Mi volt a legelső gondolatotok, amikor először megláttátok a feleségeteket/férjeteket?

Nem teljesen úgy néz ki, mint a képeken😅

De jó nagy csöcsei vannak.

"Úristen de helyes pasi...sose kellenék neki". Màr hàzasok vagyunk, 8 éve egy pàr:)

Jé, ő a feleségem? Ki hitte volna.

A mai világban fontos az is a rengeteg válás miatt, hogy melyikre a sok közül?

"Mi a göthös f...om ez itt?????"

Csak azért kommentelek , hogy megtaláljam majd ezt a kérdést , ha majd lesz nekem is mit leírnom ide.

Először semmi, akkor kezdtem a fősulit levelezőn, a sok új osztálytárs közt átsiklott rajta a szemem. De legközelebb, a suliba tartva a buszmegállóban felismertem: Jé, ez egy osztálytársam...Köszönjek vagy tegyek úgy, mintha nem ismerném fel? Egy darabig úgy tettem, de felszállásnál egymásra néztünk és köszöntem, ő is. Ülőhely nem volt. 2 órán át álltunk a buszon és végigbeszélgettük az utat. Az agyam máshol járt, épp befogadtam egy menhelyi kiskutyát, de az egyik kutyám agresszíven fogadta, ez nagyon nyomasztott...Ez a srác kicsit elterelte a figyelmem, de arra gondoltam, nehogy félreértse szegény ezt a 2 órás beszélgetést...Aztán a nagy beszélgetésben elfelejtettünk jelezni, pedig mi álltunk az ajtóban, ezért egy busznyi főiskolás eggyel későbbi megállóban szállt le miattunk. Egyáltalán nem tetszett, nem is volt túl magas. Ezen az úton cseréltünk elérhetőséget, mert nem tudott minden órán ott lenni a munkahelye miatt és ígértem neki anyagokat. Ebből lett egy közös netes tanulás. Utána még egyszer találkoztam vele abban a buszmegállóban, ígértem neki néhány könyvet szkennelésre, amiatt jött ki a megállóba, aznap nem tudott a fősulira leutazni. Ahogy mentem a találkozóra, furcsa érzés járt át, mint aki randira megy. Amikor megláttam a megállóban, ahogy rám várt, szemébe húzott sapival, sötét kabátban, belémvágott a villám, hogy úristen, milyen titokzatos a tekintete és milyen helyes és hogy nem vettem észre én ezt eddig??? (Lehet, hogy akkor épp meg volt borotválkozva.:) A közös tanulás odáig fajult, hogy napi szinten órákon át együtt tanultunk, közösen készültünk a vizsgákra, segített beadandó elkészítésében vagy ha informatikai problémám volt, mindezt neten és telefonon, találkozó nélkül hónapokon keresztül. Így vált az életem részévé. És amikor először írt egy váratlan listát a jó és rossz tulajdonságairól, melyek közt szerepelt, hogy irtózik a szüléstől és nem tudná végignézni, megírtam neki, hogy én is. Ő akart gyereket, én nem. Nekem volt élettársam, neki senki. 10 évig tartott és egy gyönyörű kislányunk lett.