Férfiként írok, ami valószínű ritkább itt, mégis fontos kérdésem van. Van feleségem, gyerekek is, de megismertem egy nálam jóval fiatalabb lányt és szeretnék vele komolyabb kapcsolatot. Mit tegyek?

Sziasztok!

A történet kiírása óta majdnem egy év eltelt. Sok minden történt ebben az időben. Biztos sokan olvasták, mert én is szoktam mások történeteit olvasni és én is szoktam várni, hogy alakul egy - egy történet.

Amikor úgy döntöttem, hogy elköltözöm nyáron, azt azért tettem, mert úgy éreztem, hogy igen, szeretnék új kapcsolatot kezdeni és ezért valóban feladok mindent. Nem azért, mert gonosz vagyok, hanem mert számomra az egy új és jobb élet lesz. Vitatható kijelentéseket valóban tettem és ezért később bocsánatot is kértem. Lehet eleinte indulatosan, meggondolatlanul tettem kijelentéseket, ezt ma már sajnálom és próbáltam ezeket helyre hozni.

Később összevesztem anyámmal, szintén meggondolatlanul, ezért először megtiltotta már a nappali lakásban tartózkodást a barátnőmmel ( akik követték, tudják, hogy éjszaka amúgy se engedte be), majd később önként távoztam a lakásból. Sajnos nem volt hova mennem, így megkértem a feleségem, hogy a volt közös otthonunk külön lakrészében, ahol jelenleg senki sem él, engedjen lakni, amiért természetesen bérleti díjat fizetek. Így tőlük külön, de semmiképp sem újra velük élek, anyámmal azóta nem beszéltem, de a feleségem beszél vele. A testvérem szintúgy megszakította velem a kapcsolatot.

És akkor a lényeg. Együtt vagyunk a barátnőmmel. Sokszor nem tökéletes a dolog, sokszor vannak gondok, de tényleg vele képzelem el a jövőm. Nem váltunk el, ezért is írom, hogy a feleségem. De ő megunta ezt a szerinte méltatlan helyzetet és a napokban közölte, hogy mindenképp válni szeretne. Időt adott nekem, mert valahol remélte, hogy újra együtt leszünk, de látja, hogy nem, ezért nem lát más lehetőséget. Azt mondta maradhatok a lakrészben, nem fog az utcára tenni, de jobb lenne ha megjavítanám anyámmal a kapcsolatot és visszamennék szépen.

Ha úgy nézzük, hogy milyen az anyagi helyzetem vagy milyen a lakhatási helyzetem, akkor persze rossz döntést hoztam.

Ha csak azt nézzük, hogy én tényleg a barátnőmmel akarok lenni, akkor nem bánom, hogy nem titkoltam tovább.

Nem, a lány nem jár hozzám, pont a gyerekek miatt, sem nappal, se éjszaka, tehát én itt lakom, de ha találkozunk, akkor mindig máshol találkozunk. Maximum hozzájuk tudunk felmenni, ha a szülei nincsenek otthon. De anyám se engedte be, persze az elején azt mondta, hogy ő szívesen fogad, engem és a barátnőm is, aztán ez nagyon nem így lett.

A testvérem azt mondta, kihasználom anyám betegségét, mert amikor beteg volt, pár napig ott lehetett éjjel a barátnőm, de utána már nem. Ő ezért is haragudott meg. A gyerekek miatt nyilván ők a feleségemmel vannak jóban, mivel a gyerekek vele vannak és rajta múlik főleg, hogy mikor és a hogyan találkoznak. Én amúgy mondtam a feleségemnek, hogy ha nem akar, nem kell velük találkozni, de hát ő ilyen, igyekszik jóban lenni mindenkivel.

A szerelmi részét nem bántam meg, azt igen, hogy ilyen rosszul alakultak anyámmal a dolgok.

Persze, most a gyerekeket minden nap látom, beszélnek és vannak közös programok is szerencsére. De haragszanak továbbra is.

Már megszűnt egy nagyobb hitelem, de egy másik hitelt még mindig fizetek és már fizetek a gyerekeknek is rendszeresen. Már jobb az anyagi helyzetem, de albérletről szó sincs, az túl nagy teher lenne és egy falat kenyérre nem maradna.