Elítélendő (ld. alább)...?

A kishölgy egy darabig el is hitte ezeket, amikor viszont megkapta álmai állását egy külföldi diplomáciai szolgálat formájában és bejelentette az akkor már 1,5 éve férjének, hogy elfogadja és külföldre költözik, akkor hősünk megijedt, hogy elveszíti "arany" kalitkában tartott madárkáját és gyorsan felmondott a munkahelyén ("jól fizető állást adott fel"), hogy asszonykával tarthasson a külszolgálatra, mint kolonc családtag (eltartott, munkanélküli férj).

Ahol, mint az élet megmutatta, nem sikerült 2 év alatt sem beilleszkednie, munkát találnia (egyszer sem érkezett rá konkrét cáfolat kérdezőtől, csak hablatyolás és zavart terelés), helyette bizonyára pökhendien osztotta az észt a feleségének, mint korábban is és mint itt nekünk is, és rá is ment a házasságuk.

Most is cáfolhatnád, ha benyögnéd milyen munkát talált az exférj külföldön a háztartás vezetésén kívül. De sajnos nem tudsz mit mondani.

A mosás, főzés, takarítás nem túl férfias munkák. Erősen rombolhatták a munkanélküli, eltartott exférj önbizalmát és növelhették a frusztrációját...

Várjuk a választ, milyen munkát talált magának külföldön a férj! Ezek szerint semmilyet?

Munkanélküli eltartottként nem csoda, ha a férj önbizalma és ennek folyományaként a szexepilje egyre csökkent a felesége szemében, egyre kevésbé tudott rá felnézni a nő, ezzel pedig a férjecske frusztrációja nőttön nőtt...

Szegény egy értéktelen semminek érezhette magát.

Bizonyára voltak a konzulátuson társas események, rendezvények, fogadások, ahol rendszeresen meg kellett jelennie a felesége mellett, ott muszáj volt beszélgetni a megjelentekkel, akik bizonyára megkérdezték tőle, hogy oké, hogy kihozott a csinos, okos, fiatal feleséged magával, de te mivel foglalkozol, cimbora? Mivel keresed a pénzt? Mivel járulsz hozzá a havi háztartási kiadásokhoz? Főzöl, mosol, takarítasz? Akkor te nem is férj vagy, hanem te vagy a feleség, haha... Kicsike felesége vagy...

Nyilván lehetett első alkalommal még blöffölni, hogy dehát "jól fizetett állást adtam fel otthon Magyarországon", de ez később már egyre kínosabb lehetett szegény férjecskének, hogy a vetélytárs Konzul úr havi 2 milliót keres, míg ő maga semmit. Elindult a farokméregetés...

És a feleségének is csak azt tudta mantrázni, amit itt ismételget, hogy "jól fizetett állást adtam fel" miattad, azért, hogy "megvalósuljon fél évtizede dédelgetett álmod" és itt szórakozgassál kint a konzulátuson, akkor viseld el, hogy nem dolgozom, elvégre az egész miattad történt így, én semmiben nem vagyok hibás, sőt, hatalmas áldozatot hoztam érted és a karriered érdekében!

És amúgy is, fogadalmat tettünk a templomban isten színe előtt, hogy "gazdagságban, szegénységben", úgyhogy pofa be és viselkedj úgy, ahogy egy "szerény és engedelmes feleségnek" illik... Pont.

Valljuk be, ez nem túl nagy perspektíva, nem túl szép jövőkép egy alig 1,5 éves házasság számára.

Csoda-e hát, ha a fiatal asszonyka elégedetlen volt "a pénz miatt" és naponta az örekecskedő, lusta, eltartott, de mellé legalább kellően pökhendi férje orra alá dörgölte, hogy ideje volna munkát találnia és pénzt hoznia a családi asztalra?