Nem akarok bent lenni a szulesnel, rossz ferj vagyok?

Akkor csaavrjunk egyet a kérdésen:

ha adott esetben a feleség nem akarja, hogy bent legyen a férje, de a férj igenis be akar menni, akkor kinek az oldalán álltok?

akkor is a nő szava a szent? vagy akkor a nőre fújtok, hogy milyen gonosz, hogy apuka bent akar lenni és ő meg ezt nem szeretné? vagy apuka ilyenkor a gonosz és önző, hogy ő be akarna menni a felesége kívánsága ellenére?

gyereket csináljon nekik??? szép gondolat!

végülis egy ilyen esemény alkalmával csak a nőnek születik gyereke, amit a férfi csinált neki!

Akkor hajrá, tartsa el. Ugye kedves nagyszájú soviniszta előttem szóló, te is jó nagy szarban lennél, ha asszonyka befejezné a melót és csak a te fizudból kéne kijönni? :D

Bírom az ilyet... Mert az női munka,meg női dolog. Persze, amíg volt kert,addig volt is ennek értelme, mert az ember ment ki, aza sszony meg bent tevékenykedett. De most, hogy a többség lakásban él, annyi lett a férfi "dolga", hogy felteszi a lábát és nézi a tévét. Azért ilyen nyámnyila sz.r a többségetek, el vagyotk korcsosulva.

Persze, a nő szüljön, a férfi meg eltart. Egy-két díszpinty alfahímnek elkerekedne a szeme, az asszonyka keresete nélkül azt hiszem! Miccccsoda magas labda úristen :D

ááá nem menj le az ő szintjére! elég megmosolyogtató a gondolatvilága! :)

én már jó ideje röhögök a válaszain!

Valamelyik nagy köpködő válaszoló leírta az igazat:

A nők sem akarnak ott lenni a szülésnél, de ott KELL legyenek, ők se akarják, hogy turkáljanak bennük, de meg KELL engedjék.

Nekünk ezt meg KELL tennünk, ha gyereket akarunk, mert biológiailag így vagyunk összerakva.

A férfinek viszont csak 1 momentumban van szerepe, neki NEM KELL benn lennie a szülőszobán, benne NEM KELL, hogy turkáljanak.

Kérdem én. Ha ti elvárjátok, hogy a férjetek annyira szeressen titeket, hogy ott legyen veletek, akkor ti miért nem vagytok képesek megkímélni őt attól, amit ti is csak azért tesztek, mert KELL, máskülönben eszetekbe nem jutna???

Ha én valait nem szívesen csinálok, azt nem kényszerítem rá másra se. És ne mondja nekem senki, hogy a szülést szívesen csinálja. Nem azt csinálja szívesen, hanem a végeredményt várja. Azt meg ugyanúgy várhatja apuka is, az ajtó másik oldalán.

Ezt rosszul látod utolsó.

Nem azért "kényszerítik" rá a nők egy férfire sem a szülést, hogy nekik rossz legyen. Hogyha nekem is, akkor neked is. Hanem pusztán szükségük van a párjukra, társukra egy ilyen nehéz órán. Ez egy olyan dolog, hogy nyilván eszembe sem jutna poénból szülésekre járni, de hogyha a fárfinek kéne szülnie, és neki az lenne az elvárása, hogy legyek vele és lelkiekben segítsem, akkor én megtenném, mivel szeretem őt annyira, hogy vele, az ő kedvéért (tehát itt látszik, hogy nem egyedül, hanem ővele együtt) bemennék.

Mondok egy példát. Én pl. szívből utálok főzni. De nagyon. Viszont, minden egyes nap főzök valami vacsit az én kis kedvesemnek, mert szeretem őt. Magamtól, soha az életben nem főznék, de a kedvéért megteszem. Érted már?

Az én férjem elbőgte magát mikor megszületett a gyerekünk!

És nem,nem azért mert jaj mit látott, hanem mert annyira vágyott gyermeke világra jött és minden rendben volt!

És hozzá kell tennem, hogy ő is tisztában volt vele,hogy nem a gólya hozza a gyereket, hanem egy gusztustalan "csodának" titulált szülés után fog majd világra jönni és szépnek egyáltalán nem lesz mondható az első percben!

De mégis képes volt felülemelkedni ezen, hisz az a kis csúszós-rusnya-véres-nyálkás üvöltő gyerek az övé is!

Talán azért,mert ő tényleg akart gyereket!