Miért nézik le a háztartásbeli nőket? Miért ciki?

És milyen munkát fogsz találni így? Minimálbérest.

De ha nektek jó, akkor tegyed, én biztos nem tenném.

Kérdező, engedj meg egy kis sztorizgatást a családomról.

Anyai nagymamámék 5-en voltak testvérek, 5 lány, háborús időszakban nőttek fel (még menekülteket is bújtattak), az édesapjuk - máig ismeretlen okok miatt - lebénult, majd rövid időn belül meg is halt (37 éves volt). Dédmamám nem ment férjhez újból, mert az ő anyja is korán özvegyen maradt és a mostohaapja rosszul bánt a családdal, amikor ő kislány volt, és nem mert kockáztatni, hogy kifogjon egy hasonló férfit. Így egyedül nevelte fel az 5 lányát (nagymamám 5 éves volt apja halálakor). Nagyanyám 14 évesen megtanult zongorázni, és kántorként elhelyezkedett, rugalmasnak volt mondható a munkája, de nem úgy volt rugalmas, hogy akkor ment, amikor akart, hanem akkor ment, amikor kellett. Nagyapámnak fix munkaideje volt. Plusz felneveltek 3 gyereket, és volt egy hatalmas kert és szőlő is. Munkamegosztással megoldották az életüket, volt munka is, kert is, házimunka is, gyerekek is, közösen csinálták mindet (és leéltek már több, mint 50 évet együtt).

Másik oldalon az idősebb nagyszüleim szintén megtapasztalták a háborút, amiatt költöztek városból faluba, és ott nagymamám háztartásbeli lett, nevelte a 7 gyereket, de így is megosztották, amit tudtak, nagyapám állítólag ugyanúgy remekül tudott főzni, az egész család körbeállta a rétestésztát, amikor nyújtották. De azért 7 gyerek körül volt munka, és a válságos időszakok miatt talán nem is nagyon volt más lehetőségük.

Egyik nagynénémre anno szégyent hozott a fia a munkahelyén, ő nem sokkal ezután leszázalékoltatta magát, azóta nem dolgozik, csak olvas otthon, és állandóan meg akar halni.

Nos, ugorjunk egy nagyot, én tanultam, megjártam párszor a munkanélküliséget, hallottam és láttam mindenfélét, könnyebb és nehezebb sorsokat, verseny van a munkáért még úgy is, ha dolgozni akarsz. Egy ismerősöm szülei nemrég veszítették el a munkájukat szinte egyszerre (még nem nyugdíjasok, de már túl vannak a 40-en), anyuka még nem talált munkát, a hivatalban továbbképzést meg csak fiatalabbaknak biztosítanak, ő az életkora miatt kicsúszott ebből. Egy másik ismerősöm apja a munkában lerokkant, azóta nem vállalhat teljes állást, így meg csak keveset keres.

Ha baj történik, tudod, hova vesznek fel nulla tapasztalattal? Közmunkára bagóért...

Mi van, ha megromlik a kapcsolat?

Mi van, ha az eltartó félnek megszűnik a munkahelye?

Mi van, ha az eltartó fél lerokkan, meghal, vagy esetleg csak olyan balesetet szenved, amivel hónapokig nem dolgozhat? Elég egyetlen idióta a közúton...

A nyugdíjadat fizeted valahogy? Mert ha nem, akkor öregen arra sem számíthatsz. Tudod, mennyi a minimálnyugdíj, és hogy mennyit kell befizetni, hogy többre számíthass?

Szóval mindenki úgy él, ahogy akar, de nem tapsikolok ehhez az életformához, mert több a hátránya, mint az előnye.

Nem az a probléma vele, hogy ciki, hanem az, hogy kiszolgáltatottá tesz ez a helyzet. Pont azért mert a férjed tart el.

- És ha egyszer azt mondja, hogy neki joga van pl megcsalni, vagy megverni, te nem szólhatsz egy szót sem, mert ő tart el, ő a főnök?

-Mi lesz, ha szétmentek? Miből fogsz élni?

-Ha valami baja lesz a férjednek, ne adj isten meghal?

-Ha elveszíti a munkáját?

Ha nincs, vagy kevés a munkatapasztalatod, sehova nem fognak felvenni dolgozni. Na ez a probléma a háztartásbeliséggel!

