Miért nézik le a háztartásbeli nőket? Miért ciki?

" Anyum nagyon korán belátta, hogy apára nem számíthat és ha ő nem lép akcióba, akkor bizony szétszalad a ház, ezért kénytelen volt a háztartásra fókuszálni karrier helyett. "

Na, ezért nem kell lusta disznóhoz hozzámenni, aki képtelen elmosni maga után a tányért :) Anyud magára vessen, apud meg szégyellje magát...de nagyon :)

"a szüleim SOHA nem vitatkoztak azon, hogy ez így igazságos-e. Apum mellesleg kiváló ezermester, ha bármi elromlik a lakásban, szinte biztos, hogy meg tudja javítani, illetve a nehéz fizikai munkákat is mindig ő csinálja pl. ha cipelni kell valamit, ebben lehet rá számítani, de takarítani nem nagyon láttam őt. Úgy is fogalmazhatnék, hogy apum a "férfias", anyum a "nőies" részét végzi a háztartásnak."

Igen, az nagyon "férfias", ha az ember - ahogy édesapád is - gyakorlatilag SEMMIT nem csinál, csak 3 havonta bever egy szöget a falba, meg 2 évente áttol egy bútort a másik sarokba. Napközben pihen, és lustálkodik, miközben édesanyád a "női" dolgokat végzi, mert szegényke puncival született, és ahhoz hozzájárul a...mosás, főzés, takarítás, portörlés, porszívózás, felmosás, mosás, teregetés, ruhák elpakolása, vasalás, wc tisztítás, kádsikálás, ablaktisztítás, mosogatás, stb., stb., és mindez heti többszöri rendszerességgel. Micsoda megosztás kéremszépen! Komolyan igazságosnak érzed ezt a saját édesanyáddal szemben? Na akkor nem csak édesapád, hanem te is szégyellheted magadat :)

2) "A "régi rendszer" nem a lustaságról szólt, a férfiak mindig is munkával töltötték az életük túlnyomó részét"

Akkor a nők meg mindig is többet dolgoztak, mint a férfiak. Mivel ők a munka után még a házimunkát is megcsinálták ugyebár. Merthogy azt már tisztáztuk, hogy a társadalom 80%-ában a nők mindig is robotoltak.

"ezért nincs idejük annyi mindent belevinni egy kapcsolatba."

Ezekszerint a nők kijelenthetik, hogy semmi idejük és energiájuk nincs egy kapcsolatra, hiszen mint fentebb megállapítottuk, ők jóval többet dolgoznak a férfiaknál.

"Ha ezentúl a férfiaktól is elvárjuk, hogy kivegyék a részüket a háztartásból és a gyereknevelésből, akkor két lovat (vagy több) lovat kell megülniük egy fenékkel"

És a nőknek két seggük van? Merthogy ők ezt egyszerre csinálják. A férfiaknak meg akkor csak egy fenékpofájuk nőtt ezekszerint. Már nem tudom hogy függ ez össze a házimunkával, én nem a seggemmel fogom a serpenyőt, de kinek mi. (Ne reagálj rá, vicc volt, a gyengébbek kedvéért)

"Ha valóban nincs a génjeinkben pszichés minta, akkor mivel magyarázod azt, hogy a gyerekek nem csak külsőleg, hanem viselkedésükben is hasonlítanak a szüleikre?"

Az nem pszichés minta, hogy egy agresszív embernek valószínűleg agresszív gyereke születik, hanem genetika. Ellenben a főzésre, takarításra vonatkozó géneket még nem sikerült felfedezniük, és összefüggésbe hozniuk az X és Y kromoszómával. De ha te tudsz ilyenről, kérlek oszd meg velünk.

A házimunka, egyéni célok és érdekek (karrier, család) tanult minták, nem örökölhetőek. Semmi közük a genetikához.

"nem is beszélve arról a nagyon régi megfigyelésről, hogy a férfiak és a nők gondolkodása gyökeresen eltér egymástól."

Tény, de ez a megállapítás nem teszi egyik felet sem képtelenné a munkára vagy házimunkára, és az abban fellelhető öröm vagy nyűg felfedezésére. Ez csupán egyéni preferencia kérdése.

