Maradjunk együtt?

Megcsalt,ezen nincs mit szépíteni.Ha megtette egyszer meg fogja tenni újra.

Egy percet sem gondolkodnék a vàláson!

#52:

Én örülnék ha ilyen férjem lenne. Ha ezek igazak amiket leírtál, akkor azt kell hogy mondjam a feleséged nem tudott mit kezdeni a k*rva nagy jóléttel. Jó ideig nem dolgozott, nem érték ingerek más férfiaktól amiket megszokott volna (általános bókok amiket nem kell felvenni). Így meg hogy elment dolgozni az első bóktól gondolom hanyatt vágta magát (tudom kicsit sarkítottam).

Nőként mondom hogy egyre több esetben látok hasonló eseteket, ahol a férfi teljesen kiszolgálja minden szempontból a nőt (főképp anyagilag).

Egy idő után ez már annyira természetes lesz az ilyen nőknek, hogy már nem tud felnézni a férfira, nem becsüli meg.

Nem azt mondom hogy ne mutasd ki a szeretetedet, mert ez is butaság lenne, de amikor egy férfi annyira lemegy kutyába hogy eltartja a nőt, mindent alátesz és nincs közös küzdés, nincsenek közös célok (mert a pasi úgyis megcsinálja egyedül ha belegebed akkor is), akkor a nőnél ezzek megszokott dolgok lesznek amibe belefásul.

Aztán jön egy akármilyen másik férfi aki izgalmasabb (mert újdonság), meg kell érte dolgozni a nőnek is hogy észrevegye a pasi (munkát kell neki is beletennie)....

Nálatok akkor tért volna előbb észhez a feleséged ha neki is kicsit oda kellett volna tenni magát azért hogy te vele maradj. Ha nem lett volna annyira egyértelmű neki hogy te pitizel érte folyamatosan, még akkor is ha ő semmit nem tesz érted, egy fűszálat sem mozdít meg, hogy te is szeretve érezd magad.

Vajon mit szólna ha most te is beújítanál egy barátnőt?

Veled az a baj, hogy tálcán kínálod magad, túl kiszámítható vagy olyan téren, hogy veled bármit meg lehet tenni, te akkor is "tejelni fogsz", akkor is biztosítod az anyagi háttért ha a nő a kisujját sem mozdítja meg érted.

Szóval a nejed van nyerő pozícióban mert látja rajtad hogy te olyannyira oda vagy érte, hogy neki nulla küzdéssel is alapból mindig ott leszel. Kicsit sem vagy neki elérhetetlen, kicsit sem kell neki újra és újra tepernie érted, szóval neki meg sem kell erőltetnie magát (úgy mint neked vele kapcsolatban).

Azt lenne a jó ha az adok kapok egyensúlya megvalósulna. Időnként mindkét félnek újra és újra meg kellene hódítania a másikat (és nem a szomszéd Bélát vagy Gizit).

"Talán neki kéne hajtsak egy hídpillérnek jó nagy sebességgel…"

Ne írj ilyen butaságokat!

Én megértem hogy nagyon magad alatt vagy, de attól jobb lenne a gyerekeidnek ha te nem lennél? Gondolj erre.

Nekem ez a fenti mondat már egy kicsit arra mutat mintha társfüggő lennél. Van ilyen. Amikor neked mindened a másik, nem tudsz nélküle élni (még elképzelni sem tudsz nélküle egy életet), miközben a másiknak te annyira nem is hiányoznál. Azt, hogy társfüggő vagy e csak szakember tudná megállapítani.

Arra nem gondoltál hogy elmenj pszichológushoz?

Valószínű segítene más nézőpontból látni a történteket, mert a te tudatod most be van szűkülve ilyen téren. Lehet hogy a szakember rávilágítana a hibákra, vagy ötleteket adna a hogyan továbbra.

Sokan vannak akik azt gondolják hogy a válással vége a világnak, aztán összeszedik magukat (mert muszáj) és mégis feltudnak építeni egy új életet.

De az is lehet, hogy nálatok most csak hagyni kell ülepedni a dolgokat, és idővel kibékültök.

Egyébként a hosszú házasságokban minimum egyszer bekövetkezik egy nagyobb törés, kinél éppen mi, ez változó. Olyan nincs hogy emberek leélnek egy egész életet együtt, és az végig tökéletes és példaértékű lesz. Lehet hogy nálatok már olyan volt a házasság, mint amire azt mondják: túl szép hogy igaz legyen.

Szerintem bármilyen nehéz most próbálj kimozdulni otthonról ha van rá lehetőséged lehetőleg barátokkal akik elvonják a figyelmedet, vagy sportolj, élj a hobbidnak ha van. Menj rendezvényekre amik érdekelnek, de ne a feleségeddel. Így hátha hiányozni fogtok egymásnak.

De inkább a pszichológust javasolnám, mert ő visszamenőleg is ki tudja elemezni, hogy miért jutottatok el eddig a pontig.