Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Át kellene emiatt gondolnom a kapcsolatunkat? Vagy felfújom?
A hétvégén nagyot csalódtam a férjemben. Amúgy is az elmúlt hónapokban kicsit válsága került a házasságunk, és megbeszéltük, hogy megpróbálunk jobba odafigyelni a másikra kölcsönösen...
2 és fél éves a kisfiúnk, így ez az első olyan december, hogy úgy igazán elkezdi felfogni az ünnepeket. Már két hete mesélek neki a Mikulásról, meséket olvasunk, színezőt vettem neki stb., és nagyon várta, hogy jöjjön a Mikulás. Én is nagyon izgatott voltam emiatt, és készültem. Szóval kb 2 hete ez a téma itthon, mert én amúgy nagyon fontosnaktartom a hagyományok ápolsát, és hogy megtanítsam ezeket a fiúnknak. A kicsinek minden ajándékot, programot én találtam ki és szereztem be. 5-e este "programszerűen" elővettem mindannyiunk csizmáját, hogy együtt pucoljuk ki, és kiraktuk az ablakba.
A férjem este kiment bulizni, így a csizmába is én csempésztem be a dolgokat. Neki is a kis apróságot (kedvenc csokija és egy üveg nutella, mert tudom, hogy szereti és amúgy nem szoktunk venni).
Reggel megyünk be a gyerek szobájába, amikor felébredt, aki hatalmas csodálkozással néz az ablakot, izgatottan nézi az ajándékokat, megnézi Apu cipőjét is, mutatja, hogy neki is hozott a Mikulás...veszi le az enyémet, ami üres. Néz rám csalódottan, hogy nekem semmit nem hozott a Mikulás. Erre nem tudtam mit mondani, és kijöttem, hogy elmegyek wc-re, és olyan sírás fogott el, amit alig bírtam abbahagyni.
Hihetetlenül rosszul esett, nem az, hogy nem kaptam egy szelet csokit, hanem, hogy ennyire nem számítok. Hirtelen rám tört, hogy már csak anya vagyok, aki leszervezi az ünnepeke, de rám senki nem gondol, nem akar meglepni, nem készül stb. Megpróbáltam összeszedni magam, és a kicsi előtt persze nem mutattam, de egész nap szorongtam és nagyon rosszul éreztem magam. Délután, amíg a gyerek aludt, odajött hozzám a férjem, hogy most mennyit fogok még duzzogni felnőtt létemre, hogy nem kaptam semmit Mikulásra. És elmondtam neki, hogy ez mennyire rosszul esett, mire elkezdte a magyarázatokat, hogy mennyit dolgozik, meg tök kiment a fejéből az egész, én meg mondtam, hogy 2 hete erről van szó itthon, és még ha eddig ne is gondolt rá, akkor tegnap, amikor kiraktuk a csizmákat, és utána ő kiment bulizni, még akkor sem gondolt arra, hogy egy boltba beugorjon nekem valami apróságért...
Na mindegy, nem akarom tovább göngyölíteni a szót, de azóta is bennem van a tüske, és nem tudom, hogy most tényleg én túlzom-e el, de főleg annak tükrében, hogy nemrég volt egy beszélgetésünk arról, hogy figyeljünk jobban oda egymásra, nagyon rosszul esett, és úgy érzem, hogy nem vesz már ember/nő számba, csak anya vagyok. Már a karácsonyi készülődéstől is elment a kedvem, hogy meglepjem valamivel.
Ti mit gondoltok? Mit csinálnátok? hogy esne ez nektek?
Egyébként én is azt csináltam volna, amit az 5-ös írt, hogy a saját csizmámba is tettem volna csokit, hogy lássa a gyerek, hogy mindenkinek jött a Mikulás.
Illetve előre megbeszéltem volna a férjemmel, hogy mit hogyan intézünk. Főleg, ha eddig nem volt ilyen Mikulásozás nálatok.
Szerintem is felfújod. Egy férfi másképp gondolkodik mint egy nő. Igazából nem is értem miért kellett a férjednek is venni valamit. A mikulás a gyerekeknek hoz ajándékot, így nekem sem jutott volna eszembe felnőtt cipőbe ajándékot csempészni. Szerintem nem kell ebből ekkora ügyet csinálni, mondd neki, hogy jövőre úgy szeretnéd, hogy mindenki kapjon a mikulástól valamit, mert ez neked fontos. A kisfiad nem fog erre emlékezni.
Ja és ennek semmi köze ahhoz, hogy nem vesz emberszámba, és "csak" anya vagy. Ez már - bocsánat a kifejezésért, de - önsajnáltatás.
A 8-asnak meg ezt üzenem: szerinted a karácsonyi ajándékozás egyenlő a mikulással? Ne már. Szerintem egy ember hibázhat (bár szerintem ez nem hiba), de nem az a megoldás, hogy "bűntetjük" és nem veszünk neki Karácsonyra semmit. Ez baromi gyerekes dolog.
Hogy én hiszek-e a Mikulásban? Nem, képzeljétek, nem hiszek, ahogy a Jézuskában sem, mégis készülök karácsonyra ajándékokkal. Az elvi része a fontos számomra, és pl. az, hogy a gyerek miért néz rám szomorúan, hogy nekem semmit nem hozott a Mikulás, holott csak a rosszaknak nem hoz semmit. A hagyomány a lényeg ebben, nem a csoki, vagy a Mikulás személye. És pontosan tudja, hogy ezeket fontosnak tartom, és az a tény, hogy eddig készült, most meg nem, az elszomorít és elgondolkoztat. Természetesen, ha megbeszéltük volna, hogy innentől egymásnak nem, és csak a gyerek csizmáját rakjuk ki, akkor ok.
(amúgy az eddigi problémáim is az egyre erősödő figyelmetlenségéből fakadtak, ami régebben nem volt jellemző)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!