"Nem lenne szükség a hétvégi Tesco-zásra, ha a htb már hétköznap elvégezné a bevásárlást. Cipekedni sem kell feltétlenül, mert manapság már házhozszállítás is létezik. "

De bakker, ahhoz mióta kell HTB-nek lenni, hogy megnyomjak 30 gombot a tesco oldalán? Ennyi erővel most sincs szükség rá, te zseni, mert akár munka után kedd este is meg lehetne oldani...

"Abban igazad van, hogy hétköznap is meg lehetne főzni az ebédet a hétvégére, de nagyon sokan mégsem ezt csinálják."

Őőő én ilyet hol írtam? A legtöbb emberi lény szerintem főz hétköznap, én is. Nem látom, hogy ez miért lenne nehéz, megerőltető dolog. Ha 2 napra főz az ember, akkor 2x kell hétköznap főzni és már nyakadon is a hétvége.

1) Az én családom ezek szerint nem tartozik (és nem is

tartozott már kezdetben sem) az átlagos családok közé, már ami a munkamegosztást és a kereseteket illeti. Anyum nagyon korán belátta, hogy apára nem számíthat és ha ő nem lép akcióba, akkor bizony szétszalad a ház, ezért kénytelen volt a háztartásra fókuszálni karrier helyett.

A körülmények sem lényegtelenek ilyen esetben. Ha apukád hajnal 5-kor indult hétfőtől péntekig dolgozni és hazaesett este 7-8ra vagy még később, akkor teljesen érthető, ha anyukád, aki előbb ért haza pár órával addig ellátta az otthoni feladatokat, ilyen esetben én is ezt csinálnám, nem azért, mert azt gondolnám, hogy a férjem lusta, hanem ha valaki ennyit dolgozik,akkor pontosan tudom, hogy zéró energiája van(csináltam egy darabig én is, onnan tudom). Viszont annyit minimum elvárnék, hogy megtiszteli a munkámat, és nem kell vele,mint egy óriáscsecsemővel foglalkoznom(pl. nem hagyja szanaszét a koszos ruháját,hanem beteszi a szennyestartóba, a mosatlant is a mosogatóba, sáros lábbal nem mászkál be, ha esetleg nincs időm,akkor nem fog kétségbeesve ott állni, hogy nem tud magának kaját melegíteni,hanem megcsinálja magának és még sorolhatnám napestig ezeket).Ha ez nincs,akkor mindkét fél b*lfasz,a nő azért,mert hagyja,a férfi azért,mert rabszolgaként kezel mást. Én mindig úgy gondoltam, hogy nem 50-50%-ban kell csontra megosztani a feladatokat, hanem a felek leterheltségét kell figyelembe venni. Tehát,mint írtam gond nélkül vállalnám el a házimunka nagyrészét,ha a férjem hajnaltól estig mondjuk kemény fizikai melót végezne, vagy nekem épp nem lenne munkám, de ha a helyzet fordul, akkor ugyanezt elvárom tőle is.Mikor külföldre költöztünk volt olyan, hogy én raktárban dolgoztam napi 9-10,néha 12 órákat, a férjem meg otthon volt kb. 3 hónapot, mert nem talált még munkát egy ideig. Ha akkor még tőlem várta volna el a főzést/takarítást, miután szinte összeesve értem haza, azt hiszem ráborítottam volna az asztalt. Jelenleg olyan munkánk van, ami kb. mindkettőnket hasonlóan terhel le, nagyjából ugyanolyan időbeosztásban dolgozunk és kb. ugyanannyit keresünk, nincs felosztva sosem, hogy kinek mikor mit kell csinálni, egyszerűen akinek éppen több ideje van, az csinálja, amit kell és nem vár a másikra, én sem rá,ő sem rám.Ha épp mindketten otthon vagyunk egyszerre, akkor osztjuk fel ki mit csinálna szivesen alapon. Nem nagy dolog elindítani egy mosást vagy felrakni vmi egyszerűbb kaját, neki se és nekem se esne jól,ha a másik a fotelban elterpeszkedne várná a sültgalambot.