Plusz, szerintem igazságtalan a férfitól elvárni, hogy csak ő dolgozzon, csak ő vigye a hátán magát, a feleségét, és akár még 1-2-3 gyereket is...

Amúgy soha nem értettem azt aki azt írja/mondja, hogy meghalna otthon az unalomtól, ha htb lenne. Én 1 percet nem unatkoztam amikor munkanélküli voltam. Tök jól el tudtam foglalni magam, és nem csak házimunkával, de nem akartam volna így élni, szóval amint felvettek egy helyre, máris mentem dolgozni. És jó érzés, hogy én is hozzájárulok a közös költségekhez anyagilag.

Nincs bűntudatod, hogy szegény férjed korán kel mindig, egész nap dolgozik, te meg otthon lógatod a lábad? Mert ha nem hagysz mocskot, a napi takarítás 1, nagyon max 2 óra a napból.

Szerintem semmi irigyelni való nincs az élősködésben, de a te életed. Úgy éled ahogy akarod.

" mert tobb idom van magamra es nem vagyok nyuzott 3 gyerek mellett mint az aki 3 gyerek mellet meg dolgozik is. Nem tudom hogy lenne turelmem fozni, rendet tartani, hazit irni, furdetni, es a ferjemmel is foglalkozni egy 8 oras vagy akar hosszabb munkanap utan. Lesz..rom ki mit gndol. Sokan gondolom irgyek rad. Elvezni kell. Had pukkadjanak meg."

Neked nem férjed van, hanem egy negyedik gyereked, aki ugyanúgy széthagyja a koszos ruhát és elé kell tenni a kenyeret megvajazva, mint a másik háromnak... De azért biztos irigyel valaki.

Kit érdekel mások véleménye.

Az emberek többsége nem képes elfogadni,hogy minden ember más,más teszi boldoggá elégedetté.Nem számít más az életben,csak hogy Te magad ,boldog légy.

Speciel én ezt nem tapasztaltam. Én is itthon vagyok 3 éve, most jön a kis tesó, vele is tuti kettőt itthon leszek, és de lehet,hogy tovább.

Nekem szerencsére nem lenne gondom akkor sem, ha Isten ne adja történne valami a férjemmel.

És speciel engem tényleg nem zavar,hogy itthon vagyok. Nálunk ezt nem úgy kell elképzelni,hogy egész nap csak főzök-mosok gyereket nevelek. Megcsinálom a háztartást, de elég sokat jövök-megyek. Járok sportolni, van hobbim stb.

Ez egy nagyon érdekes téma, én úgy gondolom, ahhoz, hogy valamelyik oldal mellett állást lehessen foglalni, azért nem árt látni a hátteret is.

Kétségtelen, hogy aki otthon marad több kevesebb ideig (nem hiszem, hogy valaki végleg ezt a formát választaná), az elég kiszolgáltatottá válik, de nem biztos, hogy csak az igénytelenség vagy a lustaság motiválja.

Nem mindegy, hogy valaki egy kétszobás panellakást tart rendben, vagy egy kétszintes családi házat.

Van-e kert, állat, amit gondozni kell, vagy nincs.

Vannak-e gyerekek vagy csak a párjával él.

Ha gyerekeik vannak, akkor van-e segítsége, vagy teljesen egyedül kell ellátnia őket (az is ide tartozik, ha apa estig dolgozik, és nem tud segíteni)

A gyerekkel mennyit kell foglalkozni (egészségügyi probléma, tanulási nehézség, különórák, sport...stb)

Ki intézi a bevásárlást, a hivatalos ügyeket

Napi hány órát dolgozik a férj, és mennyit keres.

Kétségtelen, hogy ez egy kiszolgáltatott állapot, és véglegesként én sem tudnám elképzelni, de sok olyan esetet tudok, ahol az a család érdeke, hogy anyuka egy kicsit félretegye az ambícióit. Mert attól, hogy otthon marad, még neki is lehetnek. Ha a férjjel történik valami, arra ott a biztosítás, ha meg erős alapja van a kapcsolatnak, nem kell a megcsalástól tartani.

De ez közös döntés kell, hogy legyen, és azért nem teljesen végleges. Ha pedig anyuka újra munkába áll, úgy fair, hogy megkapja ehhez a segítséget, tehát onnantól kezdve apuka is többet kell, hogy vállaljon a munkahelyi elfoglaltságon felül.