Maradjunk együtt?

30, nem is mondtam, hogy mindnekinek megy.

Csak az,t hgo magától senkinek sem fog menni. Meg kell próbálni, oszt vagy megy, vagy nem. Egyelőre a megpróbálás előtt vagyunk, így nem érdemes már most temetni az egészet.

Őszintén le kellene ülni és megbeszélni. Folytatta volna? Ha igen, miért? Mit adott neki? Jó volt, izgalmas, vagy csak unalom? És amint megtud fogalmazni egy választ, boncolni tovább.

- Izgalmas volt? miért Veled mi unalmas?

- Jó volt? miben volt jobb, mint te? mivel adott többet? mit csinált másképp, ami tetszett neki?

Felfogta, hogy az egész családot veszélyezteti ezzel? Megért ennyit? Nem érzett bűntudatot mikor mellett szervezgette a dolgokat? Nem okoskodni akarok, de én laikusként valahogy így közelítenék.

Ha ezek után, még a büszkesége miatt, nem elég kompromisszumkész, akkor b@sszon egyedül!

Vidd az egymilliódat máshova.

Én elkezdenék dolgozni azon, hogy hogy tudok minnél kisebb veszteséggel elvalni.

Tudod, az volna a minimum a részéről, hogy ezek után, mindenbe is belemegy, hogy együtt maradjatok.

Itt most nincs helye sértett egonak, p@csáskodásnak!

A gyerekeknek mond el hogy nem Te mentél félre.

Biztos ami biztos, minnél elöbb vegyél fel egy beismerő beszélgetést vele.