2)A "régi rendszer" nem a lustaságról szólt, a férfiak mindig is munkával töltötték az életük túlnyomó részét,

ezért nincs idejük annyi mindent belevinni egy

kapcsolatba. Ha ezentúl a férfiaktól is elvárjuk, hogy kivegyék a részüket a háztartásból és a gyereknevelésből, akkor két lovat (vagy több) lovat kell megülniük egy fenékkel, tehát szó sincs arról, hogy a férfinak több ideje lenne. Sőt, ha ez nem lenne elég, még a nőnek is be kell szállnia a mókuskerékbe, hiszen a háztartáson és a gyerekeken túl még pénzt is kell keresnie.

Az első rész nagyon maximum azokra a férfiakra igaz, akik nagyon kemény fizikai munkát napi 9-12 órában végeznek, pl. bányászok,vagy gyárban dolgozók(mondjuk sok nő is van ilyen,de mindegy), vagy más nagy felelőséggel járó munkájuk van,pl. sebész. Ismerek ilyen és olyan családot is, itt ezt elfogadták a feleségek teljes mértékben. De a világban még bőven vannak olyan szakmákban férfiak, ami azért nem terhel le annyira, hogy otthon minden az egyébként szintén dolgozó feleség nyakába szakadjon. Sőt, a nagy többség ilyenekben van mostmár gyakorlatilag. Az teljesen normális,hogy amig a gyerek pici, addig az anya otthon van, de mihelyst már ovódás, akkor szerintem igenis menjen vissza az anya dolgozni. Ha mindkettőnek van állása egyrészt több pénzt tudnak hazahozni(vannak kivételek, ahol bőven elég a férj fizetése,de ez igencsak a kisebbség),másrészt ne mondd már,hogy nem jobb az apának, ha 1: nem kell túlórát túlóra hátán elvállalni,mert a pénzkeresés meg van osztva, 2: emiatt többet lehet a gyerekekkel is, 3: a feleség sem lesz bekattanva a bezártságtól(egy háztartásbeliről nem tudok, aki nem kattant volna be az otthonléttől azután,hogy a gyerek ovis lett), a feleségnek ugyancsak jó,mert többet látja a férjét,többet vannak együtt,mint család, nem egy munka miatt halálosan kimerült,lestrapált apát kap. A főzés, takarítás gyorsan megvan,ha megosztják, és ezután akárhogy nézem több minőségi időt tudnak a szülők együtt a gyerekeikkel tölteni.

A nők és a férfiak gondolkodása valóban eltér, ez igaz, na de nem ilyen téren, hogy a nőket nagyobbrészt az otthon rendbentartása+gyereknevelés elégítene csak ki, sőt le lehet antinőzni de se főzni se takarítani sem szeretek, mindent megtudok csinálni, meg is teszem,mert nagyon jól főzök,az is örömet szerez,ha látom, hogy a férjemnek ízlik az étel, és igényem van a tisztaságra,de maga a folyamat, miközben ezeket csinálom, eszméletlenül untat és alig várom, hogy túllegyek rajtuk. Többségében ezt látom a körülöttem lévőkön is, főzni szeretőt azért ismerek párat, de olyat, aki azt élvezné,h takarítja a mocskot,súrolja a wc-t stb. egyet sem. Igenis a nőknek is lehetnek saját vágyaik, ami nem a gyerekekkel, házzal családdal, férjjel kapcsolatos, hanem kizárólag önmagukkal. Pont ez a bajom az olyan gondolkodásuakkal mint te(ha nem ilyen vagy elnézést,de az írásodból ez jön le), hogy szentül megvannak győződve róla, hogy a nőknek a munkahely/karrier az tévút, és kizárólag az otthonlét tehetné őket maximálisan boldoggá. Biztosan vannak ilyen nők is,de a nagytöbbség szerintem nem az, én legalábbis nem ezt látom. Bocsánat, hosszú lett, nem fogják sokan elolvasni,de nem bírtam ki, hogy ezeket ne írjam le.