Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Át kellene emiatt gondolnom a kapcsolatunkat? Vagy felfújom?
A hétvégén nagyot csalódtam a férjemben. Amúgy is az elmúlt hónapokban kicsit válsága került a házasságunk, és megbeszéltük, hogy megpróbálunk jobba odafigyelni a másikra kölcsönösen...
2 és fél éves a kisfiúnk, így ez az első olyan december, hogy úgy igazán elkezdi felfogni az ünnepeket. Már két hete mesélek neki a Mikulásról, meséket olvasunk, színezőt vettem neki stb., és nagyon várta, hogy jöjjön a Mikulás. Én is nagyon izgatott voltam emiatt, és készültem. Szóval kb 2 hete ez a téma itthon, mert én amúgy nagyon fontosnaktartom a hagyományok ápolsát, és hogy megtanítsam ezeket a fiúnknak. A kicsinek minden ajándékot, programot én találtam ki és szereztem be. 5-e este "programszerűen" elővettem mindannyiunk csizmáját, hogy együtt pucoljuk ki, és kiraktuk az ablakba.
A férjem este kiment bulizni, így a csizmába is én csempésztem be a dolgokat. Neki is a kis apróságot (kedvenc csokija és egy üveg nutella, mert tudom, hogy szereti és amúgy nem szoktunk venni).
Reggel megyünk be a gyerek szobájába, amikor felébredt, aki hatalmas csodálkozással néz az ablakot, izgatottan nézi az ajándékokat, megnézi Apu cipőjét is, mutatja, hogy neki is hozott a Mikulás...veszi le az enyémet, ami üres. Néz rám csalódottan, hogy nekem semmit nem hozott a Mikulás. Erre nem tudtam mit mondani, és kijöttem, hogy elmegyek wc-re, és olyan sírás fogott el, amit alig bírtam abbahagyni.
Hihetetlenül rosszul esett, nem az, hogy nem kaptam egy szelet csokit, hanem, hogy ennyire nem számítok. Hirtelen rám tört, hogy már csak anya vagyok, aki leszervezi az ünnepeke, de rám senki nem gondol, nem akar meglepni, nem készül stb. Megpróbáltam összeszedni magam, és a kicsi előtt persze nem mutattam, de egész nap szorongtam és nagyon rosszul éreztem magam. Délután, amíg a gyerek aludt, odajött hozzám a férjem, hogy most mennyit fogok még duzzogni felnőtt létemre, hogy nem kaptam semmit Mikulásra. És elmondtam neki, hogy ez mennyire rosszul esett, mire elkezdte a magyarázatokat, hogy mennyit dolgozik, meg tök kiment a fejéből az egész, én meg mondtam, hogy 2 hete erről van szó itthon, és még ha eddig ne is gondolt rá, akkor tegnap, amikor kiraktuk a csizmákat, és utána ő kiment bulizni, még akkor sem gondolt arra, hogy egy boltba beugorjon nekem valami apróságért...
Na mindegy, nem akarom tovább göngyölíteni a szót, de azóta is bennem van a tüske, és nem tudom, hogy most tényleg én túlzom-e el, de főleg annak tükrében, hogy nemrég volt egy beszélgetésünk arról, hogy figyeljünk jobban oda egymásra, nagyon rosszul esett, és úgy érzem, hogy nem vesz már ember/nő számba, csak anya vagyok. Már a karácsonyi készülődéstől is elment a kedvem, hogy meglepjem valamivel.
Ti mit gondoltok? Mit csinálnátok? hogy esne ez nektek?
szegénykém, én is átéltem hasonlót :)
azt kell, hogy mondjam, érzelmileg megviselő az a gyeses időszak, én erre fogom így utólag :D
gyerek már nagy, simán megcsinálsz mellette mindent és még mindig marad egy csomó időd a gyerek ellátása, játszás után... pl. hogy 2 hétig csak a miki a téma a gyerekkel...
így, hogy dolgozok már pár éve ovis mellett, örülök ha eszembe jut egy télapós dal mielőtt összeesek este :D
de tényleg, nálunk is ekkortájt volt, hogy a férjem is már csak a gyereknek vett ajándékot, szülinapra, névnapra 1-1 szál virág a parfüm meg az ékszer helyett... :)
de nem bánom, hogy megváltoztak a dolgok.
mikuláskor eleve csak a gyerek cipőjét tesszük ki. szülinapkor, névnapkor ha van valami óhajom, azt jelzem, így nem ér csalódás... :)
igazából tényleg csak azt tudom mondani, hogy ha te is visszamész dolgozni, meglátod, hogy a munka-gyerek-házimunka harc között tengődve, nagyon eltörpülnek ezek a dolgok és neked se lesz időd ezeken ennyit kattogni és készülődni :)
azonkívül meg igenis mond meg neki, hogy ne felejtse el, mert neked ez fontos.
remélem túllendültök a válságon és majd te is csak mosolyogsz ezen a kiborulásodon :)
Érthető. Neked fontosak ezek a gesztusok ebből,érzed, hogy szeret, gondol rád.
Értse meg, hogy különbözőek vagytok.
Ha valóban szeret akkor az igényeidet vegye Figyelembe, szedje összemagát és néha lepjen meg.
"azt kell, hogy mondjam, érzelmileg megviselő az a gyeses időszak, én erre fogom így utólag :D "
Akkor mi a francnak ültök otthon 3 évig?Nem kötelezö!Sok nö visszamegy àm dolgozni néhàny honap utàn.Csak egyszerübb otthon làbat logatni, plusz igy van rà egy kifogàs, hogy miéRt vagytok depressziosak.A semmittevés miatt!!
Kedves kérdező!
Én is megértelek, és úgy érzem, nem fújod fel. De ettől te nem leszel sajnos előrébb.
Azt próbáld kideríteni, mi az, ami hirtelen a férjednek fontosabb mint te. Mi az, amiért nem gondol rád. Elvégre azt írod, ez nem így volt.
Nyilván oka van annak, hogy miért lett ilyen. Én erre az okra lennék igazán kíváncsi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!