogy a mai társkereső húspiacon egy negyvenes levedlett férfi két gyerekkel annyit sem ér mint egy kiköpött szotyihéj, akkor inkább maradok a házasságba. Azért kevés megalázóbb dolog tud lenni annál, hogy egyszer férj voltál, büszke apa, majd kib*sznak az utcára mint egy rongyot, aztán ebből a büszke erős embert egy toprongynak nézik a nők. Én beszélgettem már hajléktalanokkal, ledöbbennél hogy jó páran kik is voltak annó, és hogyan kerültek oda ahol ma is vannak.

Egy nőért, még ha csak a szexért is, végeláthatatlan sorokban tekergőznek a férfiak. Legalább ha mást nem is, de azt érzik hogy még észreveszik őket. Foggggalmuk sincs a nők többségének hogy milyen érzés az, amikor senki de senki nem kíváncsi rád, te nem nézel ki sármosan, te nem vagy nagydumás, te nem vagy gazdag, tőled nem csúszik le a bugyi egyből. Viszont akkor is ember vagy, vannak érzéseid, szeretnél szeretni, szeretnéd ha szeretnének, de rád már a kutya sem kíváncsi. Elmúltál negyven, nem kellesz. Azzal sem kell jönni, hogy csak a legbénább pasik nem tudnak nőt szerezni. Ez marhára nem így van, ugyanis a férfiak között is vannak érzékenyebbek, csak hát erre azt mondják, nem férfiasak. Honnan veszed, hogy egy érzékeny férfit nem visel meg egy válás, hogy akár hosszú évekre nem zuhan meg? Nem minden férfi rohan egyből a prostikhoz, nem minden férfinek mindegy hogy kivel áll le, nem mindenki rohan és kamuzza le a csillagokat az égről, csak hogy végre megdugjon egy nőt!

Szóval igen, benne maradnék egy házasságban, nem válnék el!